Pedig gyarló az ember...

Gyáva vagyok, tudom. De most az egész történet előzményeit is leírom, hogy mindenki értse, mekkora mocsokság áldozata lettem. Decemberben voltam Momónál, de rosszul sült el több szempontból is. Utána legközelebb március közepén találkoztam vele (írtam is róla) és utoljára 2 hete vagy mikor volt itt nálam. A közti időszakban telefonon is alig volt kapcsolat köztünk, mert a vonalasa állandóan csak csörgött a végtelenségig és nem vette fel. Valamikor éjszaka hívott mindig és kb 5 perc volt az egész beszélgetés (pedig éjszakai időszakban ingyen van). A mobilja állandóan ki volt kapcsolva. Januártól kezdődően egyfolytában tiszta idegzsába voltam, hogy baszki mért nem lehet elérni Momót és mért nem jön. Azzal magyarázta, hogy a vonalasnál rossz a kábel, a mobil meg akkumulátorhibás és csak akkor oké, ha töltőn van. Pénze nincs se másik kábelre, se másik aksira, se a benzinre hogy idejöjjön, mert gyűjt a vállalkozásra ami itt volt tervezve és már csak meg kellett volna nyitni. Az adóra gyűjtött (állítólag). És én szépen mindent elhittem és vártam rá türelmesen, miközben hülyére aggódtam magam mindig.
Tegnap este jött el a vég. Egész este vártam, hogy hívjon, de nem tette. Mire próbáltam a mobilját és felvette egy nagyon goromba artikulálatlan női hang üvöltve extrém trágár szavakat használva: "Biztos a ... (Momó) volt kurvája vagy. Mi  faszt akarsz még tőle, értsd már meg hogy nem szeret és nem akar veled beszélni, mert állandóan kavarod a szart és unja a hülyeségeidet..." utána ismét sok sok trágárság és bumm lecsapja. Mire visszahívtam, hogy mégis mire véljem a dolgot és megkérdeztem, ki ő és adja nekem Momót. De nem mondta meg ki ő és Momót sem adta. És elkezdte trágár szavak kíséretében, hogy ők már fél éve együtt vannak, együtt laknak, össze fognak házasodni és gyereket terveznek. És hogy hagyjam őket békén, ismét trágár szavak. Itt már nagyon sírtam, de azért harmadszor is próbálkoztam és akkor meg már a kocsis is szebben beszél a lovával. Mire fél órával később Momó hívott a vonalason, hogy úgy szeretlek majd megeszlek, szokásos kedves bűbájjal. Ma délután többször hívott és össze-vissza zagyvált, mire sikerült kiszednem belőle a lényeget és akkor mondta meg, hogy ő nem költözik ide, nem akar már engem és én szúrtam el azzal, hogy decembertől mostanáig vártam rá, hogy ő férfi és nem bírja ki nő nélkül ezért keresett más(oka)t és tönkretettem a kapcsolatot a várakozással stb. Estefelé ma még egyszer tisztázni akartam vele, hogy nem-e szórakozik velem, mire megkért hogy ne keressem és közben megszakadt a vonal. Újrahívtam és a csaj vette fel és nagyon gorombán üvöltött velem ahogy tette tegnap is meg hogy "aztán megbaszhatod a saját anyádat!" kijelentéssel levágta a telefont. Így ért véget 5 és fél év románc Momóval és baromi mérges vagyok és utálom és úgy letépném az arcát és addig kínoznám mindkettőt még el nem véreznek. Ki kell taposni a belüket. De látni sem akarom Momót és emlékezni sem akarok erre az 5 és fél évre, ezért aztán összepakoltam az összes ittmaradt ruháit és más cuccait, minden ajándékot amit tőle kaptam, egy nagy kék szemeteszsákba, amit hétfőn magával visz a kukáskocsi. A fényképeit és leveleit bezártam egy szekrénybe, amit nem nagyon használok. Az ágyneműhuzatokat is, amiket használt, össze fogom szedni és azok is mind mennek a kukába.
Abban viszont biztos vagyok, hogy vénlány leszek, remete, mert engem nem lehet szeretni, ezért hagyott el Momó. Ha egy kicsit is tudna engem szeretni bárki, Momó most velem lenne. Igazam van, vagy igazam van?