Köhögés, daemencia és a szenvedés vége

Az első emeleten kezdődött. Megtudtuk, hogy tegnap délután akut agyvérzéses görnyedt betegünk bizonyos kórházban exitált a Belgyógyászaton az ötödik emeleten.
Ma ismét az elsőn voltam, de fél 9-kor betegkíséretbe vittek 2 daemens nénivel a Memória Ambulanciára. A vizsgálat 2 részből állt: 1. általános kérdések: Mi a neve? Milyen nap van? Melyik városban vagyunk? stb. 2. volt az orvosi szobában egy óra a falon, azt kellett felvázolni: rajzoljon le egy órát. Mindkét beteg, mindkét teszten rendkívül kevés pontszámot ért el. Eddig is tudtunk, hogy súlyos daemenciában szenvednek és egyikük skizofrén, tehát a vizsgálat felesleges volt. Visszaérve velük az otthonba, ismét betegkíséret sürgősséggel erősen köhögő beteggel a Tüdőgondozóba. 2 hete a szoci otthon háziorvosa felírt neki tablettát, amit már régóta szedett a néni, de a hozzátartozó még nem váltotta ki a 2 hét alatt. Allergiája van, arra van a gyógyszer. Illetve lenne, ha kiváltanák. Most a háziorvos azért utalta be, hogy vizsgálják ki a köhögés okát. Naná, hogy a vizsgálat szerint is azért köhög, mert nem szedi a gyógyszert, ugyanis nincs kiváltva. Logikus. Mire a Tüdőgondozó javasolja említett gyógyszer szedését. Ehhez nem kell doktori.
Visszavitt az otthonba a betegszállító autó és kiderült, hogy a távollétemben a néni akit naponta kötöztünk és mégis átvérzett, 9.05-kor örökre elaludt és a halottszállító el is szállította, ágya áthúzva, leltárja felvéve. Jobb ez így, nem szenved tovább, de azért sajnálom szegényt.