Besokallt

A kavarás az megy. Nem húzta át a párnahuzatot, a társa rögvest jelenti a főnővérnél. Na igen. A tegnapi első emeleti nyugalom után felraktak a harmadikra. Fürdessek, ágyazzak, pelenkázzak, rohanjak, nem halad a többi, új kolléganővel készítsem elő a reggelit (természetesen nem tud kenyeret vajazni, de sebaj), ismét vele pakoljam fel az ebédes kocsit (naná, hogy nem oda rakja ahova mondom), osszam ki a kaját tökegyedül, etessek, vérnyomást mérjek, menjek az orvosiba téves riasztásra, V.F. bácsinak A. nem mért kontrollt mert szerinte rossz a vérnyomásmérő (persze hogy én vagyok a hibás mert nekem reggel működött és ebéd előtt is)... És mégis rajtam csattan... Ilyen rossz csapattal nem könnyű a meló, főleg hogy kavarnak állandóan. Másik probléma az új lány, akinek fogalma sincs semmiről, de semmiről, mármint a dolgok nagyságrendjéről. Nem igazán való ilyen helyre mint a miénk, ugyanis nem igazán lehet rábízni semmit.
Ne már, gyerekek, én ezt nem csinálom.