Összeszedi magát

Hétfőn történt egy eset, amivel megbántottam valakit. Megírtam ide, de később töröltem a post-ot, ugyanis pszichiáterért kiált. Mégis összefoglalva a történteket, hétfőn alkoholba fojtottam a bánatomat, mert az életemben sajnos meglehetősen eluralkodott a káosz. Végképp. A szoci otthonnal kapcsolatban bizonytalanság, ugyanis elbocsátások várhatók az egészségügy jelen helyzete következtében. A másik meló, a külker levelezős nem igazán válik be, ami nem az én hibám, sem Angliáé, sem Németországé, sem Olaszországé. A cég akinek dolgozom, kevés sikerrel forgalmazza a külföldről hozott termékeket, mert ki vesz ma Magyarországon vagy bárhol a világban étrendkiegészítőket és ismeretlen hatékonyságú készítményeket csillagászati összegekért. Persze minden kezdet nehéz, de ez a fajta üzletág most nem időszerű. Lehet, hogy nem folytatom tovább ezt a levelezgetést, hanem vegyen fel mást, vagy nem tudom. További bajok, hogy hetente 2-3 betegünket veszítjük el,  amiért feszültség keletkezik, mindig mindenért felelni kell. Házon belüli konfliktusok, versengés, magánéleti problémák miatt másokon vezeti le az idegességét néhány kolléganő. Hülyére melózom magam, nincs időm semmire, mindenki piszkál, hogy "más dolgod sincs", miközben végig munka-alvás, munka-alvás, semmi más.
Nos, mindezen bajok miatt, hétfőn délután végső elkeseredés eredménye lett 2 üveg édes-krémes, de elég hatásos innivaló felrántása, azt követte valami kellemes, átszellemült, nyugalmi állapot, de közben fogalmam sem volt semmiről. Felhívtam azalatt valakit telefonon, de nem emlékszem miket mondtam neki. Másnap hiába próbáltam elérni, nem lehetett. Harmadik napon, szerdán mégis sikerült és megmondta, hogy nagyon súlyos szavakat vágtam a fejéhez és hogy az ivás nem megoldás, mért nem beszéltem meg vele a problémáimat, tudott volna segíteni. Hiába kértem bocsánatot százszor, nem győztem hangsúlyozni, mennyire sajnálom. Most is nagyon zavar a dolog, mert nem tudom miféle gorombaságokkal halmoztam el, lehet, hogy csak pár "rohadt életbe" vagy "baszki, de szar minden". Abban biztos vagyok, hogy nem anyáztam le és nem barmoltam le őt. Az utóbbi időben nem sok ideje volt rám ennek a lánynak és tényleg nem mondtam el neki bizonyos dolgokat, ahol ő sem nekem. Mégsem gyanítom, hogy ezzel hivatalosan is véget érne a történet. Eltelik valamennyi idő és minden visszaáll a régibe.
Kezdek reménykedni, hogy a szoci otthon továbbra is igényt fog tartani a munkámra, tekintve, hogy oda összpontosítok minden energiát, de asszem ideje lenne egy kicsit pihenni is. Időt szánni azokra a dolgokra, amik eddig aludtak. Például előszedem régi jegyzeteimet, könyveimet és felelevenítem alig használt nyelvtudásomat minden szempontból. Ameddig egyetemre jártam, mindig csak ezek kötötték le a figyelmemet, tanultam egyfolytában és mire eljöttem a suliból olyan tudás birtokosa lettem, ami nem semmi. Nyelvvizsgázni fogok. Az angolt már középiskolában megcsináltam, de nem nemzetközi és csak középfokú. Menne a felsőfok is, ha gyakorolnám. Olasz-latin szakos voltam az egyetemen, tehát azok asszem oké. Németből nem nyelvvizsgázok, mert nem nagyon szeretem és nehéz is, vannak dolgok amiket még mindig nem tudok megfelelően elsajátítani. A román nyelvet 2004-ben kezdtem el, eljutottam vele a középfokig, 2006 óta nem foglalkoztam vele, mert elment a tanár és a lektorátuson felvettem helyette a francia intenziv tanfolyamot, de a nyelvvizsgát nem fizettem be és be sem mertem vállalni.