Csak Tilia szomorkodik egyedül. Grace Klinikát néz dvd-n (5. évad végénél tart éppen), depressziós zenéket hallgat a számítógépen, kórtant olvas, beszedi a gyógyszereket (amiktől még bánatosabb lesz) és nem érti, hogyan történt ez vele. Nem jön rá, miért verte meg így a sors, mért pofozta és rugdosta meg őt az élet ennyire, hogy nem tud lábra állni, újra és újra bevéreznek a sebei, nem gyógyul és hiába próbálják ápolni meg kezelni, nem megy. Mindenki feladja, otthagyja magára Tiliát egyedül a világban, hogy egyedül küzdjön, magát gyógyítsa meg, az orvos idő is csak kerülgeti őt, nem alkalmaz semmilyen terápiát, hogy segítsen. Ellenben Tilia barátai táncolnak, dalolnak, van párjuk, élnek, virulnak, szeretik őket és boldogok. Tilia meg csak Momóra gondol, várja hogy visszajön és meggyógyítja őt. Érzi közben, hogy hiába, mert Momó leszarja őt, egy útszéli szajhával él, és meg is mondta, hogy az a szajha százszor különb és százszor többet ér minden szempontból Tiliánál és Tilia nyugodtak kösse csak fel magát vagy amit akar, jobb lenne mindenkinek. Momó máskor sohasem beszélt így.
napi jó 55. nap (2024)
4 órája
2 megjegyzés:
1.)Nagyon meglepődnél, ha egy csoda folytán belekerülnél azok bőrébe, akikről most azt mondod, mennyire boldogok.
2.)Ha Momónak az a nő kell, akkor Momó annyit is ér és örülj, hogy nem később derült ki, mit is szeretne valójában.
3.)Az orvos idő dolgozik. Sose feledd, neked is segíteni kell neki, különben évekbe telik a terápiája.
Tudom, hogy nem igazán hallod/hiszed amit most írok/írunk Neked. Az idő ezt is rendbe teszi majd.
Na, hát mi van már veled?
Megjegyzés küldése