Valamikor nyár elején már volt egy nagyon peches napom az esernyővel, de a tegnapi az már végképp kimerítette a pech fogalmát.
Délelőtt felhívtam a háziorvost, aki egy személyben üzemorvosként is praktizál, hogy szeretném ha az egészségügyi könyvembe jelölné a következő ténymegállapítást: „Egészségügyi szakmára alkalmas.” Mire közölte, hogy 5ezer forintba kerül, ad időpontot, mikor jó nekem, menjek be átnézni és átbeszélni a dolgot. Amilyen hülye vagyok, elfogadtam egy keddi időpontot 13.15-re, amikor is éppen a munkahelyen fogok megfigyelőlapokat írogatni. Sebaj, hétfőn helyrehozom.
Később a neten böngésztem, olvasgattam, mindenféle linkeket nyitogattam, amikor egy szimpatikusnak tűnő sütinévnél azt hittem, ha kinyitom a linkjét, előhozza a receptjét. Igen ám, csakhogy itt ismét bizonyítást nyer, hogy a látszat csal. Ugyanis a várt recept helyett egy homoszexuális amatőr videomegosztó oldalra jutottam a link által. Mire első reakcióm volt, hogy rögtön nyomtam az x-re a jobb felső sarokban a nagy megrázkódtatástól és az összes netes böngészet bezárult. Közben meg nagyon meg voltam ám rémülve és ijedtemben belerúgtam az asztalba, fájdalmamban felrántottam a lábam a székre és azzal a lendülettel leestem a szőnyegre.
Ha valaki nem értené… Engem úgy neveltek és úgy szocializálódtam, hogy a férfi és a nő az egy pár. 2 férfi vagy 2 nő az természetellenes és problémás, ugyanis a természet törvényei szerint a hím és a női ivarsejt egyesüléséből jön létre az utód. Ez a mechanizmus a fajfenntartás feltétele. 2 azonos nemű egyén testi kapcsolatából soha az életben nem lesz utód és kihal az emberiség. Tudnivaló rólam, hogy én borzasztóan rettegek a természetellenes dolgoktól. A születési rendellenességektől, a bűnözőktől, a földrengéstől, az imént említett identitás zavarban szenvedőktől, a skizofrénektől, a súlyos betegségektől és még sok minden mástól. Az ilyen dolgok nálam valami sokkszerű állapotot idéznek elő.
Visszatérve a tegnapi peches naphoz… A munkahelyről majdnem elkéstem, mert az evéssel voltam elfoglalva.
A melóban először majdnem nem osztottam ki a cukrosoknak a pótlást, és amikor elindultam vele, alig tudtam már ki az az 5 cukorbeteg személy a harmadikon, akiknek a kaját szánták. Később levittem 2 féle szemcseppet az elsőre és visszafelé, amikor felértem a harmadikra, nem értettem, minek mentem fel.
Este hazafelé, amikor leszálltam a buszról, megindultam mint a meszes, egyre gyorsabban szedtem a lábam. Útközben szembe jött egy lány, telefonált valakivel és azt mondta a telefonba, hogy „Valaki ül a boltnál.” A bolt a sarkon van, ott jobbra kell fordulni és kb. 200 méter séta (5 háznyi távolság) és otthon vagyok. Egyébként nem félek a sötétben és az éjszakától sem. Ahogy a lány a mondatot kimondta a telefonnak, bepánikoltam, még jobban igyekeztem, elértem a bolthoz, megláttam, hogy 3 fiatal ül a lépcsőn és beszélgetnek. Egy pillanatra megálltam, aztán rögtön pucoltam tovább jó nagy ívben elkerülve őket. Persze rám se néztek. A ház előtt előkaptam a kulcsot, a kapuban nem találtam el a kulcslyukat, végül mégis, belül bezártam, lámpa on, rohantam a bejárathoz, másik kulccsal ismét bénáztam. Bent aztán bezártam az ajtót, leültem a konyhában és akkor nyugodtam meg.
Tehát mindent összevetve tegnap volt életem legszarabb napja. Szerintem a vérnyomásom is az egeket verte, nem bírtam enni, bénáztam, alig tudtam odafigyelni bármire…, totális katasztrófa. És mellesleg kibaszott szar kedvem volt egész nap. Mint egy hintalónak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése