És március 22-ével ért véget. A neurológia gyakorlat. Erre a félévre. Az első napi tétlenkedés után a többi napon mindannyian aktívan részt vehettünk a Cerebrovascularis betegekkel való ápolási tevékenységekben. Én mint csoportvezető, nem szóltam bele a többiek dolgába, azt csinálhattak amit csak akartak. Én már az elején megmondtam a többieknek, hogy a betegfelvétel az enyém. Minden más az övék. Volt aki minden nap mást csinált: EKG-t, vérnyomásmérést, etetést, ágyazást, musc-os inj-t, csöveket címkézett, insulin-ozott, stb. stb. Engem nem igazán érdekelt sem a vérnyomásmérés, sem az ágyazás, sem etetés, sem inj, sem insulin mert ezeket naponta csinálom a szociban. Nem volt kedvem szúrkálni, sem mérni, nem kötöttek le sem a branülök, sem az infusio, sem a vérvétel meg a csövek, ahogy mutogatták. 1 ágy megüresedése után csináltam teljes ágyhúzást, az összes többi időmet betegfeltéveli és más dokumentációval töltöttem. Tehát mondjuk ki, az egész gyakorlatom alatt csak írtam. Na az EKG meg nagy népszerűségnek örvendett. Egy 5 kisnővérből és 1 rezidensből álló nyáj (ami engem nem foglalt magába) vette körül a rózsaszínt és egyikük sem igazán állt a helyzet magaslatán. Mire a rezidens kerített egy szakorvost, aki még annyira sem találta el, hogy mi baja a betegnek. Ilyenkor van az, hogy az tanítja, aki nem ért hozzá. Nekem már párszor készítettek EKG-t alacsony vérnyomásom okát megfejtendő, és máig sem jöttek rá, mi a hiba. Ugyanis nálam a pajzsmirigy tökéletesen működik, mellékvese szintén, fizikailag hyperaktív vagyok, mert állandóan melózok a szociban (fürdetek, öltöztetek, pelenkázok, emelek, kaját osztok, rohanok, stb. pattogok jobbra-balra mint valami egyszemélyes cirkusz), semmilyen gyógyszert nem szedek és az UH szerint a szív állapota kifogástalan. Szerintem a hypophysis a bűnös.
napi jó 54. nap (2024)
1 napja
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése