2009. szeptember

Szeptember elején nagyon belejöttem a szakmába. Mármint a nővérkedésbe a szoci. otthonban. Sokan gondolják, hogy egy ilyen intézmény maga a fertő, de mondjuk ki bizonyos kórházakban a nővérek arra sem képesek, hogy egy pohárka vízzel megkínálják a szomjazó ágyhozkötöttet. Az én munkahelyemen vannak betegszobák és vannak lakószobák. A lakószobákban mindenki önellátó, kimennek wc-re, fürödni, mászkálnak. Dolog velük az ágyhúzás és a gyógyszerosztás. Szükség esetén vérnyomásmérés és hasonlók. Ezekben a szobákban van szőnyeg, fotel, kisasztal, könyvespolc és minden amit a lakó kíván. Betegszobákban vannak elhelyezve azok az idős emberek, akik valamilyen súlyosabb betegségben szenvednek. Ilyen az inkontinencia, demencia és más pszichés problémák, beszédképtelenség és akik részlegesen vagy teljesen le vannak bénulva. Ezekkel a betegekkel kell inkább foglalkoznunk. Én ilyenkor nem kapok hülyét, nem leszek rosszul és nem lesz semmi rossz érzésem. Úgy vagyok vele, hogy kb mint egy kisbaba ellátása, csak nagyban. Azonkívül ezek az emberek valószínűleg nem tehetnek arról, hogy ilyen állapotba kerültek és arról sem, hogy a családjuk lemondott róluk.