2009. augusztus

Augusztusban anyum fogászaton volt. Van saját fogorvosunk, évek óta hozzá járunk, ha bajunk van a fogunkkal és nem magázzuk. K. nagyon jó fej doktornő. Anyum rábeszélt, hogy menjek K-hoz ellenőrzésre, mert kb. 5 éve nem voltam. Nem volt különösebb bajom a fogaimmal, azért nem mentem. Illetve mégis volt problémám, de nem foglalkoztam vele. Kb. 1 évvel korábban bölcsességfogak törtek elő a felső két kvadránsban. Később az alsó kettőben is elkezdtek nyomulni és mire K-hoz mentem, már mind a 4 félig előbújt. Néha fájtak, de elmúlt. K. úgy gondolta, klassz lenne kioperálni onnan a 4 betolakodót, amihez sebészi beavatkozás szükséges. K. barátnője M. a szájseb. klinikában asszisztál, tehát K. oda utalt be a bizonyos kórházba. Korábban a kórháznak ebben a részlegében Szülészet üzemelt, ami azóta elköltözött máshova. Ott maradt utána az a nagy, tágas, hirtelen üres hely és arra gondoltak, csinálnak belőle valami szépet, hogy ne ordítson belőle a mélységes depresszió. Alapos átalakítás után az egyik felében létrejött az Arc- és Szájseb. Klinikai osztály, ahol bibis szájakat, arcbajokat, fájdalmas és rendellenes fogakat, miszlikbe tört állkapcsokat és hasonló panaszokat kezelnek és nagy sikerrel gyógyítanak. A megüresedett részleg másik felében a Krónikus Bel vagy ilyesmi talált otthonra.
Augusztusban kerültem a mostani munkahelyemre, egy szociális otthonba ápolói munkakörbe. Első héten kicsit bénáztam, de aztán belejöttem. Kolléganők rendesek, mindent megmutattak, hogy mi hol van, mit hogyan szokás, mi a teendő, mire figyeljek és hogy mindig zárni kell a raktárak és a nővérszobák ajtaját.