Авантюры в санитарии

Ma ismét kijutott a betegkíséret és ismét bizonyítást nyert az emberi hülyeség határtalansága. Ugyanis ha egy idős embernek az idők során bizonyos testrészei megváltoznak, pl. ráncosak lesznek az ujjai vagy nagyon látszanak az erek a lábfején vagy hirtelen lefogy és észrevehetőbb a csontja, akkor rögtön a sebészetre kell küldeni, hogy súlyos elváltozás látható és azonnali sebészi beavatkozást igényel az eset. Mire a doktor meg én jót nevetünk az egészen, ír egy semmitmondó ambuláns lapot és "kontroll panaszok esetén".

Nos, a múltkori kissé illuminált kirohanás következtében egy barátnőm távol tartotta magát tőlem, mire azt hittem, hogy azzal véget ért az egész történet, mert hiába kerestem, nem lehetett elérni, nem üzent, nem vette fel a telefont és semmi hírt nem adott magáról. Ma kiderült, hogy nincs semmi gáz, minden a legnagyobb rendben, nincs harag, sem semmi ilyesmi, csupán hülyére melózza magát, ezért nem lehetett hozzáférni. Ami viszont tetszett, hogy az én barátságom nagyon fontos a számára. Én a magam részéről ugyanígy gondolkodom erről. Fontos még nekem az is, hogy ti olvastok engem, miközben nem biztos, hogy ismertek engem. De nekem ez a virtuális ragaszkodás is nagyon nagyon jólesik.

Csirkepöri volt az ebéd tésztával a melóban. Degeszre lakmároztuk magunkat és gyűjtöttünk egy csomó lerágott csontot B.É apró termetű kutyuskájának Jenőnek.

Tilia tegnap kapott egy levelet, benne egy oldal hivatalos iromány, miszerint örömmel értesítik, hogy felvételt nyert esti tagozatra a Foximaxi Képzőbe. Tehát szeptember 1-től hetente 2 délutánt az iskolapadban fog tölteni és hivatalos okmányt szerez arról, amit már eddig is tudott és sok más okos dolgot sajátít majd el ebben a suliban miközben szuper Foximaxivá változik.

Ismét mozgásba lendült a VIP szekció, ugyanis hiába távozott D. csekély értelmű "rezidens" ápoló a körzetből, hétfőtől az intézeti konyha csapatát erősíti. Nem küldték el végleg, csak miután a nővéri munkája nem igazán felelt meg a követelményeknek, még egy próbát tesznek vele más közegben, de kést nem adnak a kezébe állítólag a konyhán, talán mosogat vagy fogalmam sincs.
Megy tovább a turmixgép is a nővérek körében H.B meg az anyja A. vezényletével, ezért aztán mindenki melózik ahogy szokott és a munkafolyamatok közepette néha kielemzik a kialakult helyzetet. Szerdán nővérgyűlés volt, ahol nem vettem részt mert pihenős voltam és elhangzottak nagyon súlyos szavak a vezetés részéről, miszerint egyik nővér sem végzi jól a munkáját, senki nem való ilyen munkakörbe, simán lecserélhetné a személyzetet stb. stb. állítólag iszonyat bunkó hangnemben. Engem meg tegnap ebédből sürgősen hívattak a Banyalakba (=Munkaügyi Iroda = Személyzeti Osztály), ajtó mögött 2 idősebb goromba töklámpa előre előkészített szerződésmódosítással frissen nyomtatva, hogy "Szeptember 30-ig meghosszabbítva". Ezt a két nőt az igazgató kivételével mindenki utálja modortalan viselkedésük miatt, senki sem vesz róluk tudomást és igyekszünk kitérni előlük.

H.B és A. hatalmaskodó játszmái, D. elbocsátása egy beteg kavarása miatt, egyéb veszekedések, kiborulások, vádaskodások, felesleges orvosi vizsgálatok után ma végre pihenek egy kicsit. Felhívtam a gáz-szolgáltatót horribilis összegű túlfizetéseim ügyében, hogy szíveskedjenek átállítani engem bejelentős állományba, mert azt szeretném kifizetni, ami használok és nem előre évek fogyasztását, ami valszeg sohasem realizálódik. Nos, a személy simán áttett és 1 héten belül visszautalják nekem azt a horribilis összeget amit túlfizettem és ezek után havonta jelentem az óraállást, leszámlázza, kifizetem és kabát. Ennyit az ártalánydíjról. Tényleg talány, hogy a nyavalyába fizettem én be azt a sokat. Kamu számlák? Nyerészkedtek rajtam? Mától ez nem lesz. Délután a szomszéddal lángost sütök, jó vele együtt sütni-főzni, rengeteget tanulunk egymástól és jól szórakozunk együtt.

H.B. és az anyukája A. akinek 2 hónapja vagy mikor fájt a foga és vágyott egy jó szájsebészre, de helyette megkínáltam Flector porral fájdalmát enyhítendő, mindketten nagy kavarók. Mindketten ebben a szociban vannak. H.B. 7-re jár, tehát marhára ki vagyunk vele segítve, de a szája nagy. A. is csak a gyógyszerosztásban és a lepedőhajtogatásban éllovas. Ja, és az emberek magánéletében turkál. Ma osztályátadáson A. nagy balhét csapott egy kötözés ügyében a második emelet egyik betege miatt, akinek bent volt tegnap délelőtt a hozzátartozója, ezért a másodikos nővérek nem kötötték át a sebet. Amikor a nő elment, már rég vége volt a délelőttös műszaknak. Délutánban nincs kötözés, sem semmilyen más kezelés, csak indokolt esetben. Mire ma A. üvöltött Topival és B.K-val, hogy mért nem csinálták meg, hogy néz ki a beteg, majdnem a torkuknak esett. És nem volt igaza. Mert a seb nem decubitus és nem is nevezném sebnek, egyszerű hámhiány a sok fekvéstől. Elég kétnaponta ellátni.

A hétvége iszonyat volt a harmadik emeleten. Azokkal a társakkal... asszem hagyjuk is. H.B., akit kivettek a betegkíséretből és átvettem a helyét, mindenáron bajba akar keverni a vezetőségnél, apró baromságok miatt veszekszik és üvölt velem. Például etetésnél, hogy az utolsó 2 falatot nem tömtem bele a betegbe és én mit szólnék, ha én az illető beteg helyében hogyan érezném magam vagy ha az anyám/apám/akárkim lenne az a beteg. Ilyen esetben szokott előfordulni, hogy a beteg nem kéri mert elég, ha megtömik, nem bírja, kihányja és ha démens, nem tudja mi a teendő, visszanyeli és megfullad. Ugye, hogy ilyenkor az a hibás, aki megtömte. Legalábbis szerintem. Egyébként meg ha én lennék a beteg, nyakon vágnám azt aki meg akar tömni mint a libát. Ha meg a hozzátartozóm lenne a beteg és őt tömik... Nos, én soha az életben nem lennék képes arra, hogy betegyem az anyámat/apámat/akárkimet egy szociális otthonba. Otthon maradnék vele ápolási segélyen, ha belegebedek is. 
A tegnapi délelőtt volt csekélyértelmű kolléganőnk D. utolsó napja a szoci otthonba. Reggel kivitt fürdeni egy bácsit, aki véletlenül elcsúszott, de rögtön felkelt segítség nélkül, fájdalmat nem jelzett, és D. visszavitte a szobába, de nem jelentette az esetet a műszakvezetőnek Vidinek. A bácsi később véletlenül elszólta a dolgot egy másik nővérnek L.E-nek, aki rögtön szólt Vidinek és elővették D-t, de nem tudom mit beszéltek. 10 perccel később éppen előkészítettem a reggelit a harmadik emeleti kajáskocsin, amikor Vidi jött felváltani, mert a bácsit a Traumára kell vinnem sürgősen. Hagytam a kaját, indultam kifelé, útközben az orvosinál megláttam D-t a fotelben, odaereszkedtem mellé és próbáltam vigasztalni, hogy baleset történt, nem az ő hibája... utána lementem az intézeti kocsihoz a bácsival és a Traumán kiderült (röntgen után is), hogy traumás eltérés nincs. Mire visszaért velünk a kocsi a szociba, D. már nem volt ott. Ma délelőtt tudtuk meg, hogy D. az igazgató rokona volt, úgy került hozzánk és most súlyos vétsége miatt elbocsátották. Ma 10 óra körül bejött hozzánk elköszönni, nem igazán fogta ő fel szerintem, hogy mi ez az egész. Sajnálom szegényt, hogy ilyen kis bugyuta meg igaz hogy elég sok bosszúságot okozott, de alapvetően rendesnek ismertem meg. Bízom benne, hogy megtalálja a helyét valahol, ahol nincs ekkora hajtás és ekkora felelősség mint itt.

Tilia szeretné megköszönni nektek, hogy olvassátok őt és azt a sok-sok szeretetet, amit tőletek kap. Marcipánnak külön köszönet a biztatásért, Kacajnak szintén bátorító szavaiért. Most már biztosra veszem, hogy van értelme ennek az egésznek és szívesen olvastok engem és érdekel benneteket Bosc Kobak nővér mindennapi élete. Természetesen ez a köszönet és hála mindenkinek szól, úgy a névtelenül rajongóknak, mint akik bevállalják hogy olvasnak.


További mondanivalóm, hogy ez a blog nem szűnik meg és nem marad abba. Tilia fiatal és erős, ezért akárhányszor bajba kerül, mindig kimászik a gödörből és újult erővel ismét nekivág. Megy tovább előre, még akkor is ha útját állja valami leküldhetetlen akadály.

Hétfőn történt egy eset, amivel megbántottam valakit. Megírtam ide, de később töröltem a post-ot, ugyanis pszichiáterért kiált. Mégis összefoglalva a történteket, hétfőn alkoholba fojtottam a bánatomat, mert az életemben sajnos meglehetősen eluralkodott a káosz. Végképp. A szoci otthonnal kapcsolatban bizonytalanság, ugyanis elbocsátások várhatók az egészségügy jelen helyzete következtében. A másik meló, a külker levelezős nem igazán válik be, ami nem az én hibám, sem Angliáé, sem Németországé, sem Olaszországé. A cég akinek dolgozom, kevés sikerrel forgalmazza a külföldről hozott termékeket, mert ki vesz ma Magyarországon vagy bárhol a világban étrendkiegészítőket és ismeretlen hatékonyságú készítményeket csillagászati összegekért. Persze minden kezdet nehéz, de ez a fajta üzletág most nem időszerű. Lehet, hogy nem folytatom tovább ezt a levelezgetést, hanem vegyen fel mást, vagy nem tudom. További bajok, hogy hetente 2-3 betegünket veszítjük el,  amiért feszültség keletkezik, mindig mindenért felelni kell. Házon belüli konfliktusok, versengés, magánéleti problémák miatt másokon vezeti le az idegességét néhány kolléganő. Hülyére melózom magam, nincs időm semmire, mindenki piszkál, hogy "más dolgod sincs", miközben végig munka-alvás, munka-alvás, semmi más.
Nos, mindezen bajok miatt, hétfőn délután végső elkeseredés eredménye lett 2 üveg édes-krémes, de elég hatásos innivaló felrántása, azt követte valami kellemes, átszellemült, nyugalmi állapot, de közben fogalmam sem volt semmiről. Felhívtam azalatt valakit telefonon, de nem emlékszem miket mondtam neki. Másnap hiába próbáltam elérni, nem lehetett. Harmadik napon, szerdán mégis sikerült és megmondta, hogy nagyon súlyos szavakat vágtam a fejéhez és hogy az ivás nem megoldás, mért nem beszéltem meg vele a problémáimat, tudott volna segíteni. Hiába kértem bocsánatot százszor, nem győztem hangsúlyozni, mennyire sajnálom. Most is nagyon zavar a dolog, mert nem tudom miféle gorombaságokkal halmoztam el, lehet, hogy csak pár "rohadt életbe" vagy "baszki, de szar minden". Abban biztos vagyok, hogy nem anyáztam le és nem barmoltam le őt. Az utóbbi időben nem sok ideje volt rám ennek a lánynak és tényleg nem mondtam el neki bizonyos dolgokat, ahol ő sem nekem. Mégsem gyanítom, hogy ezzel hivatalosan is véget érne a történet. Eltelik valamennyi idő és minden visszaáll a régibe.
Kezdek reménykedni, hogy a szoci otthon továbbra is igényt fog tartani a munkámra, tekintve, hogy oda összpontosítok minden energiát, de asszem ideje lenne egy kicsit pihenni is. Időt szánni azokra a dolgokra, amik eddig aludtak. Például előszedem régi jegyzeteimet, könyveimet és felelevenítem alig használt nyelvtudásomat minden szempontból. Ameddig egyetemre jártam, mindig csak ezek kötötték le a figyelmemet, tanultam egyfolytában és mire eljöttem a suliból olyan tudás birtokosa lettem, ami nem semmi. Nyelvvizsgázni fogok. Az angolt már középiskolában megcsináltam, de nem nemzetközi és csak középfokú. Menne a felsőfok is, ha gyakorolnám. Olasz-latin szakos voltam az egyetemen, tehát azok asszem oké. Németből nem nyelvvizsgázok, mert nem nagyon szeretem és nehéz is, vannak dolgok amiket még mindig nem tudok megfelelően elsajátítani. A román nyelvet 2004-ben kezdtem el, eljutottam vele a középfokig, 2006 óta nem foglalkoztam vele, mert elment a tanár és a lektorátuson felvettem helyette a francia intenziv tanfolyamot, de a nyelvvizsgát nem fizettem be és be sem mertem vállalni.

Tilia az utóbbi időben sok bajon megy keresztül, amikről nem számol be. Igazság szerint azon kezd gondolkodni, hogy talán mégsem jó, hogy blogol. Hátha nem érdekel senkit az ő kis élete, öröme-bánata... És az utóbbi időben másról sem szólt az egész, mint sok-sok nyafogás... A következő pár nap bizonytalanságban telik, mert Tilia fél valamitől, reménykedik valamiben és rájött valamire, amiben nem biztos. Amint megoldódnak ezek a problémák és választ kap minden kérdésre, talán tisztábban fog látni bizonyos dolgokat. Ezekről beszámol majd a blog olvasóinak. Azt megígéri.

Bizonyos sokat emlegetett kórház ismét kitett magáért, ugyanis rég előjegyzett sebészi beavatkozást eltette 1 hónappal későbbre. A változás oka, hogy 2 ilyen célra berendezett műtő áll rendelkezésre, de az egyikben gallyra ment valami baszina és ameddig azt javítják/cserélik/pótolják, kénytelenek a kettes számba áthelyezni az összes operációt, miszerint a sürgőseket veszik előre, utána a többit és várólista keletkezik. Ezért aztán a néni visszakerült hozzánk az otthonba. Korábban már volt hasonló eset, akkor a beteg a műtét előtti éjjel exitált.

Egész héten délutános voltam a harmadikon. A földszinten a legkellemesebb a légkör, mert ahogy megyek felfelé egyre fokozódik a fülledtség. Mindenki issza a vizet literszámra, betegek és nővérek, a portás is meg mindenki és mégsem lehet bírni szuflával. A nővérszobákban van klíma, az osztályokon nincs. Izzadunk mint a ló, naponta tiszta uniformist vettem fel és haza kellett hoznom a hétvégére az összeset kimosni, mert csak 5 garnitúra (felső + nadrág) van. Köpenyt meg hiába adnak, nem hordom, szeptemberben is leadtam amiket kaptam, helyette kértem a főnővérnél nadrág-ing kombináció rendelkezésemre bocsátását. 
Otthon viszont nem okoz gondot a meleg, lugas van az udvaron és vásároltam hawaii-mintás napernyőt talppal, hozzá fehér műanyag kerti bútort. A házban jó a szigetelést, nem engedi be a meleget.

Tegnapelőtt kölcsönkaptam 2 vegyes cd-t, átmásoltam a gépre az egészet, utána visszaadtam a tulajdonosának mindkettőt.
Tegnap délelőtt belehallgattam és egy Sarbatoarea noptilor de vara (Nyáresti fesztivál) című román daltól eszembe jutott, hogyan intéztem el másfél éve a Lakástextil Áruházban nagyokos dühöngő feljebbvalóim helyett a szőnyegrendelést egy román gyártóval. Dühöngés oka volt, hogy nem küldték az árut. Gyártó megmondta, hogy nem gyártotta le a szőnyegeket, mert az áruház nem írta alá a rendelést, tehát nem küldi az árut, mert nincs mit. Az ügylet angol nyelven indult, de kommunikációs hiba következtében nem tudták nyélbe ütni a tranzakciót, ezért átadták nekem a terepet, mint akkori ügyeletes nyelvtudónak. Mire egy telefonhívás hatására email-ben átküldték a rendelést, főnöknél aláírattam, átfaxoltam és 3 héttel később megjött az áru. Az eset után a főnökség megállapította, hogy hülye vagyok és áthelyeztek a pénztárba.
Visszatérve a tegnapi naphoz... Továbbra is tart a délutános műszak, a 3. volt tegnap. Rosszullétek a hőségtől a szobákban, bócorgók teljes gőzzel mint akiket felhúztak, vérnyomások lifteztek fel és alá...
 

Nem tűntem el, csak a hétvégén meglehetősen sok elfoglaltságom volt. Kezdődött pénteken bizonyos barátnőnél 3 óra hossza eszmecsere a nyaralásokról, a melóról meg minden másról. Szombaton elkezdtem a festést, vasárnap folytattam. Közben bevásároltam anyummal és Cs-val. Tegnap hétfőn elkezdtem az 5 délutánt a munkahelyen és arra mentem be tegnap, hogy munkatársam J.A apukája fél 1-kor exitált, rohamkocsi kiérkezett, 2-szer próbálták visszahozni, végül feladták. Utána egy másik munkatársam H.M élettársát mentő SBO-ra szállította, később egyedül maradtam a harmadikon, mindnek egyszerre volt baja, "nővérke, ez fáj, az fáj..." Közben jött a halottszállító J.A apujáért... Vacsora után hasmenés következtében teljes ágyhúzások az emeleten. Fél 8-kor Momó hívott, hogy valamilyen szerszám elvágta a lábát és nem tud állni. Akkor aztán végképp megtelt a puttony.

Ma ismét kijutott a betegkíséret, ezúttal a Szemklinikára glaucoma-s beteg, posztoperatív és most a másik szemén szürkehályog gyanúja. A műtött szemével valamennyire lát, a másik mintha ködben látna mindent. Doktornő csak megnézte a szemeket réslámpával, végül megállapította, hogy idős beteg, a látása csak romlani fog. Szükség esetén műkönny. Ezek után tudni fogom, hogy hasonló esetben mi a teendő: műkönny és megszűnik a panasz. Egy időre. 

Vannak terveim a közeljövőre nézve. A legfontosabb lenne, hogy végre lefessem a homlokzatot a házon. Már 1 hónapja megvan a festék, meg minden és mégsem csináltam meg, mert vagy dolgoztam vagy esett az eső. Utána bent kellene egy festés az egyik szobában, új függöny, új szőnyeg. Meg a szekrény is már 30 éves, vennem kellene helyette valami elemes bútort, összeszerelném otthon a csináld magad mozgalom jegyében. Nyaralni is szeretnék, de mindig melózok, nem biztos, hogy összejön, ugyanis suliba készülök szeptembertől és kell a fizetett szabadság. Vagy átkérem magam 6 órás foglalkoztatásra és több lesz a pihenőnapom, de kevesebb a fizetés vagy tegyen éjszakába. Meg egy új hűtő sem ártana csereakcióban, ahol beszámítják a régit. Ez utóbbira van pár cég, de pénzem az nem túl sok. Most ha jól gazdálkodok, veszek a piacon valami egyszerű muszlin függönyt 3000-ért, elemes szekrényt 10ezerért  darabját, mert 3 kell belőle, a hűtő meg lehet kicsi is, tehát szánjak rá 40ezret ha kicsit választok. A suli ingyen van, a nyaralás meg fogalmam sincs. Beltéri festékem van egy fél vödörrel, ami simán elég lesz a szobára. Tehát összegezve kb. 75 ezerbe kerülne meg plusz a nyaralás meg a szőnyeg. Ha befizetem az összes számlákat és kaját is veszek, akkor 3 hónap alatt fog teljesülni minden tervem. A sulit meg valahogy megoldom.