Üzemeltető: Blogger.
RSS

Baljós állat

Ma reggel fogmosás előtt a mosdóban egy apró sárga pók mászott. Mire engedtem rá egy kis vizet és ő lefolyt valahova a vízbe, de életben maradt. Utána fogat mostam és bementem melózni. Igen ám, csakhogy pókot látni reggel bajt jelent. 1.baj: Topi lábfájása. Negyedik éjszakáját tette le ma és alig bírt hazamenni. 2.baj: H.K-t kitették Acélba a szuperkattant házba a város másik végébe. Annak idején Zs nővér is oda került hatalmi játszmái jutalmaként. 3.baj: csúszás a fürdetésnél, alig értem fel a reggelivel 8-ra. 4.baj: rendkívüli nővérgyűlés a harmadik emeleti nővérszobában. Téma a három nővér. Akik rendszeresen „embertelen bánásmód”-ban részesítenek egy bizonyos beteget. Tehát ők Rosemary gyermekei. D.I, D.E (akiknek nem azonos a családnevük és nem rokonok) és Kobak. Korábban már beszámoltam egy főnővéri alaptalan vádról, amikor megalázott az egész műszakváltás előtt. Ezúttal a vád a beteg nem megfelelő tisztántartása, hiányos ellátása és méltatlan beteggyalázó szóhasználat. Magyarán megmondva: hozzátartozók állítása szerint ezen három ápolónő a beteg saját nadrágjait használta a beteg altájának tisztítására, csúnyán beszélnek, modortalanok és nem szolgálják ki maximálisan a beteget, illetőleg személyeskedő hangnemet ütnek meg. Ha legközelebb előfordul, a három nővér mindegyike szedheti a sátorfáját. Tisztázzuk. Ha a betegnek több mint elegendő mennyiségű az emésztési mellékterméke és nem fér a pelenkába, az nyilván tovább terjed onnan a ruházat belső részébe is. Főleg ha a beteg hanyatt fekszik. A nővér minden esetben tiszteletben tartja a beteg és hozzátartozóinak magánszféráját, nem üvölt és nem trágár. 5.baj: rossz ebéd és rossz étvágy. 6.baj: félreértések és konfliktusok. A 4.baj megoldási lehetősége, hogy hármunk közül senki sem megy az illető beteg szobája környékére sem. Van más opció?

Otthon maradt

Ma nem mentem suliba. Kellett volna, de nem tettem. Felhívtam Veszi-t, hogy jegyzeteljen helyettem is. Szerintem azt gondolja, biztos még beteg vagyok. Nem, nem vagyok beteg, meggyógyultam már, minden oké. Azért nem mentem suliba, mert az első félév anyagából még nincs minden tétel kidolgozva. Az a 400 tétel iszonyatosan sok lenne harmadév végén megcsinálni, ezért jobb minden félév végén megcsinálni, amit lehet. Ma és holnap még el kell készülni a Megelőző orvostannal és a lélektanhoz tartozókkal. Legközelebb Megelőző orvostan másodévben lesz Klinikumnál. Elsősegélyt meg inkább majd nyáron, mert az nagyon nagyon sok.

Beteg

Tilia nem megy melózni. Már a hétvégén is majd' meg fulladt, mert ugatott belőle a sátán kutyája. Most meg már annyira köhög, hogy alig kap levegőt és egyre mélyebbről jön már a nagy semmi, csak kaparja mint a fene és fáj meg lüktet az egész, de nem hurutos. Sajnos. Könnyebben szabadulnék tőle. A hétvégén még csak-csak ment a meló a köhögéssel, de most már végképp kikészült. A sátán kutyájához az éjszaka folyamán akut gastritis társult. Tilia szépen reggel elkullog a háziorvoshoz és kér szépen néhány nap táppénzt, semmi mást. Ötösével szedi a Carbo-t és napi 2x Normolyt por kevés vízben feloldva és majd csak helyrejön. Köhögésre meg továbbra is kamilla, borsmenta és méz kombinációja.

Új dolgok

Ma tájékoztattak minket bizonyos dolgokról a melóban. Először is felemelik a fizetésünket. Egy kicsit. Adójóváírás igényelhető (tavaly is volt). Utazási kedvezmény igényelhető. Emelték az ebéd árát és a minőségét csökkentették (eddig is volt elég panasz a kajára, de úgy látszik még ennél is lehet szarabb). Régi agyonhasznált melósruhák újakra cserélhetők a földszinti raktárban évente többször (ideje már). Minden nővér szabadon rendelkezhet a fizetett szabadságairól és köteles a főnővérrel egyeztetni (eddig se szóltak bele). Melegétel utalványok havonta minden dolgozó részére személyes átvétellel és aláírással a pénztárban. Minden nővér a legapróbb egészségromlás esetén köteles táppénzre menni (még mielőtt lefertőzi az egész szocit) és a távolmaradás kezdetét és végét jelenteni a főnővérnek (sok nővér dolgozott már betegen).
Ma délután elkezdődött a suli második félév. Tilia már alig várta, hogy végre találkozhasson az iskolás barátaival az iskolában is. Anatómia is volt, elkezdtük az Emésztőrendszert a szájüreggel és most került elő kedvenc barátunk Uvula, ami még mindig érthetetlen módon rendkívül népszerű a Diurna sanitaria olvasók körében. Hamarosan közzéteszem végre a két piszkozatban félretett bejegyzést, amit többek között Kacaj már nagyon szeretne elolvasni. Nos, Kacaj, kívánságod számomra parancs.

Közkívánatra

Drága Feleim avagy Testvéreim az Úrban!

Abban a hitben kezdtem el a Nővérsulit, hogy az nem az Orvostudományi Egyetem, de tévedtem. Egy ilyen felső kategóriás szakápoló nem ám akármilyen tudással kell, hogy rendelkezzen. Nincs olyan, hogy kicsit tudom. Á nem. Tutira kell menni. Tünetek alapján elsőre be kell azonosítani az összes betegségeket, ismerni ellenszereit, gyógymódjait, akkor is ha nincs. Tehát piszok szemétség. Maradnom kellett volna a tanári pályánál, ha már lenyomtam egy Bölcsészettudományi Egyetemet.
Vége a szavazásnak. A Tojom le!-tábor a 14%-ával alul maradt a Lássuk!-ra voksolók 81%-ával szemben, 5% tartózkodás mellett. Ezért most mindenki örömére vagy bánatára íme a lista a Foximaxi Képző első félévében elért eredményekről.


Tehát Tilia így bénázta végig az első félévet a Foximaxi Suliban egy háromműszakos meló mellett. Jobban is teljesíthetett volna, de sajnos kicsit lazára vette a dolgot. Irgum-burgum vaslapát!

A folytatásban…
Kacaj kérésére közzététetik hamarosan a megírt, de félretett 2 rendkívül érdekes és tanulságos anatómiai és orvostudományi eposz, a Demencia és a Torok mélyén. Valamint előkészületben a korábban már emlegetett elkerülhetetlen védőoltás ihlette harmadik hasonlóan sokat ígérő még cím nélküli élettani fejtegetés. Az Uvula azóta is toronymagasan vezeti a legolvasottabb bejegyzések ranglistáját. Pff. Mert a tudományos bohóckodásból sosem elég.

Értelmetlen

Nem jósolok hosszú életet ennek a blognak. Már nincsenek jó ötleteim mint az elején voltak. Igaz már az életem sem olyan mint tavaly volt. December óta valami nagyon nem oké. Nem történik velem semmi említésre méltó. Amiket írok, az is mind csupa nyirmogás. Nincsenek vicces élményeim, nem tudok tudományosan okfejteni, sem valami hasznosat javasolni. Írtam a héten 2 betegséges fejtegetést, de nem tettem közzé, mert csak félig a sajátom, másrészt úgy hatna mint valami orvosi szaktanácsadás vagy egy egészségügyi szaklap, pedig nem annak készült. Azért is gondolom, hogy nem lesz már értelme írni ezt a naplót, mert lehet hogy Tilia hamarosan feladja a küzdelmet, nem kalandozik tovább az egészségügyben, másfelé próbálkozik majd. Persze az egészségügy klassz dolog. Lenne, ha nem néznék hülyének egymást a benne részt vevők (betegek-orvosok-nővérek-betegszállítók-stb). Erről is lenne mit írnom, de nem teszem, mert nem akarok megbántani senkit. Ezért nincs az utóbbi időben normális bejegyzés. Sajnálom.

Vissza a suliba


Hétfőtől ismét kezdetét veszi a tanulós-éjjelnemalvós, órán padtársnak mást magyarázós, végképp kimerülős, de nem feladós szorgalmi időszak. Még nem kaptuk meg az indexet benne az aláírt jegyekkel. Ó nem. Elég oké a megoldás, hogy nem kell a tanárok után rohangálni, hogy írja már be a szerencsétlen jegyet a tanulmányi könyvbe mint az egyetemen volt szokás nálunk, hanem a Foximaxi Képzőben osztályfőnök összeszedi az összeset és amikor már az összes tanár az összes jegyet be és aláírta az összes indexbe, akkor alkalomadtán az egész banda jelenlétében kiosztja mindenkinek a magáét a legjobb eredményűnél kezdve. Ez a bevett szokás a suliban, de még egyelőre nem éltünk át ilyet, mert még mindig nincsenek beírva a jegyek. Az e-naplóba se, nemhogy az indexbe.
Van viszont órarend. Összesen 8 féle tantárgy van a második félévben. Elsősegély (3 féle: elmélet, általános és szakmai), Anatómia (functionalis), Pedagógia (az egyetemen is utáltam, mégsem kérek most felmentést, hátha megkedvelem vagy potya ötös), Angol (potyaötös), Fertőtlenítés, Ápoláselmélet, Munkavédelem, Szakmai etika.
Ami még kötelező és a gyakorlat feltétele, az egy védőoltás. Illetve 3. Ez a védőoltás egy életre védettséget ad, de problémák vannak. Nem igazán szeretném ezt a kombinált oltást felvenni, mert tartok tőle. Hiába van az egészségügyiseknek TB-kedvezmény, mégis nagyon-nagyon drága, ezért anyukám besegít és felesben fizetjük közösen, mert másképp nem megy, határidő van. A harmadik probléma, hogy elveszett az oltási könyvem, nem találom sehol. Vagy a háziorvosnál van, vagy valamelyik másik orvosnál, ahol az életben jártam, vagy eltűnt. A munkahelyen biztosan nincs, mert ott az egészségügyi könyv van a tüdőszűrővel meg ilyesmikkel. Valami zöld izéről is beszéltek, hogy zöld kártyát adnak, mint az autóknak, csak itt az élet során felvett oltásokat és miegymásokat igazolhatja vele az állampolgár.

Fejlődőképes

Tegnap reggelre helyrejött a torkom, normálisan működnek a hangszalagok meg a kannaporcok meg minden és a hangom is a régi. Ismét a második emeleten töltöttem a délutáni műszakot, ezúttal a nővértársam Ibi volt. Az új bácsi még mindig ott van a másodikon és ezúttal kezelésbe vettük Ibivel. Nos, a bácsi rendelkezik egy hangyányi értelemmel, akármennyire démens is, ugyanis sikerült megtanítani pár hasznos dologra, amit nem felejt el és szó nélkül működik nála. A szobájától 2 kőhajításnyira (kb 20 méter) található egy szögletes oszlop a folyosón (minden emeleten ugyanott van, tehát nyilván az egy kémény vagy ilyesmi). A bácsi elmegy az oszlopig, odaér és visszamegy a szobájába. Csak a saját éjjeliszekrényében és ágyában turkál, békén hagyja a szobatársait. Képes megjegyezni a szobáját és nem megy be más szobákba. Egyedül is megtalálja a wc-t és le is húzza miután végzett. Mindezeket tegnap tanulta és szorgalmasan gyakorolja. A narancs a példaképe, ugyanis tegnap kézbe vette, kinyújtotta a kezét és bámulta benne a narancsot (mint Hamlet a koponyát): enni vagy nem enni? Tilia ezt meglátta, kölcsönkérte a narancsot, meghámozta és visszaadta a bácsinak, hogy most már betolhatja az arcába. A bácsi még egyszer megnézte a narancsot, aztán elnyammogta. Korábban már említettem volt, hogy az egyik kezével nem tud mit kezdeni, ezért nem tudta mire vélni a narancsot. Meglehetősen erős pszichés gyógyszerek vannak neki beállítva, elég nyugodtan viselkedett egész délután. Szerintem hozzászokik ő a környezethez és nem lesz vele semmi gond.

A távolmaradás oka

Az utóbbi időben igencsak rám járt a rúd és jobbnak láttam, ha nem írok inkább semmit. Első baj az egyik új beteg a szociban. Első látásra semmi különös. Kissé ijesztő külsejű bácsi, bócorgós, tévelygős, talán az új környezet teszi – gondolnánk első blikkre. Igen ám, csak ha közelebbről megnézi őt az ember és eltölt vele egy műszakot, akkor jön csak elő a valódi kiléte. Nos a bácsi klinikai eset, elsősorban pszichiátriai eset tanulmány. Ugyanis megy, szobákba, folyosókon, lépcsőkön az egész házban. Főleg éjszaka. Bemegy szobákba, pakol, befekszik ágyakba, olyanokba is ahol már fekszik valaki, összeszedi mások cuccait, leágyaz a földre, bevizel a kukákba és a mosdókba, öltözik és vetkőzik bárhol és bármikor. Egyelőre elég ennyi pszichiátria. Most nézzük anatómiai szempontból. Aki most eszik éppen, az hagyja abba egy kicsit vagy később folytassa az olvasást. Tehát külsőre, mint már említettem, ijesztő. Távolról nem, mert közelről lehet észrevenni bizonyos testi hibákat. Például nincs szempillája, sem szemöldöke, a szeme meglehetősen apró és nem tudja normálisan kinyitni (kicsit mintha hunyorogna vagy ilyesmi), de lát vele, mert nem megy neki az oszlopnak és nem botlik meg a lépcsőn. Egy kicsit nagy a szája, mármint a fej többi részéhez viszonyítva. Törzs oké. A jobb keze csökevényes, ugyanis egy normális kézen a hüvelykujj 2 ujjperccsontból áll, a többi 4 meg 3-ból. Ebben az esetben mindegyiket csak 1 ujjperccsont alkotja és azokon vannak valami apró körömféleségek, fogni értelemszerűen nem tud, csak a másik kezével, ami normális. A lábait nem tudja rendesen használni, mert csoszog, nem emeli a lábait, amik aránytalanul nagyok a testéhez képest. A hangja pedig mély, érdes, alig érthető és összefüggéstelen a beszéde. Az egész emelet retteg tőle, mert zavarja a nyugalmukat a viselkedésével. Így is volt már elég őrült a szociban, de ez már mégiscsak sok egy kicsit. A bácsi VIP-s lakó, tehát minden szempontból előnyt élvez és kifogástalan ápolói ellátásban kell részesíteni, sétálni vele, kísérgetni, állandó felügyelet. Tegnap eszembe jutott, hogy felmondok. Aztán meggondoltam, hogy majd csak elteszik onnan valami zárt osztályra ahol kedvére bócoroghat és nem zavar senkit.
Másik baj, hogy valami nem stimmel a torkomban. Alig tudok beszélni, mert annyira fáj a beszéd, hogy nem lehet kibírni. Mintha valami nagy kő nyomná és oldalról meg egy kés vagy sok kicsi tű szúrná. A légzéssel nincs semmi baj, sem a nyeléssel, megfázva sem vagyok, csak a beszéd okozza a problémát. Egy kicsit rekedt a hang, halkabb is mint kéne meg nagyon tompa és hamar elfogy a levegő, meg elhal a szóvég. Egyáltalán nem is dohányzom, meg nem iszok hideget sem. Mindegy, megy a menta meg a méz meg a matricaria chamomilla, tegnap óta már javult egy kicsit, de még mindig nem az igazi.

Visszamenne

Az Óévbe. Mióta 2011 van, Tilia tisztára kivan mint a liba. Jobb lett volna, ha marad inkább a fenekén 2010-ben. Egyáltalán nem bulizott, nem ivott az új év meg a többiek egészségére, mert Újév hajnalán menni kellett a melóba. Aludni sem nagyon tudott, mert a szomszédok tüzijátékoztak, Tilia egyszer kinézett az előszobaablakon az udvarra, megbámulta hogyan terül szét az égen a fénycsóva és hullik le valahova a levegőbe. Aztán visszament az ágyba, de nem aludt, olvasott inkább, úgyis 4-kor kelni kellett.

2010-ben sokkal, sokkal jobb volt. A vége nem. De előtte Tilia egész évben vidám volt és marháskodott a barátaival, szórakoztatta a betegeket a poénjaival és szóvicceivel, jót nevetett velük. Tehát összességében klassz év volt és Tilia most nagyon vágyik vissza oda, 2010-be. De sajnos nem lehet választani, mindenki együtt megy tovább, mert az idő magával visz minket. Olyan masiniszta ő, aki nem áll meg sehol és nem enged leszállni arról a vonatról.
2009 meg még jobb év volt, de oda meg végképp nem lehet visszamenni.
Ez az év, 2011, már az elején egy rémálom, a pokol kapuja. Az egészségügynek meg pláne. Tavaly is volt elég baj, de megoldottuk. Most meg már annyira szar állapotok kerekedtek felül, uralkodnak, gyilkolnak és nem kegyelmeznek, hogy kár a gőzért. Az egészségügy már így is éppen elég kibaszott volt, nincs gyógyszer, nincs kötszer, nincs kesztyű, nővérhiány, orvoshiány, helyhiány és egyre kibírhatatlanabb az agybetegek viselkedése a szociban. Mindenki éhbérért dolgozik a legjobb tudása szerint, a legnagyobb szeretettel a szocikban és a klinikákban. (Értelemszerűen akinek nem inge…főleg akik nem segítenek semmit és utálják a betegeket.)
Összegzés: A visszazuhanó szekér ragad most minket is magával. A pusztulásba.
Tiliának egyébként gyakran eszébe jut mostanában, hogy érdemes-e ezért küzdeni, erőltetni a sulit. Nem lenne-e jobb hagyni inkább az egészet, abbahagyni a sulit, elhagyni az egészségügyet (leugrani a zuhanó szekérről ami a lejtő végén berepül egy tízezer láb mély szakadékba és ott aztán izomból befúródik a földbe az egész mindenségével együtt), bezárni a blogot és elutazni a világ végére, elbújni valahol egy lyukban és várni, hogy Dr Idő minden sebet begyógyít. 
Ami a szavazást illeti, 2 nap múlva lejárna, de tekintettel hogy néhány tantárgyat nem képesek lezárni, sem beírni a jegyeket, meghosszabbítom a közvéleménykutatás határidejét január 17-ig, ugyanis kérdésünkre addigra ígérték, hogy lezárják végre a szerencsétlen félévet, hogy mehessünk tovább. Tehát aki még nem szavazott, az még megteheti, aki meg túl van rajta, újra szavazhat ahányszor csak akar.