Emlék a szőnyegről

Tegnapelőtt kölcsönkaptam 2 vegyes cd-t, átmásoltam a gépre az egészet, utána visszaadtam a tulajdonosának mindkettőt.
Tegnap délelőtt belehallgattam és egy Sarbatoarea noptilor de vara (Nyáresti fesztivál) című román daltól eszembe jutott, hogyan intéztem el másfél éve a Lakástextil Áruházban nagyokos dühöngő feljebbvalóim helyett a szőnyegrendelést egy román gyártóval. Dühöngés oka volt, hogy nem küldték az árut. Gyártó megmondta, hogy nem gyártotta le a szőnyegeket, mert az áruház nem írta alá a rendelést, tehát nem küldi az árut, mert nincs mit. Az ügylet angol nyelven indult, de kommunikációs hiba következtében nem tudták nyélbe ütni a tranzakciót, ezért átadták nekem a terepet, mint akkori ügyeletes nyelvtudónak. Mire egy telefonhívás hatására email-ben átküldték a rendelést, főnöknél aláírattam, átfaxoltam és 3 héttel később megjött az áru. Az eset után a főnökség megállapította, hogy hülye vagyok és áthelyeztek a pénztárba.
Visszatérve a tegnapi naphoz... Továbbra is tart a délutános műszak, a 3. volt tegnap. Rosszullétek a hőségtől a szobákban, bócorgók teljes gőzzel mint akiket felhúztak, vérnyomások lifteztek fel és alá...