2009. október

A sikeresen átvészelt posztoperatív időszakot követően sem jött helyre teljesen sem a rágóizmom, sem az állkapocsmozgás, sem maga a rágás folyamata. Természetesen nem szúrt el semmit Dr Cs.Zs rezidens orvos a műtét végrehajtása közben. Meg kell említenem, hogy a doktor úr egy nagyon kellemes jelenség ott a klinikában, kellemes modorú és rendkívül közvetlen. Velem legalábbis nem úgy bánt, mint orvos a betegével, egy mezei beteggel, hanem mint a kollégával vagy a kedves ismerősével. A magam részéről úgy érzem, ő nem csak egy jóképű és szimpatikus sebész, aki bemegy a kórházba, kezel vagy műt pár embert, aztán rájuk se ránt, hanem egy angyal. Ez a bácsi a műtét után többször meglátogatott engem a kórteremben, beszélt hozzám, aggódott az állapotom miatt és nem képzelte magát különbnek nálam.
Október elején K. fogorvosnőnél voltam töméscserén. Nem kértem érzéstelenítést a fúrásnál. Minek? Nem nagy ügy, alig fáj. Nyilván tökéletesen működik az endorfin termelés vagy valami.
Végre sikerült találnom egy orvost, aki megszabadított mandibularis varrataimtól, ugyanis szeptember végén a szájseb. bejáratánál transzparens hirdette: "Tisztelt Betegeink! Ma 8.00-tól munkaértekezletet tartunk. Megértésüket köszönjük." Ó, köszi szépen, drága M., hogy ott dolgozol és mégsem szóltál, hogy gyűltök. Cs.Zs. doki a műtét napján szólt, hogy szabit vesz ki és azon a héten nem lesz. Mindegy lett volna, hogy melyik orvos lát el. Végül egy verőfényes őszi napon úgy gondoltam, most már tényleg gáz az a 2 cérna, ezért beállítottam reggel 8-ra a szájseb. ambulanciára időpont egyeztetés nélkül. M. és még 3 doki toporzékoltak körülöttem, nem igazán álltak a helyzet magaslatán. Akkor jött kedvenc ismerősünk Dr Cs.Zs. és cérnamentesítette a mandibularis zónát, miközben egy csomó baromságot zagyvált össze. Látszott ez még abból is, ahogy forgott a szeme (pont mint a Sátáné) meg a folytonos önözés, miközben a pasi kb. másfél évvel idősebb nálam.