A kivándorlók

A hétvégén Gy-vel a másodikon reggel nagyon belehúztunk az elején és 10 órakor úgy gondoltuk, elterülünk a nővérszoba melletti 2 fotelben, úgyis mindent megcsináltunk, ebéd még soká lesz és nincs bent a főnökség, hogy "Maguk minek ülnek itt munkaidő alatt?"
Gy. a fotelben elmélkedni kezdett az élet nagy dolgairól és hogy mit keresünk mi itt egy szociális otthonban, amikor többre is vihetnénk. Beszéltünk dolgokról, hogy én a soknyelv tudásommal kimehetnék külföldre tanulni-dolgozni és visszajönnék olyan jövedelemmel, amiből megvehetném a szocit és felturbóznám európai szintre. Lenne jakuzzi a kertben az öregeknek, meg fürdőmedence, kábeltévé, filmvetítés a Közösségi Teremben, modern berendezés a szobákban, a nővéreknek plusz juttatások, óránként 10 perc pihenőidő, lennének beteghordók, hogy ne a nővér emelgesse már a 200 kilókat...
Nekem van pár ismerősöm, akik kimentek külföldre.
D.K. egyetemi csoporttársam. Kedves lány volt, jó barátnők voltunk, együtt moziztunk, egy padban ültünk, együtt hamburgereztünk és hatalmas mennyiségű kávét fogyasztottunk el együtt. Nos, ő 2007-ben kiment nyáron Londonba és azóta megszakadt vele a kapcsolat, mert nem foglalkozik az itt maradt ismerőseivel, a szüleivel sem és a magyar nyelvet sem használja. Van egy arab férje és mindketten valami londoni nyelviskolában dolgoznak.
V.M. tavaly ősszel ment ki Ipswich-be, biztonsági őrként dolgozott, most nyáron továbbment Cambridge-be, ott meg valami áruházban helyezkedett el. További terveiről, hazatéréséről nincs információm.
L.K. Németországban próbált szerencsét 2008 őszétől, nem köszönt el, szó nélkül hagyta itt a hiteltartozását (amit azóta sem rendezett és bar-listán van), a beteg anyukáját, apukáját és 2 testvérét. Eleinte néha hazatelefonált nekik, de nem kíváncsi már az itthon maradottakra. Idén télen januárban a nővére barátja G. is kiment ugyanoda egyedül, raktáros egy boltban, 200 ezernek megfelelő eurót keres nettóban és havonta hazaküld a lánynak 10 ezret. Meg is mondtam ennek a lánynak, hogy a barátja G. nem szereti őt, ne várjon rá, mert kivihette volna magával, de nem akarta, meg sem kérdezte akar-e és az a 10 ezer alamizsna nem pótol semmit. De sajnos ő azt hiszi, hogy G. azért ment ki, mert esküvőre gyűjt, ha visszajön, megkéri, eljegyzi és feleségül veszi és együtt boldogok lesznek az idők végezetéig. Csakhogy erről egyáltalán nem esett még szó köztük.
Sz.G. szintén Londonban kezdte, majd Manchester és Glasgow. 8 hónapot töltött így kint, gyerekekre vigyázva, boltban pakolva, ruhaboltban pénztárgépet verdesve, kutyákat sétáltatva és rengeteget tanulva. Idén tavasszal hazajött, vett egy lakást a belvárosban, szuperül felújította, szuper munkája van és nincsenek anyagi gondjai (ugyanis kint jól megszedte magát).
G.G. szintén egyetemi csoporttárs Írországban Dublinban van, az egyetem után 2008-ban ment ki, mert elege volt már mindenből. Kint suliba jár, mellette füvet nyír kertekben és még mindig ugyanaz az életvidám pasi, aki az egyetemi évek alatt volt. Utálja még mindig a magyar felsővezetést, de az angolt is. Hazatéréséről nincs hír, mert suliba jár. Gondolom elvégzi és majd utána eldönti.
És végül, de nem utolsó sorban, Dr Cs.Zs. szájsebész, aki jelenleg Angliában dolgozik március óta. Ipswich után Manchesterben folytatta. További információ nem áll rendelkezésre. Bízom benne, hogy nem marad ott örökre, hazajön, mert Magyarországon is szükség van rá. A legjobb magyar orvosok egyike.
Én személy szerint nem tervezek ilyesmit, pedig mondták, hogy menjek ki. Meg Angliában az ápolók 500 ezernek megfelelő összegeket tesznek zsebre havonta. Amire én most koncentrálok, az a nővérsuli, a Foximaxi képző, amit ha elvégzek, akárhol lehetek nővér. De nem ám egy kis hülye, akit ugráltatnak, hanem egy elismert valaki, akit tisztelnek és megfizetik a munkáját.