Vakáció 1

Pénteken útnak indultam Momóhoz, hogy meglepjem magammal. Mint említettem a vonaton általában mindig történik valami, most nem volt ez másképp. IC-vel utaztam másodosztályon, volt helyjegyem és már a felszállásnál fura volt, hogy mindenki oda ül, ahova akar. Elindult a vonat, fél óra múlva megjelent a kaller, hogy "Jegyeket kérem ellenőrzésre!" és eluralkodott a káosz. Mindenkit megkért, hogy oda üljön már legyen szíves, ahova a jegye szól és ne összevissza. Ezen felháborodott néhány utas, hogy nehogy már megmondják, hova ülhet, megvette a jegyet, tehát oda ül, ahova tetszik. Végül aztán jött egy másik kaller és ketten helyre igazították a háborgó népséget és mindenki a helyére került. Akkor elkezdtem olvasni Melissa Hill - Érted mindent című könyvét, ami egy barátnőmtől kaptam kölcsön, ő már olvasta. Elsőre valami romantikus lányregényre hasonlít, de mégsem teljesen az. 45 oldalt tudtam elolvasni és felfogni belőle, mert felszállt a vonatra 3 kisfiú, 2 középkorú nő és 1 idősebb pasi. A gyerekek egyfolytában mondták a magukét, szaladgáltak, ettek-ittak, kiabáltak, veszekedtek és a 3 felnőtt egyik sem szólt rájuk, hogy legyenek már egy hangyányit halkabban. Velem szemben ült egy idősebb asszonyság, rejtvényt fejtett, visszeres volt a lába, állandóan méregetett, mintha valami baj lenne a fejemmel vagy a ruhámmal, de nem vettem tudomást róla, hadd bámuljon. Később aztán elkezdett köhögni, majd' meg fulladt, legalább a szája elé tette volna a kezét vagy zsebkendőt, de nem. Sajnos nem volt nálam semmilyen gyógyszer, így nem tudtam megkínálni, hogy enyhítse a szenvedését és ne fertőzzön le.
A metrón meg volt az egyik ajtóban egy párocska, aki nem szégyellték magukat, kishíján felfalták egymást és folyton egymáshoz dörgölőztek. Már majdnem én éreztem magam kellemetlenül miattuk. 
A hév meg annyira tele volt, hogy alig lehetett beleférni. Mindenki egymást taposta, lökdöste és meg betúrtam magam a legsarokba, ott leültem a maradék helyre az ajtó közelébe.
Amikor leszálltam a hévről, felhívtam Momót, hogy otthon van-e. Otthon volt, de amikor odaértem, nem igazán lepődött meg. 
Aznap semmit sem csináltunk, csak zenét hallgattunk és ettünk.