Urológia

Tegnap délután 1 órakor betegszállító érkezett a szociba. Visszahoztak egy daemens beteget a Neurológiáról, kísérője nem volt. Egy másik daemens beteget meg vittek Urológiára. Éppen arrafelé voltam, felismertem őket, T. és D., mindig jókat nevetünk együtt. Főleg T-vel. Előkészítettem a nénit, mire kitalálták, hogy kell kísérő, menjek velük és szóljak már le az orvosiba. A főnővér helyettes megállapította, hogy ó tényleg, a neuro-shoz is kellett volna kísérő, de az már mindegy, most meg legyek már szíves velük menni akkor.
Útközben ismét jót nevettünk, odaértünk és mikor kiszálltunk, szedték le a beteget a kocsiról a hordszékben, megállapítottam hogy nem érzem tisztának a kezem. Mire T. előkapott egy üveg szappanos vizet (üvegben volt, nem műanyagban), elkezdte locsolni jó magasról a betonra, hogy kezet moshassak és közben azon nevettünk. Utána adott kézfertőtlenítő szert, hogy intézzem magamnak.
Bent az orvos, aki csak egy hasi ultrahangot csinált, hyper laza volt, körbetáncolta a rendelőt vagy négyszer miközben diktált az asszisztensnőnek. D., T., meg én követtük őt a szemünkkel, járt a fejünk körbe-körbe, alig bírtuk, hogy ne nevessünk, meg majd’ el szédültünk már. Amint kiléptünk az ajtón a beteggel, T. nem bírta, elkezdett vihogni mint a félőrült, mire mind nagyon nevettünk (a beteg nem). Nem lehetett kibírni, hogy orvos létére ilyen hülye mozdulatokat tett, idement odament, forgott jobbra-balra… Kész. Teljesen kész.