Kezelés, betegkíséret és az utolsó kenet

Bácsi szakrális tájékán tenyérnyi decubitus, ami naponta többször bevérzik, tehát naponta többször kezeljük és átkötjük. Viszket az egész teste, kaparja ahol éri, a háta-lába-karja csupa-csupa karmolásnyom és azok is rendszerint véreznek. Szóltunk párszor feletteseinknek, de a válasz mindig ugyanaz: "Figyeljétek!" Oké, figyeljük, de attól nem lesz jobb. Nem engedik elvitetni a fertőző osztályra, vagy sebészetre vagy bárhova.
Kontrollra vittem egy nénit, aki kéthetente összeütközésbe keveredik hol az éjjeliszekrényével, hol az ajtóval, hol saját magával és a baleseti sebészeten köt ki.
Ebéd után érkezett egy fiatal tisztelendő úr egy régóta súlyos beteg fekvő alig ébreszthető démens nénihez feladni neki az utolsó kenetet püspökileg megszentelt olajjal, hogy bekeni a beteg érzékszerveit vele és közben így beszél: "E szent kenet által és végtelen irgalmából bocsássa meg neked Isten mindazt a bűnt, amit elkövettél látással, hallással..." Természetesen nem voltam bent a szertartás alatt abban a szobában, a mellettük lévő szobában ágyaztam éppen és áthallatszottak ezek a szavak. Sajnálom szegény beteg nénit. Az egész úgy kezdődött, hogy télen valamikor hasra esett a folyosón éjszaka, ügyelet elvitte, combnyaktöréssel műtötték és utána rohamosan romlott az állapota.