Авантюры в санитарии

Az a tudomány, ami nekem nem igazán... És mégis október 13-án eljön az igazság pillanata, amikor végre kiderül, hogy mit ér az ember. Mármint Tilia jogi tudása. Persze az egészségügyben is nagyon fontos a jog. A betegek jogai, a nővérek jogai, az orvosok jogai meg mindenféle fajta jogok. Éppen most aktuális a téma, ugyanis nálunk a szociban egy közepes bajba keveredett a nővér gárda, ugyanis egy ön és közveszélyes nagyon démens bócorgós agresszív bácsi átkerült tavasszal a Szuperdémens Házba, ahol az intézet háziorvosa beutalta a beteget szakorvosi vizsgálatra. A szakorvos megjavasolt a bácsinak bizonyos jó erős gyógyszereket, hogy ne duhajkodjon már annyira és higgadjon le, még mielőtt valami súlyos kárt tesz magában és másokban. Mire a háziorvos felírta a javasolt bogyeszokat, az intézet kiváltotta és a nővérek beadták a csomó tablettát per os a betegnek. Mire a beteg egyre több időt töltött alvással, lustasággal, nem mászkált annyit és nem gorombáskodott a betegtársaival. Tehát a saját és mások érdekében szedálták le. A hozzátartozói nehezményezték a dolgot és most feljelentették az Intézményt és eljárás indult, hogy nem-e a nővérek öncélúan gyilkos szándékkal mérgezték-e meg a bácsit. Mert ugye szegény időközben távozott az élők közül végelgyengülésben meg mert az ideg... A felesége nálunk lakik a szociban, Alzheimer-kóros meg Parkinson-os is, pelenkás, etetni kell, stb. teljes ellátáson van nálunk. Minden délután bejön hozzá valamelyik hozzátartozója vacsoraosztás környékén. Olyankor megkérdezi a nővér, hogy megetesse e a mamát, mire a hozzátartozó: "Hagyja csak itt a kaját, majd én megetetem." Most ez miatt is eljárás indult, hogy a szoci nővérei nem etetik meg a mamát, éheztetik... Tehát ez a 2 ügy van most ugyanazzal a családdal és én az egészből inkább kimaradnék. De sajnos az igazság odaát van.

Sajnos nem lehet mindent egyszerre csinálni és egymás után sem. Első helyre kellett tennem a melót, mert ha nincs meló, akkor nincs lé, ebből következik, hogy nincs kaja, se fűtés, se villany, se semmi, mert mindenért fizetni kell. Második helyre kerül a suli, amit most elkezdtem. Nagyon vágytam ebbe a suliba, mindenképpen tanulni akartam és még sokáig fogok is, ha elvégzem, akkor is lesz valami új. Én nem vagyok okos. Egyáltalán nem. Csak annyira mint bárki más. Vagy inkább azt kell mondanom, hogy annyira se. Mert én például nem értem, hogyan lehet visszaigényelni az áfát, pedig mindenki más visszaigényli, én meg nem. Tortát sem tudok csinálni, mert elszúrom. Kétszer próbálkoztam tortával az életben és mind a kettő nagyon-nagyon ízletes volt, viszont hülyén nézett ki. Pedig ezek alapvető dolgok. Viszont az összes ismerősöm úgy van vele, hogy én csinálom a legtutibb egytálételeket az egész világon (amire egyébként mindenki képes). Nekem nincsenek nagyra törő terveim, de mégis zavar, hogy a munkahelyen úgy vagyok bejegyezve, hogy "legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános". Egyszer szóltam ezért, mire közölte a 2 banya a munkaügyi irodában (személyzeti osztály), hogy ha nem tetszik, keressek más munkahelyet, százezren pályáznak a helyemre és nem pofáznak. Tehát szart sem ér az egyetemem meg a nyelvvizsgáim meg a szakmaleveleim. Hiába volt az a sok-sok év elvesztegetett idő és az a sok tanulás, amivel mindezeket elértem. Én nem csavarogtam, nem pasiztam, nem csesztem el az időt baromságokra, ahogy a kortársaim tették. Én tanultam állandóan, minden nap, minden időben, erre tessék. "8 általános" és mégsem szakadt még rájuk a plafon.

Hétvégén délutános voltam a harmadikon. Semmi különös nem történt. Kivéve talán, hogy kitárgyaltuk egymás szerelmi életét. Főleg F.E-ét, aki epekedett a kék szemű fényképész után, később valami gyerekkori barát került elő, most meg valami J. nevű jóbarátja van, akitől ő többet vár.
Tegnap aztán elkezdődött a suli. Mint már említettem hétfőn és kedden kell menni, de nem ám úgy, ahogy azt Tilia elképzelte. Ugyanis a hétfő úgy megy, hogy 11.50-kor kezdődik 3 db anat és kötelező a részvétel, különben bukta a félév. Egy hétfő alatt összesen 9 órát kell végigülni, köztük van pár olyan, ami pont nem érdekel és biztos nagyon fogom unni. Ilyen uncsinak ígérkező például az informatika, ami nekem megy mint a karikacsapás, és nem ragadok le ott, hogy melyik az egér. Másik ilyen borzadály a kommunikáció, ahol beszélni kell valamiről, de nekem nem mindig van beszélős kedvem és lehet, hogy valami nagy ostobaságot szólok, mire leminősítenek. Van még egy nagyon hülyének tűnő dolog, az egészségmegőrzés című tantárgy, ami valami olyasmi lehet, hogy megelőző orvostan, tehát hogyan előzzük meg a betegséget. Lesz egy csomó szünet, őszi meg téli, meg ilyen-olyan ünnep és mindenféle, amikor nincs suli. Ja és a 3 év alatt 9 modulvizsga van és mindegyikből van írásbeli, szóbeli és gyakorlat, ez 3 év alatt összesen 27 vizsga. Na asszem, ha elvégzem ezt a sulit meg nem kavar be a meló, és le tudok mindenből vizsgázni normálisan, akkor asszem nem semmi egy csaj vagyok. Nem lesz könnyű az biztos, olyan lesz nekem mint valami nagy teszt. Kihívás lesz ez a javából.
Ja és tegnap a suliban lett egy új barátom, Sz., aki a Bőrklinikában dolgozik a Plasztikai sebészet részlegben. Nagyon szimpatikus és kedves lány. Az azonban fura nekem, hogy éppen én mellém ült le minden órán, telefonszámot cseréltünk és máris a szívébe zárt. Öregem, valami vonóerő vagy mifene, hogy mindig a pozitív emberek jutnak nekem barátnak.

Találtam végre egy üzemorvost, aki hajlandó volt ma nekem beírni az egészségügyi könyvbe, hogy "Egészségügyi szakmára alkalmas". Magammal vittem egy csomó ambuláns lapot, laboreredményt, röntgenleletet, szakorvosi véleményt, stb-t és ami a legjobban érdekelte volna, az nem volt nálam. Mindenképpen szerette volna átnézni az 1992-ben elszenvedett tonsillectomia operációm záróját és a fogműtétről írtat is. Az első szerintem vagy a háziorvosnál kallódik vagy anyum rakta el annak idején valahova. A másik meg véletlenül ott maradt a Szájseben egy kontroll vizsgálat alkalmával. Valami olyasmiket írt Cs.Zs benne, hogy "Arc szimmetrikus, nyak negatív. Bölcsességfogak eltávolítása miatt vettük fel osztályunkra, amiket a fenti időpontban altatásban eltávolítottunk."(vagy mifene) Aláírása s.k, bélyegző (Dr Cs...apjaneve Zs...keresztnév), alatta rezidens orvos. És ismét 90/60 Hgmm volt a vérnyomásom és a doktornőt ez meglepte és közölte, hogy "Ilyen vérnyomással biztosan nem lesz agyvérzése! (nahát, köszönöm szépen, ez felettébb hízelgő) És tetszik a karkötője!" (nekem is tetszik, különben nem viselném)

Alig várom már a sulit, hogy kezdődjön végre. Az utóbbi időben a melón kívül semmi különös nem történik. És itt is mindig ugyanazok a témák váltogatják egymást:
- Tilia betegkísérős kalandjai és az orvosok
- Tilia melózik
- Tilia idiótasága a barátaival
- Tilia nyafog
Ilyen címkéket lehetne aggatni a bejegyzéseimre, ha akarnék, de nem akarok, mert nem kategorizálok. Amikor egyetemista koromban könyvtároskodtam a helybéli városi könyvtárban, rengeteg könyvet kellett besorolnunk mindenféle csoportokba sok szempont alapján, így minden egyes könyv szerző szerint, témakör szerint, kiadás szerint, ISBN szám szerint, stb. szerint volt katalogizálva, kategorizálva, kereszt kategorizálva és indexelve. Papíron és elektronikus formában. Meg vonalkóddal ellátva. Mindez történt velem az egyetem első évében januári kezdettel és 2 hónapig tartott. Másodévben aztán ezerrel rástartoltam a latin nyelvre és 3 tantárgy kivételével mindig ötösre tudtam mindent. Ezt a három tárgyat ugyanaz a pasi tartotta és utáltam. Meg a tárgyait is. De kötelező volt felvenni, csak ő oktatta, tehát muszáj voltam vele kibírni valahogy. Ja egyébként mindig csak az első előadásra mentem be, hogy adja ki a témaköröket és a tankönyvlistát. Utána nem jártam be az óráira. Tudnivaló ám, hogy a latin nyelv nem volt népszerű, mert minden évfolyamon kb. 4-6 ember volt a szakon és az egész egyetem rajtunk szórakozott, hogy meg kellene szüntetni a Latin nyelv és irodalom szakot, mert ki nem szarja már le és mondogatták, hogy aki latint akar tanulni az menjen az orvosira vagy papnak. Akkor kezdték el lehetővé tenni és ösztönözni a hallgatókat, hogy felvegyenek más karokon szakos órákat, de csak bizonyos mindenki által közérthető dolgokat általánosan művelő tárgyak formájában. Ekkor figyeltek be nálam idegen nyelvek, politológia, szociálpszichológia, művészettörténet, mechanika (mozgástan – fizika), meg bevezetés az anatómiába (vagy valami hasonló), ó meg gnatológia (a fogak élete) ami miatt tisztára hülyére vett néhány barátom, hogy kit érdekel hogyan kell egy fognak megfelelően helyezkedni meg elterjedt a szállóige, hogy „Jakupunk nyihaha nemkukucska protkó!”. És azóta gondolom úgy, hogy na nekem vénségemre kiesik az összes fogam, akkor tutira folypép étrendre fogom magam és nem lesz műfogsor, mert az alá befészkelik magukat a baktériumok, az íny megcsontosodik mint egy bürokrata és nyomja az a vackeráj, amitől meg begyullad. Na asszem, köszönöm szépen előre is, de inkább nem élek majd vele.

Tegnap délután 1 órakor betegszállító érkezett a szociba. Visszahoztak egy daemens beteget a Neurológiáról, kísérője nem volt. Egy másik daemens beteget meg vittek Urológiára. Éppen arrafelé voltam, felismertem őket, T. és D., mindig jókat nevetünk együtt. Főleg T-vel. Előkészítettem a nénit, mire kitalálták, hogy kell kísérő, menjek velük és szóljak már le az orvosiba. A főnővér helyettes megállapította, hogy ó tényleg, a neuro-shoz is kellett volna kísérő, de az már mindegy, most meg legyek már szíves velük menni akkor.
Útközben ismét jót nevettünk, odaértünk és mikor kiszálltunk, szedték le a beteget a kocsiról a hordszékben, megállapítottam hogy nem érzem tisztának a kezem. Mire T. előkapott egy üveg szappanos vizet (üvegben volt, nem műanyagban), elkezdte locsolni jó magasról a betonra, hogy kezet moshassak és közben azon nevettünk. Utána adott kézfertőtlenítő szert, hogy intézzem magamnak.
Bent az orvos, aki csak egy hasi ultrahangot csinált, hyper laza volt, körbetáncolta a rendelőt vagy négyszer miközben diktált az asszisztensnőnek. D., T., meg én követtük őt a szemünkkel, járt a fejünk körbe-körbe, alig bírtuk, hogy ne nevessünk, meg majd’ el szédültünk már. Amint kiléptünk az ajtón a beteggel, T. nem bírta, elkezdett vihogni mint a félőrült, mire mind nagyon nevettünk (a beteg nem). Nem lehetett kibírni, hogy orvos létére ilyen hülye mozdulatokat tett, idement odament, forgott jobbra-balra… Kész. Teljesen kész.

Ma 2 esetben is voltam betegkísérő és mindkét beteggel ugyanazért kellett menni, de 2 külön szakirányba.
1. Onkológia. Ugyanaz a főorvos, akinél már a múltkor is voltam egy daemens beteggel. Ezúttal a beteg tudata tiszta, de a néni mozgássérült, kerekesszékben tartózkodik egész nap vagy az ágyban. Ugyanis nincs lába, mert érszűkület miatt mindkettőt amputálták. Nos, az Onkológia szakrendelés az I.Rendelő 1 emeletén egy félemeleten van, ami nem akadálymentes, mivel hogy lépcsőn kell odamenni. Igaz, hogy csak 4 lépcsőfok, de könyörgöm, hogyan vigyem fel oda a mozgássérült személyt. Megoldottam azért. A néni meglehetősen kicsi és vékony. Ezért aztán a lépcső alján kikaptam a kocsiból, felvittem a lépcsőn, ott letettem egy székre, visszamentem a kocsiért és fent átültettem bele a nénit. A kerekes szék majdnem nehezebb volt mint a néni, de mégis azt éreztem, hogy leszakad a vesém. Hogy pusztulna ki, aki kitalálta a nyavalyás félemeletet. Szakorvosi javaslatot kellett kérni valami kemo utáni regeneráló gyógyszerre, de most éppen nem jut eszembe a neve. Ja és lefelé ugyanaz volt a történet a kerekesszékkel.
2. Tüdőgondozó. Szintén kerekesszék, benne egy kb 100 vagy 150 kilós asszonyka, de a rendelő ezúttal akadálymentes. Itt is megkaptuk a javaslatot, Theospirex-re, teljes körű kivizsgálás után.
Meló után, amikor gyalogoltam a buszhoz, megláttam hogy egy helyen a város közepében ezerrel irtják a fákat egy lebontott gyár környezetében. A területen Árkád üzletház lesz és azért vágják ki a fákat a környéken, mert a cégtulaj attól tart, hogy a fa beárnyékolja majd az ablakot és a kedves vásárló nem tudja minden oldalról megfelelő megvilágításban szemügyre venni a cuccokat a boltokban és a fa lesz az oka, ha nem vásárolnak semmit, nem a magas árak. Egyébként az egész belváros tiszta káosz, mindent bontanak és túrnak mint a vakondok mindenfelé, felszedték a villamos síneket, körforgalom is lesz (már van vagy 30, de még mindig nem elég), meg ez a hülye Árkád, meg vásárcsarnok, új felsővezetékek a villamosok és a trolik részére, miközben az újfajta troliknak nincs is áramszedőjük, de a felsővezeték király, ezért mindenhova kell.
F.E-val ma is együtt nyomtuk a délutánt az első emeleten. Reggeliosztás után bejelentette, hogy esküvője lesz, mert egy gyerekkori szerelmével ismét egymásra találtak. Kb. 2 hete rúgta ki a pasiját H.I-t, akivel 7 és fél évig egy albérletben laktak, mert a fickó nem volt megértő a társa 3 műszakos munkája miatt, meg csavargott, a haverjaival lógott sokat, gyakran haza sem ment és csajozott is. Legalábbis F.E. azt hiszi. Utána volt egy ömlengős időszaka F.E-nek mert megtetszett neki az a kék szemű fényképész, egy második emeleti bácsi hozzátartozója. Most meg előkerült ez a régi barát vagy nem tudom ki és máris esküvő van kilátásban.

Tegnap este már megint nem tudtam elaludni. Szerintem mert tegnapelőtt délutános voltam és tegnap reggel sokáig aludtam. Ma meg reggel délelőttbe mentem a melóba és nem volt semmi bajom. Illetve majdnem lett, mert kivittem reggel egy ágytálat kiüríteni és elmosni az egyik fürdőszobába, ahol állt a víz és kifelé jövet megcsúszott a papucsom, de megfogtam az ajtót és hála neki, mégsem dobtam egy hátast, nem törtem ki a nyakam, se a lábam. Ja, és nem kellett mennem a Traumára, ahol Sz.J. doki kiszemelt magának, mert mindig nagyon bizalmasan beszél velem meg hogy milyen jól áll nekem az egészségügyi egyenruha és találkozhatnánk civilben is. Csakhogy én ilyenkor nem mondok semmit, mert nem az esetem, de azért szimpatikus. Szerintem meg a fehér köpeny meg nadrág mindenkinek jól áll.

Mindenfélékről elmélkedtem ma. Először is, hogy menne-e nekem a három műszakos munka mellett az esti iskola. Hogy van-e értelme egyáltalán elkezdeni, nem mennek-e egymás rovására. Lesz-e erőm és időm egyáltalán tanulni.
A másik dolog, amin gondolkoztam, hogy van ez a blog. Nyilván sok baromságot összehordok meg hátha csomóan tök hülyére is vesznek miatta, mármint akik olvassák. Vagy egyáltalán nem olvassák, csak bekukkantanak és inkább kihagyják az élményt. Ha magamból indulok ki, én olvasok sok mindenkit, de tényleg el is olvasom, még akkor is ha nincs hozzáfűznivalóm a bejegyzéséhez. Mindegy is, asszem folytatom és a suli meg a meló ügyében meg lesz ami lesz.