A vezetőség

Szerdán 2 új lakó érkezett hozzánk a szoci otthonba. A harmadik emeletre voltam beosztva. Reggel szóltak, hogy új lakó jön a harmadikra bizonyos szobába. 11 óra körül érkezett, de én fél 11-kor minden ok nélkül áthúztam az ágyat, fertőtlenítettem az éjjeliszekrényt. Főnővér feljött a nénivel és a hozzátartozójával. "Ki húzta át az ágyat?" "Én voltam, új matracot hoztam fel, szekrény fertőtlenítve, steril ágy." "A harmadik nagyágyú! Köszönjük szépen!" Fura egy nő a mi főnővérünk, ritkán dicsér meg bárkit, de a szavai mögé kell látni és figyelni a gesztusait. Tegnap ebéd előtt magához hivatott. Nagyon be voltam tojva, hogy biztos valami rosszat csináltam. Főnővér szobájában az igazgató is jelen volt. Erre még jobban be voltam tojva. Aztán kiderült, hogy szabit szeretnének adni nekem mert sohasem veszem ki és ezt kellett egyeztetni. Ebédnél a szomszéd asztalnál ültek, jó étvágyat kivántak és nagy szeretettel néztek rám, mosolyogtak. Kell ennél több dicséret? Nem vidámak, nem beszélgetnek a beosztottakkal, ránk se rántanak. Engem mégis észrevettek, hogy egyáltalán ott vagyok és hülyére melózom magam és sohasem jut eszembe, hogy mire elég a fizetésem, mert annak örülök, hogy van munkahelyem és nem a pénz miatt vagyok ott elsősorban, hanem a betegek jólétének elősegítésére. Ez itt a motiváció.