Kaptam 1 fizetett ünnepet, 2 hétvégi pihenőt és 3 fizetett szabadságot. Ez összesen 6 nap, 20-26-ig, mert 26-án délutános leszek. Ma délelőtt kipihenve a 7 nap fáradalmait, azon gondolkoztam, meglepjem-e Momót 20-án azzal, hogy váratlanul megjelenek nála, hogy vele tölteném ezt a pár nap szabadidőt. Momó szombaton lehet, hogy nem lesz otthon, mert vagyonőr tanfolyamra megy. Nem szívesen maradok a szüleivel a lakásban, mert nem igazán beszélek velük és ők sem velem közös téma hiányában. Talán, ha már ott vagyok, találkozhatnék ismerősökkel, hátha nem nyaralnak éppen, vagy sétálgatnék a pesti utcákon, úgyis ritkán járok ott, mert Momó az, akinek több szabadideje van és inkább ő jön hozzám kéthetente hétvégén.
Momó előtt is volt dolgom pasikkal. Az esetek nagy részében barátság maradt vagy egy rövid párkapcsolat után soha többet nem volt közünk egymáshoz.
A középiskolában egyáltalán nem érdekelt semmi más, mint a tanulás, mindig tanultam és mindenfélét. Nem pasiztam.
Az egyetemi gólyatáborban volt egy Zs. nevű, aki okos volt, de külsőre nem éppen volt szimpatikus. Ő később az egyetem első évében is többször próbálkozott, de megmondtam végül, hogy más tetszik.
Az a más, aki tetszett, K. volt, aki viszont jóképű volt. Szóba állt velem, beszélgettünk rengeteget, voltak közös óránk is. Egy csók történt köztünk a 3 év barátság alatt, de a csók után pár nappal bejelentette, hogy nem akar barátnőt a közeljövőben, a tanulásra koncentrál inkább, mert minél nagyobb tudás birtoklása a célja.
Harmadév vége felé egy régész hallgató R. jött oda egyszer, hogy latinból gyenge és tudnék-e segíteni. Tudtam segíteni, együtt tanultunk, végül 1 hét múlva megtörtént a dolog. Szóltam előre, hogy nekem az az első, vigyázott is rám, nagyon kedves volt. De az esemény után hamar összeszedtem magam, felöltöztem, úgy éreztem, nem vele kellett volna megtörténnie, nagyon nem volt helyes a dolog. Mire ő megmondta, hogy van barátnője, 2 éve járnak, de a csaj béna az ágyban és én sokkal szebb, izgatóbb és ügyesebb vagyok nála. Baromi mérges lettem, hogy így kihasznált és elhúztam a csíkost gyorsan. Utána mindig igyekeztem kitérni előle, nem jártam be bizonyos órákra, mert nem akartam vele összefutni a folyosón vagy máshol az egyetem környékén, meg látni sem akartam.
3 hónappal később összejöttem egy pesti angoltanárral P-vel egy nyaralás alkalmával, elvitt a Balatonra, bemutatott a szüleinek, sok minden történt köztünk, jól megvoltunk, de én hazajöttem, egyetemista voltam, nem találkoztunk csak havonta egyszer, nem nagyon érdeklődtünk már mi van a másikkal.
Közben minden karon voltak mindenféle szakestek, játékos-evős-ivós-zenés összejövetelek, ahova bárki mehetett, akinek érvényes nappali tagozatos diákigazolványa volt. Akkoriban is rengeteget tanultam, de mégis néhány ilyen mulatós este befigyelt néha 2 barátnőm társaságában. Az orvosi kar buliján ismertem meg A-t, aki fél évvel idősebb nálam, anesztes (altatóorvos) és azóta már sok-sok műtétben vett részt. Vele tartós barátság alakult ki, párszor csókolóztunk, de megbeszéltük, hogy annál közelebb nem kerülünk egymáshoz, nem áldozzuk fel a barátságot.
Utána már Momó következett 2005 decembertől. Tavaly nyáron velem lakott 1 hónapig, de nem vált be az itteni munkahelye, ami messze is volt, rossz is volt és utálta. Ezért visszament Bp-re a szüleihez és azóta is kéthetente van itt nálam hétvégén, ugyanúgy mint az együttlakás előtt.
napi jó 55. nap (2024)
17 órája
1 megjegyzés:
Köszi, hogy meséltél. Az biztos, hogy mindenkinek kacskaringós az útja. Mostanában nekem is folyton ilyesmiken pörög az agyam - bár Momóm nincs ;)
Megjegyzés küldése