Tegnap előtt délelőttben voltam a harmadikon. Topi is velünk volt, sajnálja, hogy nem helyezték át "Alsó"-ra, mert nálunk is éppen elég sok a meló meg nővérhiány van. Neki is van valami egyetemi végzettsége vagy fősuli, nem tudom, és zavarja, hogy ugyanannyi a fizetése mint egy sima mezei szociális ápolónak. Az én egyetemem sem éppen szakirányú, mert a bölcsész az mégiscsak bölcsész. Topi az én példámat szeretné követni és beiratkozott valami nyelviskolába, hogy angolt tanul meg tervbe vette, hogy valami különlegeset is bevállal, nagyobb elismerés reményében, a szuahéli nyelv elsajátításával, ami mellesleg jó poén, de sem sokra megy egy ilyen afrikai törzsi nyelvvel az Európai Unióban. Én a magam részéről szeptemberben elkezdem a Foximaxi képzőt, ami szakápolóvá változtat és ha nem rúgnak ki időközben a melóból, talán valamiből még nyelvvizsgázok.
Tegnap óta délutánban vagyok a harmadikon. G. volt a műszakvezető, gyakran elhívták mindenféle ügyekben. A telefonját fent hagyta a nővérszobában és 10 percenként rezgett az asztal. Magamra maradtam az osztályon, vérnyomást mértem, beírtam az ápolási lapokat és 5 percre sem ültem le. Este aztán időre végeztünk és volt 2 óra szabadidőnk. Mától péntekig A. lesz a főkolompos, A. a fogfájós, aki sokat beszél a védekezési módokról, de maga sem érti az egészet és kedveli a jóképű dokikat (és szívesen megdöntené őket). Álmaiban. Nincs vele különösebb bajom, csak néha vannak goromba kijelentései.
Minden héten meghal egy beteg vagy több és most ismét kilátásban van kettő vagy három, nagyon romlik az állapotuk, nem esznek, nem beszélnek, általános negativizmus, letargia, nyűglődés az ágyban. Rossz látni, hogy szobanövényként élnek, teljeskörű ellátást igényelnek, mert maguktól semmit, csak vegetálnak. Sok beteg az utóbbi időben egyre nagyobb baromságokat hord össze, néha lemegy alfába és a legkülönbözőbb képtelenségeket magyarázza Ádámról, Éváról meg a hetes ikrekről és sok minden másról.
napi jó 55. nap (2024)
12 órája
2 megjegyzés:
Ezt nagyon nehéz lehet kiégés nélkül végignézni... Én dolgoztam neurológiai osztályon, ott is rengeteg idős, magatehetetlen, zavart vagy alkalmanként pszichotikus beteg volt; és engem elég rosszul érintett az egész (de lehet, hogy nem csak a betegek miatt...). Kitartás.
Hozzá kell szokni, sajnos.
Megjegyzés küldése