Az ajánlat

Ma kaptam D.K-tól egy email-t. A lány csoporttársam volt az egyetemen és most Londonban dolgozik egy nyelviskolában. Meg van egy arab férje. Itt annyi a lényeg, hogy Londonban van meg az hogy mit írt. Javasolja, hogy szeretettel fogadnának engem otthonukban, külön szobát biztosítva ingyen és bérmentve. Valamint ajánl kétféle ideiglenes állást arrafelé. Első egy olasztanári meló lenne 20 GBP órabérért a nyelvsuliban, ahol ők maguk dolgoznak. A másik egy ápolói állás egy kicsit messzebb tőlük 15 GBP óránként fekvőbeteg osztályon. Első olvasásra nem kicsit gyanús. Miért most bukkan fel? Amióta kint van egyszer sem küldött semmilyen üzenetet, sem levelet, sem telefoncsörgést, sem képet, sem postagalambot, sőt nem is füstjelzett. Akkor most mért hinnék el neki bármit is. Főleg ezt. 15 angol font az nem semmi órabér átszámítva, ha 318 HUF-ot ér 1 GBP a mai árfolyamon. Ha most átgondolom, az 4770 forint lenne óránként. Az egy 8 órás műszakban 38.160, ami egy napi bér. És ha én 1 hónapban 20 napot melózok (hipotetikusan), akkor az 763.200. Most vagy rosszul számoltam, vagy ez tényleg túlzás. Annyi pénzt még nem is láttam egyben és el sem tudom képzelni. Elképesztően sok pénz az. Jól van, profi angolos vagyok, ahhoz kétség nem fér, de ezt én nem veszem be. Kimegyek, mint egy idióta, akinek halvány gőze sincs, hogy ott miféle szabályok szerint élnek, jól átvernek és se meló, se szállás, a pénzem is elfogy és a konzulátus fog hazahozatni és itthon meg elveszítem a helyemet a szociban és mindenki utálni fog, hogy íme az áruló, aki lecserélte a honfitársait az angol betegre.
D.K még nem kapott választ a levelére, de valami ilyesmi lesz: "Kedves K. Azt hiszem, ez most néhány évig biztosan nem aktuális, de köszönöm hogy gondoltál rám."
És ez nem lerázás. A mondatban minden szó igaz, ugyanis itt van az otthonom, a munkahelyem, a barátaim, rám szabott ruháim... Ott meg kezdhetném elölről az egészet. És amikor onnan visszajönnék, akkor meg itthon kezdhetném elölről az egészet. Lehet, hogy ha elvégzem végre a nővérsulit, ami így is kihívás a javából, mégis nekivágok a nagyvilágnak és pár hónapot ott töltök valahol, de semmiképpen sem segítségnyújtó munkával, mert én mindenképpen előnyben részesítem a magyar betegeket/diákokat mint az idegeneket.