Olvasgatott

Tegnap és ma pihenős vagyok. Tegnap délután olvastam a Belgyógyászatot. Csak egy hangyányit, 48 oldalt. Meg kell állapítanom, hogy zseni vagyok. Összesen 2-szer kellett szótárhoz folyamodnom. Jól döntöttem 8 évvel ezelőtt, amikor olasz-latin szakra mentem bizonyos egyetem bölcsészettudományi karára. Már akkor is nagyon élveztem, hogy vágom a latint. Kérdezgették is tanárok és diákok, hogy miért nem nyergelek át az orvosira. Mert nem akartam orvos lenni. Az orvoslás az a fajta tudomány, ami nekem gyakorlatban nem igazán jönne össze. És akkoriban nem sok normális orvost ismertem. Nem volt motiváció. És most sincs, mert most sem szeretnék orvos lenni. Ráadásul nem a tökéletes latin tudástól lesz valaki orvos. Nem hibázhat, nem adhatja fel, nincs idő egy csomó mindenre és az egész élete az orvoslás. Nincs 1 perc nyugta, telefonálnak, fusson azonnal, maga a két lábon járó panaszládika. Éppen elég nekem az ápolás, ez is legalább akkora meló és ha nem válna be, még mindig ott a nyelvtudás.