Az álom

Hát nem hittem a szép szavaknak. Annyi eszem azért van. Igen ám, de aznap éjjel álmodtam egy furát.
Álmában Tilia a Krónikus Bel-en éjszakás nővér. Kimegy egyedül az osztályra halovány világításnál és ahogy halad a folyosón (ami meglehetősen végeláthatatlan), jobbról-balról ajtók csapódnak ki és mindegyik mögül valami fehér pizsama szólal meg: "Okos enged, ha már szenved!" "Ép testben ép ész." stb. A folyosó végül megszűnik előre és balra folytatódik, de ott már csak 2 ajtó van egymással szemben. Tilia megáll (addig egyfolytában talpalt előre), és hallgatózik. A tőle jobbra lévő ajtónál ismerős hang beszél: "A C vitamint valamennyi állat szervezete képes szintetizálni, kivéve a tengerimalacok, a pézsmatulok és a főemlősök." Alba az, a jelen orvostársadalom igazi kommandósa, akinek valamennyi észrevétele éles elméről tesz tanúbizonyságot. A másik ajtónál nem beszélnek. Tilia észreveszi, hogy az ajtó résnyire nyitva és ott bekukkant: egy nagy sötétkék lepedővel letakart asztalnál jelentéktelen külsejű másik egészségügyi keresztes lovag bámulja az üres asztalt. Fehér köpenye úgy szikrázik a kislámpa fényénél, mint egy hollywoodi sztár fogsora. Róka az. Tilia megmozdul, az ajtó megnyikordul, Róka arranéz, Tilia bemegy. Róka megszólal: "Mind ide jutunk. És elérhető majdnem ingyen, minden szinten, szinte minden." Erre Alba az ajtó felől: "Poszt-operatív sokk!"  És Tilia felébred.
Most több lehetőség közül lehet választani. Mit is jelent ez?
-Az egészségügy lassan, de biztosan a társadalom aljára süllyed, mint a homokórában, elkeseredetten reménykedve, hogy az idő talán jobbra fordul.
-Esetleg vannak rosszakaróim, akik addig konspirálnak ellenem, míg ki nem fúrnak.
-Valamilyen okból választani kell Alba és Róka barátsága között.
-A belső szervek megbetegedéseinek okait kifürkészni éppolyan megfoghatatlan, mint az univerzum születése.