Óborzalom, műtű és a műtő

Ma nem történt velem annyi baj, mint tegnap, de azért egy kicsit mégis. Ismét esett az eső, de ezúttal szél nélkül. Ezúttal szuperstabil ernyővel mentem, ami előbb hasonlít napernyőre és sétapálca gyanánt is funkcionálhat. Első emelet, korábban már emlegetett sok-sok vérző sebes nénit visszahozták a kórházból. Állapota több mint elkeserítő. Decu decu hátán, érintés csak kesztyűvel, hiába minden kötözés, kezelés vagy bármi, vérzik az egész teste apró érintés hatására, oedemas lila hólyagok testszerte, folyik az összes szöveteiből a nyirok vagy valami és iszonyatos a szaga, amint bekötözök egy sebet, rögtön átnedvesedik. Szörnyű látványt nyújt, sajnáljuk is nagyon és nem értjük, hogyan lehet ilyen állapotba hozni valakit, milyen orvosok és nővérek vannak abban a kórházban. Mivé lesz az egészségügy és az orvostudomány, ha egy embernek így kell szenvedni? Milyen élet ez a nyűglődés az ágyban? Amikor őt kezeljük (hiába, mert nincs értelme, úgyis átnedvesedik rögtön vagy átvérzik), beöltözünk - köpeny, orr-száj maszk, gumikesztyű, sapka - visszük az egész kezelőkosarat, benne ezer meg ezer kötszer-vegyszer-ragasztó-fecsi-stb, többszöri kézmosás (bemosakodás), a kezelés végén ismét többszöri alapos kézmosás (kimosakodás) és tiszta ruha.