Pesti mese

Szerdán délben a második emeleti folyosón beindult a készültség. Ugyanis fél 1-kor megjelent ott az M1 televízió készülék. És a szoci főnökség elküldött minket, hogy vigyük már az ebédes kocsit a fenébe, nem látjuk-e, hogy épp zavarjuk ott a környezetet, takarodjunk már a betegszobákra, mégis mit képzelünk. Én a magam részéről tojtam is le, hogy mit filmeznek azok és különben is kit érdekel ebben a nyavalyás országban a mi szocink, ki nem szarja már le egy alföldi szociális otthon életét. Aki akarja, vasárnap figyelheti, hátha meglátja a tévében, hogyan takarodik Tilia a betegszobába fehér egészségügyi egyen pizsamában.
Csütin reggel még fel sem ocsúdtunk a nagy megrázkódtatásból, de azért jó volt a kedv a második emeleten. Délután Róka értem jött a belvárosba, előre megbeszélt helyre és időre autóval. És együtt utaztunk a nagyvárosba. Róka továbbképzésre ment, én meg Momóhoz. Útközben Rókával rengeteget marháskodtunk, eldalolta nekem a Lencsilány-t, mire én meg neki a Sandybell-t és a végén megbeszéltük, hogy legjobb lesz, ha ő a Nyugatinál tesz le, mert ott már én elleszek, ő meg menjen csak a továbbképzésre.
Westendben találkoztam Fuhur-ral a vízesésnél és átmentünk a Mekibe, ettünk és beszélgettünk sokat. Nagyon kellemes a társasága, okos és figyelmes. Klassz délutánt töltöttem vele és köszönöm neki még egyszer.
Momó ezúttal nem az Ikeába jött értem, hanem bizonyos kórházhoz, ahol már korábban is jártam.
Pénteken Momó anyukája tejfölös-túrós édes tésztával kínált minket és Momó nem volt igazán lelkes, ezért inkább a hűtőhöz fordult élelemért.
Péntek délután szép volt az idő. Momó dolgozott. Közben én bementem bp-i belvárosba és a Blahán a Corvin-nál Lukannon-nal találkoztam, akivel fagyiztunk és megbeszéltük, hogyan élünk és az élet nagy dolgait. Később metróval elmentünk Árkádba, ott megvártuk a lakótársát, ő is beszélgetett velem és hárman mászkáltunk az áruházban. Mindketten nagyon kedves emberek és Lukannon-nak köszönöm szépen az együtt töltött szép délutánt.
Végül átmentem Ikeába, ott volt Momó és magával vitt egy rendkívül hangulatos étterembe, ahol nagyon meglepődtünk a számlán, hogy mennyit ettünk és mégis alig fizettünk érte.
Ma hazafelé Momó elvitt a nyugatihoz az állomásra, de nem jött be velem, mert nem tudott parkolni. A pénztárnál ismerős személyt fedeztem fel sorbaállni. Odasunnyogtam mögé és "Ó, doktor úr! Ön is utazik?" Mire Alba megfordult: "Engedelmével." Ő a szüleinél töltötte az időt szerdával kezdődően Székesfehérváron és előre nem volt megbeszélve, hogy találkozunk. Együtt kértünk jegyet, egymás mellé. Megkérdeztem, mért nem autóval ment a szüleihez és kiderült, hogy javítás alatt áll, mert a fék tropa.
Szerintem jobb lett volna, ha nem jövök haza ma. Mert itthon 3 befizetnivaló számla, meg egy kedves email az osztályfőnöktől, hogy az egész osztály a déli SzES-re menjen és este nem lesz. Én az esti SzES-t jobban szerettem, mert kevesebben voltunk a csoportbontás miatt és jobban be tudtuk gyakorolni. Ehelyett most mindenki menjen le a varrodába SzES-t tanulni a félév végéig mindig és nem lehet elférni, hangoskodik a hátsó traktus és nem lehet figyelni, mert zavarnak a koncentrációban. Ezért jó, ha az egészségügyi suliban divattervezést és szabás-varrást is oktatnak az alagsorban.