Авантюры в санитарии

Ma délelőttben betegkísérő voltam. 1.Bizonyos kórházba Parkinson-os kedvenc nénim hasi ultrahangra ment. A papírt belekeverték "véletlenül" a röntgenesekhez. De azért szóltam, hogy bocs már, időpontra jöttünk, lehetne hogy... Nos, így derült ki a dolog. Ha nem szólok, asszem még most is ott lennénk. 2.1-es rendelőintézet, bordasérült kontroll. Állapota gyógyult. Közben már megint láttam szörnyűséget, miközben várakoztunk ott a folyosón a Traumá-nál: 2 mentős érkezik piros ruhában, kerekes széket tol az egyik, benne egy igencsak nyurga, nyegle, vonagló-ágaskodó genetikai-neurológiai esettanulmány. Kb 20 körüli éves lehetett, úgy visított minden ok nélkül, mint akit nyúznak, rengett bele az egész folyosó meg az emberek húzódtak el a közeléből. Ja és mellesleg látványra is valami iszonyatos agyrém volt szegény. Korábban is volt már egy hasonló élményem, de akkor a trolin meg egyszer azt álmodtam, hogy van egy fiam, aki nem normális. Asszem ezek után már egyáltalán nem szándékozom gyereket vállalni, nehogy véletlenül valami ilyesmi bújjon ki belőlem mint életre szóló büntetés, mert 5 éves koromban óvodában felmásztam a szekrényre és levertem a lámpabúrát, ami miszlikbe tört.
Mikor a Traumáról visszaértünk a szociba, éppen kezdődött az osztályátadás. J. főnővér is ott volt. Nem akartam nagyon udvariatlan lenni, ezért nem másztam meg a sok láb között a nővérszoba végébe, hanem leültem az ajtóban a főnővér mellé egy üres hokedlifélére. Mire ő rám szólt, hogy üljek már szembe, hogy lásson engem. Akkor átültem a szemközti (szintén üres) nagyszékre. És elkezdte a monológját, amit minden délelőttös és délutános nővértársam hallgatott, de egyik sem szólt közbe és szót sem kért senki. Tehát mondta folyamatosan, miszerint ne legyek már annyira túlbuzgó, legyek tekintettel arra, ha a társam "beteg", ne szóljak vissza az idősebb kollégáknak, ne a sulis ügyeim legyenek a fontosak, szeretné ha ugyanúgy behívhatna bármikor ahogy tavaly is tette, stb. stb. Na most, bocsásson már meg a világ, de nem én voltam az egyetlen aki bevállalta szombaton a délutános műszakot is miután már lenyomta aznap a délelőttit? Nem H.K ajánlotta fel nekem a vasárnapi műszakcserét? Miért mondta nekem a főnővér nyáron, hogy maximálisan támogatja az iskolát? Most itt 2 lehetőség van: 1.főnővérnek rossz napja volt és ezúttal rajtam csattant az ostor; 2. valaki kavar ellenem a hátam mögött (lenne pár tippem, hogy kik).
Így is hülyére melózom magam, alig alszom, az összes szabadidőmben tanulok, nincs magánéletem semmi, alig van időm enni, lefogytam mint egy pók és alig állok már a lábamon. Mi több kell még? Egyébként meg tavaly ilyenkor 6 órában voltam bejelentve, tehát 8 órát melóztam, de annyival több pihenőnapom volt. És nem jártam suliba, meg nem tanultam éppen semmit sem. Akkoriban Cs.Zs doktor úrnál voltam sokat kontroll vizsgálaton, ami egy Betadine-os szájfertőtlenítés után kötetlen beszélgetésben folytatódott mindig. Misty barátném imádta is olvasgatni ezeket a történeteket ezen az oldalon.

Ma megkaptuk szemrevételezésre a kijavított Anatómia és Egészségtan zh-kat. Természetesen mindenki a sajátját. Az enyém egész jól sikerült. Anatómia ötös lett, másfél pontot veszítettem, mert elszúrtam a térdizületet, mint már említettem volt korábban. Egészségtan négyes, mert több helyre is keveset írtam. Ma meg este megírtuk a rettegett Megelőző orvostan-t, benne a fertőző betegséget meg védőoltások és megelőzés, stb. Amit elrontottam az a kötelező védőoltások gyermekkorban. Nem néztem át, mert alig volt időm, állandóan melóztam, ezért a zh-ban tippelgettem és bízom benne hogy a 2, 3 és 4 hónapos korban adandóhoz megfelel a diftéria, tetanus, pertussis... És miután ezeket leírtam, eszembe jutott a Kincskereső Kisködmön című ifjúsági regény, ahol "enim mucita" nyafogta állandóan a kislány az ágyban. Utána tudósfelismerés volt, hogy a mindenféle védőoltásokat, betegségeket, stb-ket ki fedezte fel.

Ma 14 órát melóztam egyfolytában. Ugyanis délelőttös voltam hivatalosan, de 13.05-kor telefonhívás érkezett Vidi a délelőtti műszakvezető részére. H.B volt az (aki régebben betegkísérő volt, de átvettem tőle a pozíciót nyár folyamán, azért néha mégis helyettesít), általában goromba mint nővér és valószínűleg a magánéletben is az. Tehát H.B azt telefonálta, hogy az anyja H.A nem jön ma délutánba, mert hasmenése van és éppen most szúrt be neki egy B6-ot. Vidi felhívta a főnővért az információval. Főnővér baromi mérges volt, mert senkit nem tud már behívni délután 2-re, ha egyszer 1 órakor szólnak. Végül arra jutott, hogy az egyik mai délelőttös lesz szíves bent maradni délutánba 8-ig. Senki nem vállalta. Végül én felajánlottam, mire egyik kolléganő szívesen elcserélte velem a holnapi délutánját az én délelőttömmel. Ezért aztán maradtam és holnap meg megyek délutánba. Megelőző orvostant meg holnap és hétfő reggel leszek kénytelen megtanulni, fene essen már bele.
Tudnivaló, hogy H.A-nak minden valószínűség szerint nincs hasmenése. Az egyik okot mindjárt kifejtem, a másik meg az, hogy az egyik takarító a múlt héten véletlenül meghallotta, hogy H.A és a lánya H.B a folyosón arról pusmognak, hogy valahogyan megoldják a hétvégét. Többet nem hallott, mert nem hallgatózott, takarított tovább és eltávolodott a hallótávolságtól. Tehát ők ketten nyilván buliznak valahol, mulatnak vagy ilyesmi (egyébként is szoktak együtt ilyen helyekre járni). Talán ünnepelnek valamit.
Visszatérve az első okhoz, amitől sántít ez a hasmenéses história… „most szúrt be egy B6-ot”. Kérdés: H.B miért tart otthon piridoxin injekciót? H.B és H.A miért voltak együtt éppen akkor amikor H.A-ra rátört a szükségállapot? Miért nem H.A telefonált, ha egyszer neki volt a hasmenése és ő nem tudott bejönni a melóba? Szerintem ha valakinek hasmenése van, attól még beszélni tud.
Ja, és mielőtt elfelejteném, T.E ebéd közben rám rivallt, hogy ne szégyellem magam, hogy műszakcserére kényszerítem a holnapi délutános kolléganőt (akivel ma együtt melóztam reggelben), jöjjek csak be reggelbe holnap, ahogy hivatalosan beosztottak, ne variáljak, nincs gyerekem, mi dolgom van, nem kell nekem annyi alvás, stb. stb. Jól szájon kellett volna vágnom, hogy leszakad a feje, de nem tettem. Mi köze hozzá? Hagyjon már békén. Mért nem ő vállalta be a 14 órát ma, ha olyan nagy a szája és jöjjön ő holnap reggelbe. És különben is a holnapi műszakcserét, hogy inkább délutánba jöjjek, felajánlották és ne én kértem.

Rengeteget melózok és mellette tanulok is rendületlenül. Miután hétfőn sikerült elszúrnom az anatómia zh-t a térdizület mozgásfunkciójának bizonytalan ismeretével (merthogy az a következő fejezetben lesz), kedden aztán megírtam az egészségtant is és a nagy igyekezetben, meg egyik osztálytársnőm aki akkor éppen padtársam volt jól felbosszantott a gorombaságával… Tehát a héten 2 zh-t írtam és mindkettőnél valami hibát ejtettem. Meg az egészségtan egyébként sem igazán érdekes nekem, mert anélkül is ismerem már hogyan és mikor van a szűrővizsgálat meg mindenféle vizsgálatok. A nemzetközi egészségkonferenciák és hasonlók meg aztán végképp nem foglalkoztatnak. Utána aztán (még mindig kedd) megnézhettük a korábban írt orvosi latin zh-nkat és az eredmény nem lepett meg. Mert ugye latintanár lévén gáz lenne, ha akár egy vessző hibát ejtenék. Nemdebár? Tehát az angol és a latin kezdeti sikerek után most kezdődik a baj. Anatómia, egészségtan és jövő hétfőn megelőző orvostan, azon belül is fertőző betegséget és védőoltások. Már elolvastam egyszer, de nem szedtem még ki belőle a lényeget és megtanulni meg egyáltalán nem volt még időm. Asszem hamarosan nekilátok, holnap még tanulgatom, meg vasárnap is és hétfőn talán nem bénázok a zh-ban.

Tegnap végre megírtam azt a nyavalyás anatómiát az első bandával, hogy essek már túl rajta. Jól éreztem, hogy semmi Citológia, sem gerinc, viszont latin minden mennyiségben. És mégis Tilia volt akkora marha, hogy mindent betanult, mindent átnézett, kivéve az atlaszt. Hehh, és mi volt a zh-ban? Csupa kép. Nos, igen, Tilia tisztában van magával, az izületeivel meg pláne, ezért meg tudta állapítani miféle képződmények láthatók az ábrán és hogyan funkcionálnak ezek az ember karjában-lábában. Az első ábra viszont nem igazán ment, mert órán nem volt róla szó. Térdizület volt a képen, de hogy milyen izmok és inak hogyan és hova csatlakoznak, az szerintem egy későbbi fejezethez tartozna, de azért próbálkoztam. 45 perc volt az egészre (8 feladat-ábra-hogyan működik), de nekem már 20 perc után nem volt mit írnom. Attól kezdve egyfolytában azon járt az eszem, hogy mi van a térdben, amit még nem tanultunk részletesen, csak tippeltem így is, hátha elszúrtam vele az egész zh-t, biztos az a legtöbb pontot érő és én nem tudtam, nem néztem át, mert nem mondta...

Donáth meg Tarsoly doktor urak tankönyvei tényleg nagyon rövidített kiadványok. A Tarsoly féle az meg olyasmiket taglal nekem ami pont nem oda való, hogy Citológia van éppen, mire behozza hogy fejlődési rendellenességek spina bifida (nyitott gerinc), luxatio coxae congenita (veleszületett csípőficam), pes equinovarus (dongaláb), cheilognatopalatoschizis (ajak-, állkapocs- és szájpad hasadék), stb. Bassza meg a kutya... Ó, meg kedvenc barátaink a kromoszómák meg az egyedfejlődés és utána folytatja a Szövettannal. Ó, Istenem, könyörülj már rajtam csak egyszer! De komolyan. Először tanuljuk már meg az összetételt és majd a végén, hogy az egészséges ember utódlása. Lehet, hogy mégiscsak a jó öreg agyonhasznált, félig megsárgult borzalomhoz kell folyamodnom, Dr Szentágothai 3 vaskos kötetéhez, hogyha azt akarjuk, hogy túléljem ezt a három évet.

Topiról már írtam korábban, hogy fura egy munkatársam ő. Maximálisan megbízik bennem és mióta volt az a sétálós-dumálós történet, mindenféle dolgokat megbeszél velem. Rájöttem ám közben, hogy valami jóbarátfélének tart engem és ezért a bizalom. Ma délelőtt ugyanazon az emeleten melóztunk és megosztott velem egy nagy titkot, amit senki másnak nem mondott el. Ez a titok csak a többiek előtt az. Semmi különös, arról van szó, hogy megüresedett egy állás az egyik családsegítő intézetben és ő azt megpályázta, mert mindenképpen szeretne szabadulni a szociból bizonyos rá nézve rossz szándékú kolleginák miatt. Én nem szólok bele semmibe, a viszony úgysem fog változni köztük, ezért tartom jó ötletnek, hogy vált. Jót téve ezzel elsősorban magának, nem áskálódnának ellene a rosszakarói a szociban és nem piszkálnák állandóan. Tudom, hogy a háta mögött állandóan téma a nővérek között Topi, de nem állok senki pártján és nem is keveredtem még bele, de nem is akarok.
Ebéd után az egész bentlévő személyzet felsorakozott a pénztár előtt, ahol élelmiszer-utalványokat osztogattak csaknem negyedhavi fizetésünk értékben. Naná, hogy én is türelmesen kivártam a soromat, ugyanis mindenkinek egyaránt kijutott a jóból, alá kellett írni, stb. Műszak után Ibivel elugrottunk a helybéli óriás hypermarket-ba, ahol annyi, de annyi cuccot felvásároltam, hogy alig bírta már el a kosárkám. 2 cekkerrel vánszorogtam haza. Útközben lerobbant a busz a forgalmi dugó kellős közepén, mert defektes lett a kerék és csomó ideig várni kellett, hogy hogyan tovább. De végül aztán kicserélték a kereket és tovább cammogott a busz vidáman a dugóban. Miközben ott szorongtunk, arra gondoltam, előkapom az egyik grillcsirkét, amit a hyper-ben vásároltam a pultnál, de aztán meggondoltam, hogy a buszon nem illik enni. Főleg nem mexikói fűszeres sült madarat.

szept. 9-12.
Éjszakai műszak L.E-val. Minden éjjel ügyeletet hívtunk különböző okokból: 1. magas vércukorszint 19,8 mmol/l; 2. daemens beteg kétszer paplannal együtt leesett az ágyáról; 3. épelméjű beteg wc-ről jövet megbotlott és bevágta a fejét az éjjeliszekrényébe; 4. görcsös hasi fájdalmak katéter elzáródása miatt. Mind a 4 beteget kórházba vitték, másnap reggel stabil állapotban, jókedvűen kerültek vissza az intézetbe.

szept. 12. napközben
Délután Momó bejelentette, hogy kb 1 hónapja a neten beszélt valami idegen csajjal, akit másnap meghívott a Dagály Fürdőbe Bp-n, utána hazavitte magához és együtt töltötték az éjszakát. Oké, hogy Momóval nem lakok együtt, nem a férjem, nem a szeretőm, de 5 éve ismerjük egymást, volt köztünk ez meg az, meg tavaly együtt laktunk 1 hónapig, de elszúrta a melóját és visszament Bp-re a szüleihez. De valahogy mégis rosszul esett, hogy egy másik csajjal volt. Nem tért ki részletekre és váltig állítja, hogy nem volt köztük semmi, csak egymás mellett feküdtek. Most higgyem el vagy ne inkább?

szept. 13-14.
2 pihenőnap és suli. Sz-n kívül lett még egy új barátom I. személyében, aki gondozónő a Nazarénusok idősek otthonában. Sulival minden oké, a legtöbb tanár elküldi e-mail-ben a tantárgya órai anyagát. Azt kell kinyomtatni és megtanulni. Illetve aki a gépen szeret olvasni és tanulni, az értelemszerűen… Tankönyvek: 1. angol: Nursing – első órán rögtön mélyvíz, kórház személyzete, berendezései, eszközei, személyzet feladatai (Tilia nyelvtudor, na meg a haladók, előnyben); 2. anatómia: mindenki maga dönti el, miből tanul, cél a sikeres vizsga (és zh-k) – én a magam részéről 2 féle rövidített Anatómiát választottam ki (róluk később bővebben). Egyébként birtoklom a Szentágothai féle Functionalis Anatomia 3 kötetét, de mivel nem az orvosira járok, asszem kihagyom.

szept. 15.
Betegkíséret.
1.Gastro. Krónikus székrekedés átutalva és otthagyva SBO-nak. Sikeres beavatkozások, mert másnap délután is folyt a betegből a… SBO-n épp a kedvenc ismerősöm volt szolgálatban dr Bűzbomba, aki mellesleg egy közepes madárijesztőre hasonlít és annyit dohányzik, hogy kifüstölné az egészségügyi minisztériumot is. Szerintem éppen ezért nem engedik a műtő közelébe vagy mert nagyon béna, meg hallottam is hogy eltiltották az operációktól szegényt.
2.Trauma. Gipszlevétel + rtg. Daemens beteg, pszichiátriai eset, kibírhatatlan hisztije Tilia kötél idegeit és birka türelmét is próbára tette, de a kötél ideg nyert.

szept. 16-17.
Délutáni műszak. Vidám baromkodások, munkamegosztás, pörgés meg pizzát rendeltünk, de titokban tartottuk.

szept. 18.
Pihenőnap. Délutánozás Misty-vel. Általános óta jó barátnők vagyunk. 2 óra hosszat marháskodtunk, megbeszéltük ügyes-bajos dolgainkat és megmutatta miféle olvasnivalókat böngészett a neten. Készítettünk közös képeket meg egymásról és amikor nem vigyorogtam, rám szólt, hogy „Gondolj a szájsebészre!” Hjahh, ő meg gondoljon a jóképű trolivezetőre meg ki tudja még kire szokott. :- )))

szept. 19.
Ismét pihenőnap. Tilia délután berúgott. Vagy inkább kirúgott. A hámból egy szintén bánatos barátnője társaságában egy színvonalas de megfizethető kávézó és bár elnevezésű helyen. A hatás nem maradt el: Tilia jókat nevetett (a saját poénjain is), utána fizetett, hazavánszorgott, otthon beült egy kád jó meleg vízbe 10 percre, kádból kimászott, törölközött, alvósba öltözött, fogat mosott, betalpalt a szobába mint tank, bezuhant az ágyba fejjel és rögtön elaludt. Másnap reggel arra ébredt, hogy már nem alszik és előtte valami nagy zabálásról álmodott. Mert az agyára ment a pia meg a röhögés meg a meló meg a suli meg Momó meg Cs.Zs a szájsebész… Tudnivaló, hogy Cs.Zs doktor úr befejezte tanulmányait Angliában és hazatért. További információ róla nem áll rendelkezésre.

szept. 20-21.
Vírusos torokgyulladás támadott meg. Háziorvoshoz mentem pár nap táppénzt kiíratni, ahol kiderült, hogy nem érvényes a TAJ-számom. De azért a táppénzt kiírta. Utána felhívtam J. főnővért, hogy nézzenek már utána, mi hibádzik a TB-vel. Nos, adminisztrációs hiba következett be, de a Magyar Államkincstár fizeti nekem mint közalkalmazottnak a fizetnivalót, hibát helyrehozták és minden a legnagyobb rendben.
Betegség ellenére suliba azért mentem. 3 db anatómia egymás után, ami megtette hatását: mindenkinek tele lett a nadrágja az október 4-i írásbeli számonkéréstől. Angolból kis zh-t írtunk a műtős személyzet témából.

szept. 22.
Ismét háziorvosnál voltam, lezárta a táppénzt, a papírt meg leadtam a munkahelyen.
Megkaptam az Anat könyveket is, de nem ment ám simán, mert Tilia mindig elszúrja és naná, hogy még egy ilyen könyvátvételt sem tud elintézni baj nélkül. Ugyanis Misty az utolsó pillanatban, előző este írt sms-t, hogy temetésre megy és mégsem biztos hogy oda tudja adni. Végül aztán mégis sikerült nyélbe ütni a tranzakciót. A könyvekre előre megkapta Misty a pénzt már korábban valamikor és ezúttal csak átadta azt a 2 izét, hogy hazajöhessenek velem. Egyébként jó választás volt mindkettő, mert az egyik ebben, a másik abban okosabb, rengeteget tanulok belőlük és nagyon boldogok vagyunk együtt.
Sz. (újdonsült sulis barátosném) meghívott magához ebédre, meg tanulni. Így aztán csomó mindenfélékről beszélgettünk. Aztán végre belekezdtünk. Nagyon nehezen indult ez a tanulós délután, nyögve nyelősen folytatódott, és pár óra múlva végképp kudarcba fulladt. Latinnal kezdtük. Csináltam táblázatot Sz-nek: miről lehet felismerni a hím-, nő- és semleges nemű főneveket a latinban, hogyan kapcsolhatók hozzájuk melléknevek, ezek hogyan néznek ki, milyen végződések, mivel és hogyan kell egyeztetni, hogyan működnek együtt és külön (természetesen a rendhagyó eseteket kihagytam). Itt egy kicsit azt éreztem, hogy nem igazán érdekli Sz-t a latin. Utána áttértünk anatómiára. A saját tanulási módszeremet kezdtem el. Ugyanis nálam a jegyzet csak címszavak, rövidítések, kulcsszavak halmaza. Semmi más. Ha lediktálja a tanár a magáét, akkor is. A könyv meg éppen elég sok információt közöl és én a jegyzet (órai vázlat vagy ahogy tetszik) alapján kibogarászgatom, aláhúzogatom benne, ami nekem kell. Nos Sz. mindenképpen kizárólag az órai vázlatokat szeretné bemagolni reménykedve egy kettesben. Egyébként neki vannak egy íróasztalon hegyekben kölcsönkapott fénymásolatok, jegyzetek, telefirkált ósdi könyvek bizonyos munkatársaitól meg mindenhonnan, de nem tudja miből érdemes tanulni, csak nézegeti, meg kezdek arra gyanakodni, hogy egyáltalán nem is érdekli Sz-t ez az egész. Át is gondoltam utána ezt a tanulósdit, hogy ha én ott próbálkozok, de ő tojik az egészbe, csak nyűg lesz magamnak és neki is, elvesztegetve egy csomó időt a nagy semmire. Az lesz a vége, hogy nem segítek, egyedül tanulok a konyhában, ahogy tettem azt évekig mióta itt lakom. Biztos van aki hülyének néz, hogy hogyan lehet a konyhapulton tanulni, de nekem ez válik be. A konyhapulton szét lehet pakolni (nyilván nincs rajta kaja meg semmi a világon), kényelmes a bárszék, jó a természetes megvilágítás a közeli ablak következtében… Mért kell nekem mindig segíteni. Egyszer az életben én is lehetek önző és csak magamra gondolok. És nem a bűbájos nővérke meg a jófej latin-olasz nyelvtanár, aki segít ha baj van. Ó, nem, arra ott a Nemzetközi Vöröskereszt.

szept. 23-25
Délelőttben melóztam és nem volt semmi különös.

szept. 26.
Alvás délig. Délután főzés: gyümölcsleves, rakott husi… Gyomorrontás.

szept. 27.
Angoltanár órán felolvasta a zh (műtős személyzet témaköre) eredményeit. Tilia ötöst kapott és egyáltalán nem örült. Ugyanis amikor kézhez kapta a papírt, rájött, mennyire ostoba, hogy apróságokat szúrt el.

szept. 28.
Megkaptuk az októberi beosztást. Minden kívánságom teljesült, amit az üzenő füzetbe írtam a pihenőnapokkal és műszakokkal kapcsolatban. Kiderült, hogy a főnővérem mégis díjazza, hogy suliba járok.
Kaptam munkatársamtól egy munkaköpenyt. Kényelmes viselet lenne, de túl hosszú (még nekem is, pedig nem vagyok egy apró termet), ezért aztán levágatok az aljából, fel kell szegni és máris tuti a melósfelső. Teljesen új, még senki sem hordta. Hosszán kívül másik probléma vele, amit nem lehet kiiktatni, hogy bal felső zseben a kék felirat egy közétkeztetési kft neve (mert ez itt nem a reklám helye). Nos én nem ott vagyok, de ki nem szarja már le mi van ráírva a zsebre.
Latinból zh-t írtunk és fogalmam sem volt semmiről. Azaz, hogy fel sem fogtam, mit is írok egyáltalán, de valamiket írtam azért. Anatómiai síkok és irányok a téma, feladat irányokkal: ellentétpárok. Talán, ha ott járt volna az eszem… Ugye, ugye, amikor a hóhért akasztják (vagy hogy mondják).

Tilia egy rövid időre elhallgatott, ugyanis mindenféle problémái adódtak az élet minden területén. Most valamennyire összeszedte magát, túl van a válságos időszakon és eljött az idő amikor végre ismét jelentkezik élménybeszámolóival és eszmefuttatásaival. Szeretné megköszönni a türelmet és hogy a távollétében is olvastátok ezt a blogot (mármint régi bejegyzések közti tallózás). Új design is létesült időközben, talán egy kicsit vidámabb és Tiliásabb így.
Nos, elevenítsük fel néhány szóval, ki is ez a Tilia nevű személy és hogyan jutott el idáig. Tehát… Az előző részek tartalmából vagy Emlékeztetőül… (ahogy tetszik)
Tilia egy nővér egy szociális otthonban, korábban közgazdasági középiskolában tanult, ott leérettségizett,de nem tetszett a szakma, ezért bölcsész irányba ment tovább, ahol az egyetemen rengeteg mindent próbált elsajátítani kisebb-nagyobb sikerrel. Végül miután átverekedte magát a sok-sok megpróbáltatáson az egyetemi közegben, sok-sok barátot szerezve, nagyon okos lett (vagy nem, de azért megcsinálta). Ezt a blogot más blogok olvasása után kezdte el, mert úgy érezte, mindenképpen jót tesz, ha kiírja magából az örömét-bánatát meg a világról alkotott véleményét, stb. Megírta, hogyan találta meg a tökéletes embert, élete orvosát, aki csak álomkép marad számára, mert elveszett valahol meg a srác mit akarna egy Tilia-félétől… Megírta még a terveit, meg hogy suliba ment, de mellette a munkát is folytatja… Aztán egyszer csak hirtelen akkora zűrzavar keletkezett az életében, hogy rendet kellett tenni a polcokon. Ez most sikerült. Időközben készített pár szavas jegyzeteket egy darabka papírlapra, hogy véletlenül se hagyjon ki semmit, amikor visszatér a blogjára és beszámol a távollétében történtekről. Ezeket most kifejti.

Lássuk, mi minden történt velem.

Óriási baklövést követtem el azzal, hogy jelentkeztem a Nővérsuliba. Akkor biztos voltam benne, hogy bejutok és minden a legnagyobb rendben lesz. Jeleztem a főnővérnek is a továbbtanulási szándékomat annak reményében, hogy támogat majd. Az akkori lelkesedése most alább hagyott, nézeteltérések merültek fel a beosztásomat illetően, ugyanis „Ugye tudja, hogy a munkahely fontosabb, mint az iskola! Nem minden kívánságot lehet teljesíteni!” Nos, ez érzékletes volt. A munkatársak sem nagyon tolerálják, hogy iskolába járok. Piszkálnak vele és ha nem vagyok bent vagy elkérem magam hamarabb a suli miatt, rögtön beindul a rinyamalom. Bevallom, nekem a suli a fontosabb, mert nem érem be annyival, hogy ágyneműket cserélek vagy kaját osztok az osztályokon vagy betegeket kísérek az orvoshoz. Mindenképpen továbblépek, nem tehetek mást. És egy szép napon megoldom ezt a kérdést. Tudom, hogy így elveszíthetem az állásomat, vele egy csomó idős beteg ember ragaszkodását, akik szerettek, vártak, mindig örültek ha engem láttak és mindenért hálásak voltak nekem, mert ott voltam velük, vigyáztam rájuk és maga a jelenlétem többet segített nekik, mint bármilyen pszichiátriai kezelés.
Egy csomó marhaság történt velem a szociban, ami nagyrészt itt is dokumentálva van, a doktoros történetek mellett, hogy a Szájseben a tiszta ideg orvosbanda hogyan toporzékolt egymást gyilkolva a műtőben meg hogyan lehet hatékonyan gyógyszert íratni Dr Töklámpáéknál a I. Rendelőben…
Aki figyelmesen olvasta ezt a blogot az elejétől, nyilván észrevette, hogy van valami, ami állandóan jelen van benne. Ez a valami nem szakad meg és nem múlik el. Valaki hívja ezt állapotnak, jelenségnek, betegségnek vagy hülyeségnek, mindegyik esetben igaza van. Aki megtalálja a diagnózist, rájön, hogy az itt a motiváció. Ez a valami. Ha nem lenne, nem kezdtem volna írni ezeket a bejegyzéseket.
Most mindenki azt gondolja, hogy Tiliá-nak világfájdalma van, kellene egy nagy pohár víz a nyakába vagy egy orvos, amiért rohamléptekkel közeledő katasztrófa eljövetelét helyezi kilátásba, de ez nem ilyen egyszerű. Itt az az orvos sem tudna már segíteni.
Lehet, hogy tényleg megtörténik, hogy nem lesz több kaland az egészségügyben és nem lesz miről írni. Bízom benne, hogy ez nem következik be. Egyenlőre várok és mindenképpen beszámolok majd a fejleményekről, de addig is a türelmeteket kérem és még egyszer: ne haragudjatok. Ettől természetesen a blog nem zár be, csak szünetet tart egy rövid ideig, ameddig megoldom a problémákat, amiket okoztam magamnak. Tilia, a nővérke mindenképpen visszatér majd és az valami nagyon hosszú és velős bejegyzés lesz majd. Addig meg aki akarja, olvasgassa a régieket emlékeztetőül. Ja és köszönöm hogy várni fogtok rám. Már aki.