Traumatológia

Tegnap ebédosztásnál egyedül voltam az elsőn. Könyékig túrtam a tésztában, amikor előkerült T.M a főnővér helyettese, hogy hagyjam a kaját, a Baleseti Sebészetre kísérek Cz.B-nét, mert elvágódott a folyosón járókerettel együtt. Jött egy kolléganő, leváltott és az intézeti kocsi indult velem és Cz. nénivel az 1-es rendelőbe. Útközben a néni egyfolytában jajgatott, hogy mi lesz vele, nem nyugodott meg, hiába beszéltem. Kartonozónál becsekkoltam és szóltam, hogy sürgős, mert nagyon rosszul van a beteg. Azonnal fogadtak, Dr Sz.J. trauma szakorvos nagyon kellemes modorú, rendes pasi, sajnálta szegény nénit, de megmondtam, hogy ő mindig ilyen, mindig mindenért jajgat, parancsol, mindent azonnal. Röntgenbe küldött, vissza hozzá, gipszelő, ismét röntgen gipszben, végül írt egy ambuláns lapot és sumesz vissza az otthonba. Miután a néni karját begipszelték, még jobban hisztizett. Közben eltelt egy csomó idő, negyed egykor történt a baleset és háromnegyed három volt, amikor az intézeti autó visszaérve megállt a szoci ház előtt. Sz.J. doktor úr mindig valahol ott volt a környékben és mindig szólt hozzám valami aggodalmasat, pedig abból amiket mondott az derült ki, hogy egy helyen tört el az ulna kb a felénél. Egyébként a néninek csontritkulása van, nem szabadna mászkálnia, tehát a baleset várható volt. Sz.J. egy kicsit hasonlít Cs.Zs-re mint orvos, mert ugyanolyan aggódós és ugyanolyan figyelmes. Azonban Cs.Zs szájsebész mégis százszor tutibb mint a másik.