2009. november

A kontroll-sorozat folytatódott, újabb és újabb időpontok, mindig 10-15 perc traccsolás. Mindig szemügyre vette Dr Cs.Zs. az egész szájüreget és kifertőtlenítette egy kis Betadine-nal, pedig már nem volt panaszom. Ja, és mindig mosok fogat, tehát mindig tutira tiszta az egész. Nyilván meg akarta várni, hogy teljesen tutira meggyógyuljanak a sebhelyek (vagy kellemes társaság voltam?) Minden esetben történt valami furaság:


1. Ambulancia környékéről fura zaj hallatszik és a folyosón nagy a kupi. (Hehh, gallyra ment a kórház? Bontják az osztályt?) Ambulancia várótermében 2 szakadt figura létra tetején hengerrel a falon. (Ó, festés!) M. megjelenik a színen, hogy csak egy fogorvostan hallgató van, doki egy sem. (Bizonyára szabin van az egész társaság. Kolosszális!) Bent a medika nem igazán vágta a témát, ezért előkapta a beosztást és együtt átnéztük, mikor van Dr Cs.Zs. az ambulancián, műtőben, illetve mikor lesz ő az osztályos orvos. (Öregem, ezeknél csak így lazán lobogtatják a beosztásokat.)

2. Gyér az érdeklődés a váróteremben. Ambulancia majdnem üres. Dr Cs.Zs. nagyon ráér, mondja a magáét, fogaimat nézegeti nagy kék szemeivel, közben ismét mondja a magáét. M. előkerül és most már ketten mondják a magukét. M.-t áthívják a másik helyiségbe, doktor úr a számítógéphez ül, valamit nyomkod a gépbe és közben tojik rám. Akkor veszem a kabátom és sumesz kifelé. (Kösz a vendéglátást és az új időpontot, kisapám!)

3. Tumultus a váróteremben. Mindegyik ambulanciában nagy a zűrzavar. Egy új asszisztensnő jelenik meg, M. sehol. Az új nő kiválogatja a betegeket, nem a korábban érkezetteket veszi előre, hanem össze-vissza. Nem bírom ki, odamegyek, hogy én voltam az első, időpontra jöttem és mégsem hívtak be. Mire a nő: "Nem érkezési sorrendben szólítjuk a betegeket, ön nincs bejelentkezve, várjon a sorára! Üljön vissza!" (Anyád nincs bejelentkezve!) Nyílik egy másik ajtó, Cs.Zs. balettáncos mozdulattal előlibben, behív. Bent nem érti, mért nem jöttem be előbb, de inkább nem szólok. Fel sem keltem a kezelőszékből, amikor előbbi személy átrohan a másik helyiségből: "A folyosón szíveskedjen várakozni!" (Ja, wazze, ha olyan tuskó lennék, mint te, letépném az arcodat, te idióta!) Kimentem csendben, nem szóltam semmit. Doktor utánam: "Bocs már, legközelebb 1 hét múlva gyere." Nyilván még fel sem ocsúdott ő sem, a nagy megrázkódtatástól.