Buta

Sajnos nem lehet mindent egyszerre csinálni és egymás után sem. Első helyre kellett tennem a melót, mert ha nincs meló, akkor nincs lé, ebből következik, hogy nincs kaja, se fűtés, se villany, se semmi, mert mindenért fizetni kell. Második helyre kerül a suli, amit most elkezdtem. Nagyon vágytam ebbe a suliba, mindenképpen tanulni akartam és még sokáig fogok is, ha elvégzem, akkor is lesz valami új. Én nem vagyok okos. Egyáltalán nem. Csak annyira mint bárki más. Vagy inkább azt kell mondanom, hogy annyira se. Mert én például nem értem, hogyan lehet visszaigényelni az áfát, pedig mindenki más visszaigényli, én meg nem. Tortát sem tudok csinálni, mert elszúrom. Kétszer próbálkoztam tortával az életben és mind a kettő nagyon-nagyon ízletes volt, viszont hülyén nézett ki. Pedig ezek alapvető dolgok. Viszont az összes ismerősöm úgy van vele, hogy én csinálom a legtutibb egytálételeket az egész világon (amire egyébként mindenki képes). Nekem nincsenek nagyra törő terveim, de mégis zavar, hogy a munkahelyen úgy vagyok bejegyezve, hogy "legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános". Egyszer szóltam ezért, mire közölte a 2 banya a munkaügyi irodában (személyzeti osztály), hogy ha nem tetszik, keressek más munkahelyet, százezren pályáznak a helyemre és nem pofáznak. Tehát szart sem ér az egyetemem meg a nyelvvizsgáim meg a szakmaleveleim. Hiába volt az a sok-sok év elvesztegetett idő és az a sok tanulás, amivel mindezeket elértem. Én nem csavarogtam, nem pasiztam, nem csesztem el az időt baromságokra, ahogy a kortársaim tették. Én tanultam állandóan, minden nap, minden időben, erre tessék. "8 általános" és mégsem szakadt még rájuk a plafon.