Délelőtti mindenféle

A tegnapi délelőtt nehezen, de annál nagyobb szeretetben telt Gy-vel a másodikon. Rossz éjszakája volt, ugyanis a férje újfent lement a haverokkal valami csehóba, berúgott vagy kirúgott a hámból, nem talált haza, érte kellett menni, elveszítette az övtáskáját, hiába keresték, később kiderült hogy nem is vitte magával, a haverok vendége volt a csehóban... Gy-nek egész délelőtt fájt a térde, alig bírt menni, sajnáltam is szegényt. Átvállaltam a megfigyelőlapok vezetését, a vérnyomásméréseket, kiosztottam a reggelit és az ebédet, átöltöztettem az új "BigMac" bácsit, aki éjszaka 4 pulóverben aludt: mind a 4-et lehúzkodtam róla, elhelyeztem őket a szennyes zsákjában az ágy alatt, adtam rá tiszta pólót a sajátjából, fél óra múlva ismét rajta volt a 4 pulóver a szennyesből.
B.É (egy Jenő nevű kiskutya gazdája) behozta a táppénzes papírját a Munkaügyi irodába. Személyzeti osztály, Banyalak, 2 elfuserált gyenge képességű goromba nőszemély, akik nem tudnak semmit, nem segítenek semmit, elszúrják az adatlapokat, kiabálnak, utálják a nővéreket, a betegeket és az Önkormányzatot, aki mindenkinek lefarag a béréből - igazi bér-gyilkos.
B.É cardiovascularis betegségét sikerül szinten tartani, de nőgyógyászati leletei rosszak cysta eltávolítása után is és mi Gy-vel tegnap nagyon aggódtunk, bízunk benne hogy nem fogják teljesen kipakolni szegényt, talán gyógyszeres terápiával orvosolni lehet a problémát.
Kiderült, hogy F.E titkon gyengéd érzelmeket táplál az egyik hozzátartozó irányába. Az illető középkorú úriember hetente látogatja az apját, vonzó külsejű, kellemes modorú, facér, fotóművész, jó parti. F.E maga vallotta be a következő mondattal: "Amikor belenéztem a nagy kék szemeibe, azt hittem, hogy elájulok." Ettől eszembe jut Cs.Zs a Szájsebről, aki tavaly szeptemberben megszabadított fájdalmas bölcsfogaimtól és utána 3 hónapig visszarendelgetett kontrollra (márciusi bejegyzésekben bővebb információ). Nos, a doktor úr is meglehetősen dekoratív külsővel rendelkezik, neki is nagyon kifejező kék szemei vannak, szép az arca is, szívesen legeltettem rajta a szemeimet, de nem ájultam el és nem is bűvölt meg, mint F.E-t ez a fényképész, akiről egyfolytában áradozik és álmodozik. Ó, F.E, drága F.E, te mindig az elérhetetlenre vágysz, hagyod magad átverni. Minden bizonnyal ez is egy kudarc lesz, mintha jól pofán rúgnának egy acélorrú csizmával. Talán ha nem keresnéd ennyire a tökéletes társat minden szimpatikus pasiban, hátha befigyelne egy normális valaki, aki nem biztos hogy tökéletes külsőt tudhat magáénak, de legalább a társad lesz és nem ver át.