Nyilvános megalázás

Ma délelőttben betegkísérő voltam. 1.Bizonyos kórházba Parkinson-os kedvenc nénim hasi ultrahangra ment. A papírt belekeverték "véletlenül" a röntgenesekhez. De azért szóltam, hogy bocs már, időpontra jöttünk, lehetne hogy... Nos, így derült ki a dolog. Ha nem szólok, asszem még most is ott lennénk. 2.1-es rendelőintézet, bordasérült kontroll. Állapota gyógyult. Közben már megint láttam szörnyűséget, miközben várakoztunk ott a folyosón a Traumá-nál: 2 mentős érkezik piros ruhában, kerekes széket tol az egyik, benne egy igencsak nyurga, nyegle, vonagló-ágaskodó genetikai-neurológiai esettanulmány. Kb 20 körüli éves lehetett, úgy visított minden ok nélkül, mint akit nyúznak, rengett bele az egész folyosó meg az emberek húzódtak el a közeléből. Ja és mellesleg látványra is valami iszonyatos agyrém volt szegény. Korábban is volt már egy hasonló élményem, de akkor a trolin meg egyszer azt álmodtam, hogy van egy fiam, aki nem normális. Asszem ezek után már egyáltalán nem szándékozom gyereket vállalni, nehogy véletlenül valami ilyesmi bújjon ki belőlem mint életre szóló büntetés, mert 5 éves koromban óvodában felmásztam a szekrényre és levertem a lámpabúrát, ami miszlikbe tört.
Mikor a Traumáról visszaértünk a szociba, éppen kezdődött az osztályátadás. J. főnővér is ott volt. Nem akartam nagyon udvariatlan lenni, ezért nem másztam meg a sok láb között a nővérszoba végébe, hanem leültem az ajtóban a főnővér mellé egy üres hokedlifélére. Mire ő rám szólt, hogy üljek már szembe, hogy lásson engem. Akkor átültem a szemközti (szintén üres) nagyszékre. És elkezdte a monológját, amit minden délelőttös és délutános nővértársam hallgatott, de egyik sem szólt közbe és szót sem kért senki. Tehát mondta folyamatosan, miszerint ne legyek már annyira túlbuzgó, legyek tekintettel arra, ha a társam "beteg", ne szóljak vissza az idősebb kollégáknak, ne a sulis ügyeim legyenek a fontosak, szeretné ha ugyanúgy behívhatna bármikor ahogy tavaly is tette, stb. stb. Na most, bocsásson már meg a világ, de nem én voltam az egyetlen aki bevállalta szombaton a délutános műszakot is miután már lenyomta aznap a délelőttit? Nem H.K ajánlotta fel nekem a vasárnapi műszakcserét? Miért mondta nekem a főnővér nyáron, hogy maximálisan támogatja az iskolát? Most itt 2 lehetőség van: 1.főnővérnek rossz napja volt és ezúttal rajtam csattant az ostor; 2. valaki kavar ellenem a hátam mögött (lenne pár tippem, hogy kik).
Így is hülyére melózom magam, alig alszom, az összes szabadidőmben tanulok, nincs magánéletem semmi, alig van időm enni, lefogytam mint egy pók és alig állok már a lábamon. Mi több kell még? Egyébként meg tavaly ilyenkor 6 órában voltam bejelentve, tehát 8 órát melóztam, de annyival több pihenőnapom volt. És nem jártam suliba, meg nem tanultam éppen semmit sem. Akkoriban Cs.Zs doktor úrnál voltam sokat kontroll vizsgálaton, ami egy Betadine-os szájfertőtlenítés után kötetlen beszélgetésben folytatódott mindig. Misty barátném imádta is olvasgatni ezeket a történeteket ezen az oldalon.