Még mindig 2009. szeptember

Szeptember elejére előjegyeztek bölcsességfog eltávolító műtétre a Szájsebészeten M. segítségével P.A. doktornőhöz, de az altatáshoz szükséges vérvétel nem készült el időre, ezért eltettem az időpontot 11-ére.
Előtte 4-én az egyik bölcsfog elkezdett erőlködni, nem fért ki, beszorult és okozott súlyos fájdalmakat a szájüregnek. Fel is hívtam M-t, hogy bemennék, mert nem bírom.
Másnap mentem, váróterem kong az ürességtől, én voltam az első, rögtön be is hívtak. P.A. doktornő időközben felszívódott, mint kúp. Helyette egy rendkívül barátságos fehérköpenyes fiatalember Dr Cs.Zs. a betegellátó helyiségben a legnagyobb tisztelettel. Nem vettem észre mikor történt a kezelés, mert sem fájdalom, sem semmi. Egyszer csak, hopp, el a fájdalom.
Eljött a műtét ideje. Nagy volt a sürgés-forgás-kapkodás körülöttem, mintha az elnököt műtenék. Altatóorvosnő jött, kanült beszúrta a csuklóba, nővér kitöltötte és aláíratta velem a papírokat, jött a beteghordó és vele a hordágy. Bent a műtőben egy csomó zöld műtősruha, köztük P.A., aki korábban felszívódott, de ismét megtisztelt jelenlétével. Később kiderült, hogy P.A. már nem dolgozik ott, mert átment a Fogklinikába. Nos, tehát, altatóorvos bekötötte az infúziót (benne valami drogféle) és pár másodperc múlva mint akit letaglóztak. Nem aludtam. Szemek csukva, ernyedt izmok, blokkolt idegek, de a fülem hall, az orrom szimatol. Dr Cs.Zs. a műtőben tartózkodik. Érzem az illatát. Tehát Cs.Zs. az operatőr, ő csinálja a műtétet. Mégsem vagyok jól. Bedrogoztak. Nem alszom és nem vagyok ébren. Hirtelen valami reflux-féle tör rám, majd' meg fulladok, közben mintha nyílna a szemem, de erőtlen, szédülök, úszik az egész műtő és a doktorok körbe-körbe karikáznak benne. Cs.Zs. doktor úr lágy hangja: "Mindjárt vége. Vége." És érzem, hogy tolják alattam az ágyat. Emelnek. Letesznek. Betakargatnak. Keltegetnek. Nyílik a szemem, kéznél egy vesetál: azta neki! Jött a torkomból ezerrel kifelé a reggeli kávé (amit nem kellett volna tudom), a valami az infúziótól, vér, nyál, fogbél lé és a keserves fájdalom. Semmi baj. Jól vagyok, bocsi, vigyázok. Milyen megkönnyebbülés, hogy nincs tele a pofám fogakkal. 4-el kevesebb, és már nem fáj. Így sokkal kényelmesebb. Leszámítva persze a két összevarrt heget az alsó fogsor 2 végén.