Vége

Momó ma telefonon kirúgott. Közölte, hogy miért nem jött hozzám, miért nem volt elérhető és azért nem hívott már naponta ugyanazokban az időpontokban. Hiába vártam a hívását mindig. Néha mégis hívott, de később és csak pár szót váltott velem. De kedves volt és éreztem hogy szeret és igazat mond. Még mindig elhittem hogy ideköltözik hozzám, ahogy ígérte, feleségül vesz, ahogy az eljegyzéskor ígérte.
Momó másvalakit választott. Nem engem. 5 és fél évet dobott ki az ablakon. 5 és fél év ragaszkodás, szerelem, vágyakozás, vallomások, testi kapcsolatok, boldogság, egymás karjaiban alvás, vidámság, ölelés és még nagyon sok minden. És ma egy telefonhívással lezárta ezt a boldog időt. Eldobott, mint egy használt papírzsebkendőt. És én azóta sírok egyfolytában és nem is értem, hogyan lehet ennyit sírni, hogyan lehet ennyire sírni. Anyukámnak elmondtam és próbált vigasztalni, de nem tudott. Mért nem lehet engem szeretni? Mért nem akar engem Momó? Csúnya vagyok. Nem vagyok okos, nem vagyok szép. Aki látott már, az tudja hogy igazam van és csúnya vagyok. Nagyon csúnya az arcom és a lábam és a kezem és minden. Én nem akarok így élni. Egyáltalán nem akarok élni sehogy. Momó nélkül nem megy. Momót akarom. Hogy jöjjön ide és válasszon engem, maradjon velem, szeressen engem. Hogy mondja meg, hogy az egész egy hülye poén volt csak és viccelt és mégsem rúgott ki ma azzal a telefonhívással. Mondja azt, hogy az a sok levél, amiket írt nekem az évek alatt, azok a szép szavak mind igazak voltak és idejön és itt marad. De nem hív, mert azzal a másikkal van lehet és szereti őt, őt szereti, azt a másik lányt, aki megérdemli őt, de én nem érdemlem meg Momót, mert engem nem lehet szeretni. És soha senki más sem tudna szeretni egy magamfajta bénaságot, aki egy szociális otthonban nővérkedik, akit naponta megaláz a főnöke, akinek nincs szép arca, nem tökéletes a fogsora, és nincs benne semmi szeretetreméltó. Mért történik ez velem? Miért a gyűlölet? Miért nem akar engem Momóka? Momó olyan szép és olyan tökéletes, amilyen én sohasem leszek. Nem akarok sírni. Úgy fáj már a szemem és a nyakamba folyik ez a sok könny az arcomról és alig kapok már levegőt. Szeretném ha Momó jönne és megszeretgetne, érezném a karjait, az ölelését, a melegséget amit annyira szerettem amikor odabújtam hozzá. Most is szeretném ezt. Szeretlek Momó. Gyere vissza hozzám, válassz engem, maradj velem, szeress engem.