Július elején rákszűrésre mentem a Nőgyógyászatra. Utálom, de minden évben megyek a biztonság kedvéért, hogy megelőzzem a komoly problémát. Dr M.J. meglehetősen flegma egy fickó, öreg is, de normális volt. Nincs orvosom, ezért mindig másik vizsgál. Amikor fiatal és jóképű doktorhoz kerülök, még megalázóbbnak érzem az egész vizsgálatot, mint egyébként. Mindig nagyon szégyellem magam, mert mégis csak egy idegen pasi, akinek semmi köze hozzám. Tudom, hogy naponta sok-sok nőt vizsgál és kezel, mert ez a munkája és mégis kellemetlenül érzem magam és magam sem tudom miért.
2 az 1-ben :)
4 hete
2 megjegyzés:
Szerintem ez természetes. Így szocializálódtunk, az a testrészünk "ciki". Akár orvos, akár nem. És hiába vizsgálnak napi több nőt, ők férfiak, mi meg nők vagyunk, természetes a szorongás, de egyébként a női nőgyógyásznál is közel hasonló az érzés, mert a saját ciki érzésed nem a másiktól függ, hanem magadtól :). Köszi a kilinkelést, a nevem mellé tett doktornőt :) és hogy rendszeres olvasómként tudhatlak a blogomon.
Kedves Marcipánördög és Savanyúcukor! Köszönöm nektek hogy olvastok engem. Meg kell mondanom, nagy tisztelőtök vagyok és nagy szeretettel olvasom mindkettőtök blogját. Komolyan, csak így tovább.
Megjegyzés küldése