Turmix

Végképp beindult a turmixgép. Kavarnak rendületlenül. A piszkok. Először V.M ellen, aki felmondott március végén. Második volt a sorban F.H, aki számomra ismeretlen okból átkerült a szupermentál betegek házába, ami a mi cégünkhöz tartozik, szintén szociális otthon, de abban a házban a legpszichotikusabb idős embereket helyezik el. Harmadik Zs., akivel sok baj volt az utóbbi időben, ő is átkerült ugyanabba a házba. Ma reggel arra mentem be, hogy a 2 éjszakás Gy és H.K figyelmeztettek, hogy információkat hallottak rólam, miszerint semmit nem lehet rám bízni, nem csinálom amit a valakik mondanak és hogy pofázok, ezért javasolják, hogy húzzam meg magam, nehogy engem is áthelyezzenek szuperpszicho házba. Mondták még, hogy nekik nincs semmi bajuk velem, de nem mondhatják meg, kitől hallottak információkat. Gyanakszom 2 személyre, akik lehetnek a "valakik", akik információkat kezdtek. Péntek. A. és B.K. Ők ketten a múltkor délutánban is velem voltak műszakban, de nem gyanakodtam. A pénteki cirkusz után rájuk gyanakszom. Legalább megmondanák, ha bajuk van, de nem. Nem, mert ők hátulról támadnak. Gy. és H.K sem a szolidaritás mintapéldányai, mert fedezik a "valakiket". Asszem az lesz, amit Gy. tanácsolt, hogy kussolok és tojom le. Csinálom a dolgokat, de nem megyek csapatmunkába senkivel, nem beszélek senkivel és mindenki azt gondol, amit akar. Az igazgató a döntőbíró. Ha rájövök, ki kavar ellenem a hátam mögött, nem hagyom ki és jelentem a főnővérnek, onnan aztán a következő lépés az igazgató és akkor mindenki "hadbíróság" elé áll és győz az igazság. Vagy a "valakik" és a hatalom. Sajnos egyedül nem megy. Nem tudom elejét venni sehogy az ilyenfajta "földbe döngölős" hatalmi játszmáknak.