Topi titka és a meglepi

Topiról már írtam korábban, hogy fura egy munkatársam ő. Maximálisan megbízik bennem és mióta volt az a sétálós-dumálós történet, mindenféle dolgokat megbeszél velem. Rájöttem ám közben, hogy valami jóbarátfélének tart engem és ezért a bizalom. Ma délelőtt ugyanazon az emeleten melóztunk és megosztott velem egy nagy titkot, amit senki másnak nem mondott el. Ez a titok csak a többiek előtt az. Semmi különös, arról van szó, hogy megüresedett egy állás az egyik családsegítő intézetben és ő azt megpályázta, mert mindenképpen szeretne szabadulni a szociból bizonyos rá nézve rossz szándékú kolleginák miatt. Én nem szólok bele semmibe, a viszony úgysem fog változni köztük, ezért tartom jó ötletnek, hogy vált. Jót téve ezzel elsősorban magának, nem áskálódnának ellene a rosszakarói a szociban és nem piszkálnák állandóan. Tudom, hogy a háta mögött állandóan téma a nővérek között Topi, de nem állok senki pártján és nem is keveredtem még bele, de nem is akarok.
Ebéd után az egész bentlévő személyzet felsorakozott a pénztár előtt, ahol élelmiszer-utalványokat osztogattak csaknem negyedhavi fizetésünk értékben. Naná, hogy én is türelmesen kivártam a soromat, ugyanis mindenkinek egyaránt kijutott a jóból, alá kellett írni, stb. Műszak után Ibivel elugrottunk a helybéli óriás hypermarket-ba, ahol annyi, de annyi cuccot felvásároltam, hogy alig bírta már el a kosárkám. 2 cekkerrel vánszorogtam haza. Útközben lerobbant a busz a forgalmi dugó kellős közepén, mert defektes lett a kerék és csomó ideig várni kellett, hogy hogyan tovább. De végül aztán kicserélték a kereket és tovább cammogott a busz vidáman a dugóban. Miközben ott szorongtunk, arra gondoltam, előkapom az egyik grillcsirkét, amit a hyper-ben vásároltam a pultnál, de aztán meggondoltam, hogy a buszon nem illik enni. Főleg nem mexikói fűszeres sült madarat.