Авантюры в санитарии

Okosan és ügyesen. Így telt a hétvége a második emeleten. Ágyat húztunk, szekrényeket ganéztunk és helyére tologattuk, levittük az egész ház teli szennyes zsákjait a földszintre a szennyesraktárba, így ma reggel a Patyolat emberei csak megszámolták, lemérték és bepakolták az autóba. Mindig én osztottam ki a kaját a másodikon, a társam osztotta a gyógyszert. A kajáskocsi iszonyat nehéz egy embernek húzni, majdnem mint a kórházi kajáskocsi a betegeknek, csak nálunk a nővér szedi ki az edénykékbe egy mellékelt lista alapján. Húztam az ágyneműket, az éjjeliszekrényeket, a szennyes zsákokat és a kajáskocsit. "Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, mikor lesz a nyűtt vonóbul bot." Megjósolta ezzel a jövőt. Csakhogy aki jósol, az nem ........ . 
Ma befigyelt egy apró betegkíséret a Bőrklinikára mentővel. Ilyenkor a nővért nagyon kímélik, csak vigye a papírokat, csekkoljon be, menjen előre, adja be a korábbi ambuláns lapokat és zárókat, nyissa az ajtót, csukja az ajtót és beszéljen az orvossal, segítsen az orvosnak a beteg vizsgálatánál, ismét nyitja és csukja az ajtót, megvárja az új ambuláns lapot, ismét beszél az orvossal, összeszedi a beteg összes papírjait és indul kifelé a mentőbe. Az utóbbi időben gyakran megnyertem ezt a pozíciót és legalább szólnának előre, hogy ki lesz kísérő, de nem, váratlanul jön a hír valami közepette általában.

Amióta J.A. apukáját felköltöztették ágyastól-szekrényestől a harmadikra, a második emelet egy hangyányit könnyebb. Mármint nem súlyarány szempontjából, hanem kevesebb a meló. Csak 2 kezelnivaló beteg van, nekik is csak át kell kötni kétnaponta a sarkait, lámpázni nem, mert vagy jól gyógyul vagy nincs értelme lámpázni. Szerintem a sarkak állapota stagnál, semmit sem változik. J.A. apuja 60 éves, magas vérnyomás és rossz keringés következtében agyvérzése volt 4 hónapja, teljesen lebénult és sarkain, csípő mindkét oldalán, szakrális tájékon nekrózisos decubitus, amik az utóbbi időben kezdtek javulni, de a bácsi általános állapota lesújtó. J.A. minden nap bejön, akkor is ha nincs beosztva és kezeli apuját, mert biztos benne, hogy a bácsi felépül és olyan lesz mint előtte. Ó, J.A, bárcsak én is hinni tudnék úgy, ahogy te hiszel.

Zs-t kb. 2 hónapja áthelyezték a szuperdaemens házba és akkor azt hittem, minden konfliktustól mentessé vált a körzet. Igen ám, csakhogy a maradék közt is ugat a kutya. Több ilyen ugatós kutya is van, aki mellesleg elsőre jó fej, és amikor nem várod, hátulról támad. Mindenkiben az ellenséget kell látni, nincs barátság, nincs kompromisszum. Intelligencia keveset se ér, mert egy sima szakmunkás szociális ápoló érettségi nélkül simán lenyom egy egyetemet járt nagytudású valakit. Mert úgy beszél, mint kocsis a lovával, a betegeket lebarmolja, a társaival hol nagyon kedves, hol nagyon goromba, de inkább az utóbbi. Ha tehetném, nekifutásból rúgnám fel őket a Holdra. Mindig mondják az ismerőseim és barátaim, hogy jobb munkahelyet érdemelnék, de hiába, ha egyszer nincs meló sehol. Annak örülök, hogy legalább van melóm.

Tegnap ismét tökéletes volt az étlap, ahogy ma reggel a mellékelt ábrák mutatták. A papír szerint reggeli vajas-lekváros kenyér tejjel, ebéd paradicsomos káposzta oldalassal (folypépnek ugyanez ledarálva) b-menünek ebéd paprikás krumpli kolbásszal, vacsora tejbegríz. Ma reggel ment a fürdetés ezerrel.
A hosszú hétvége alatt 2 haláleset történt a házban, leltárjuk felvéve, ágyuk áthúzva. Mindketten 70 körüliek, és hosszú szenvedés, súlyos betegség után álmukban érte őket utol a sorsuk. Mégsem tudom megérteni, mért kell egy embernek ennyit szenvedni. Főleg olyanoknak, akit semmi rosszat nem csináltak.

Tilia a hétvégét otthon töltötte. Kipihente magát, dvd-zett, gyommentesítette a kertjét, lenyírta a gyepet, kitakarított és utána ismét kipihente magát.

Tegnap ebédosztásnál egyedül voltam az elsőn. Könyékig túrtam a tésztában, amikor előkerült T.M a főnővér helyettese, hogy hagyjam a kaját, a Baleseti Sebészetre kísérek Cz.B-nét, mert elvágódott a folyosón járókerettel együtt. Jött egy kolléganő, leváltott és az intézeti kocsi indult velem és Cz. nénivel az 1-es rendelőbe. Útközben a néni egyfolytában jajgatott, hogy mi lesz vele, nem nyugodott meg, hiába beszéltem. Kartonozónál becsekkoltam és szóltam, hogy sürgős, mert nagyon rosszul van a beteg. Azonnal fogadtak, Dr Sz.J. trauma szakorvos nagyon kellemes modorú, rendes pasi, sajnálta szegény nénit, de megmondtam, hogy ő mindig ilyen, mindig mindenért jajgat, parancsol, mindent azonnal. Röntgenbe küldött, vissza hozzá, gipszelő, ismét röntgen gipszben, végül írt egy ambuláns lapot és sumesz vissza az otthonba. Miután a néni karját begipszelték, még jobban hisztizett. Közben eltelt egy csomó idő, negyed egykor történt a baleset és háromnegyed három volt, amikor az intézeti autó visszaérve megállt a szoci ház előtt. Sz.J. doktor úr mindig valahol ott volt a környékben és mindig szólt hozzám valami aggodalmasat, pedig abból amiket mondott az derült ki, hogy egy helyen tört el az ulna kb a felénél. Egyébként a néninek csontritkulása van, nem szabadna mászkálnia, tehát a baleset várható volt. Sz.J. egy kicsit hasonlít Cs.Zs-re mint orvos, mert ugyanolyan aggódós és ugyanolyan figyelmes. Azonban Cs.Zs szájsebész mégis százszor tutibb mint a másik.

Az első emeleten kezdődött. Megtudtuk, hogy tegnap délután akut agyvérzéses görnyedt betegünk bizonyos kórházban exitált a Belgyógyászaton az ötödik emeleten.
Ma ismét az elsőn voltam, de fél 9-kor betegkíséretbe vittek 2 daemens nénivel a Memória Ambulanciára. A vizsgálat 2 részből állt: 1. általános kérdések: Mi a neve? Milyen nap van? Melyik városban vagyunk? stb. 2. volt az orvosi szobában egy óra a falon, azt kellett felvázolni: rajzoljon le egy órát. Mindkét beteg, mindkét teszten rendkívül kevés pontszámot ért el. Eddig is tudtunk, hogy súlyos daemenciában szenvednek és egyikük skizofrén, tehát a vizsgálat felesleges volt. Visszaérve velük az otthonba, ismét betegkíséret sürgősséggel erősen köhögő beteggel a Tüdőgondozóba. 2 hete a szoci otthon háziorvosa felírt neki tablettát, amit már régóta szedett a néni, de a hozzátartozó még nem váltotta ki a 2 hét alatt. Allergiája van, arra van a gyógyszer. Illetve lenne, ha kiváltanák. Most a háziorvos azért utalta be, hogy vizsgálják ki a köhögés okát. Naná, hogy a vizsgálat szerint is azért köhög, mert nem szedi a gyógyszert, ugyanis nincs kiváltva. Logikus. Mire a Tüdőgondozó javasolja említett gyógyszer szedését. Ehhez nem kell doktori.
Visszavitt az otthonba a betegszállító autó és kiderült, hogy a távollétemben a néni akit naponta kötöztünk és mégis átvérzett, 9.05-kor örökre elaludt és a halottszállító el is szállította, ágya áthúzva, leltárja felvéve. Jobb ez így, nem szenved tovább, de azért sajnálom szegényt. 

Hülyére melózom magam. De tényleg. Egyfolytában délelőtt egész hónapban. Délután hazaérek, bezuhanok az ágyba, este tv-zek 1 órát és ismét alvás, reggel aztán kezdődik elölről. Mindig csak egy pihenőnapom van, vagy a hétvége. Röntgenre szeretnék beutalót kérni, de a háziorvoshoz előző nap be kell jelentkezni. Ha ma bejelentkezek, holnap kellene mennem, de nem biztos hogy sikerül, mert először vizsgál, utána utal vagy nem utal, vagy "minek az magának?" Vannak orvos ismerőseim, de háziorvos vagy radiológus nincs köztük. Ha nem melóznék annyit, vagy legalább 2 pihenőt adna a hét közepére, lenne időm bármit is elintézni. Másik baj, kedvenc kolléganőnk, D., aki mindig tesz róla, hogy a harmadik emelet nővérei a belüket is kidolgozzák, ugyanis az égvilágon semmit nem csinál jól és a többire hagyja a nehezét. Egyébként meg ugyanannyi fizetést felvesz, mint a többi. A nagy semmiért megkapja azt a pénzt, amit a rogyásig dolgozók. Amikor ő bent van, akkor a harmadik emelet a kényszermunkatábor és az idegösszeomlás széle.

A betegnek és a hozzátartozójának mindig igaza van és természetesen a nővérek a hibásak. Főleg a következő esetekben:
  - a betegnek nincs foga, ezért folypép étrenden van
  - nem elég forró a leves
  - forró a leves
  - a beteg bezabált és hasmenése van
  - a beteg "behugyozott" (mondta ma egy hozzátartozó)
  - a beteg nem tartja be a diétát
  - a betegnek megtiltották a dohányzást a 4. agyvérzése után és a nővér nem viszi le a dohányzóba
  - és a legtutibb: a beteg 97 éves korában végelgyengülésben természetes halállal elhunyt
Ilyenkor a hozzátartozó üvölt mint akit nyúznak, főnökség kivizsgálja az ügyet és a nővérek felelősségét, stb., ahelyett hogy a kedves látogatót kivezetnék az épületből
 

Ma nem történt velem annyi baj, mint tegnap, de azért egy kicsit mégis. Ismét esett az eső, de ezúttal szél nélkül. Ezúttal szuperstabil ernyővel mentem, ami előbb hasonlít napernyőre és sétapálca gyanánt is funkcionálhat. Első emelet, korábban már emlegetett sok-sok vérző sebes nénit visszahozták a kórházból. Állapota több mint elkeserítő. Decu decu hátán, érintés csak kesztyűvel, hiába minden kötözés, kezelés vagy bármi, vérzik az egész teste apró érintés hatására, oedemas lila hólyagok testszerte, folyik az összes szöveteiből a nyirok vagy valami és iszonyatos a szaga, amint bekötözök egy sebet, rögtön átnedvesedik. Szörnyű látványt nyújt, sajnáljuk is nagyon és nem értjük, hogyan lehet ilyen állapotba hozni valakit, milyen orvosok és nővérek vannak abban a kórházban. Mivé lesz az egészségügy és az orvostudomány, ha egy embernek így kell szenvedni? Milyen élet ez a nyűglődés az ágyban? Amikor őt kezeljük (hiába, mert nincs értelme, úgyis átnedvesedik rögtön vagy átvérzik), beöltözünk - köpeny, orr-száj maszk, gumikesztyű, sapka - visszük az egész kezelőkosarat, benne ezer meg ezer kötszer-vegyszer-ragasztó-fecsi-stb, többszöri kézmosás (bemosakodás), a kezelés végén ismét többszöri alapos kézmosás (kimosakodás) és tiszta ruha.

Ma igencsak rám járt a rúd. Melóban rohanás, szar ebéd, ügyelet 10 percenként esésekhez, ájulásokhoz és még sok minden máshoz. Hazafelé szélvihar és eső, cipőm beázott, esernyőm tönkrement mire hazaértem, dobhatom ki, nadrágomból csavarni lehet a vizet az esőtől, mosnivalóm 2 tele gépnyi, de nincs fehérítőm, konyhában kiégett az izzó és nincs másik.... Asszem ma már nem csinálok semmit. Holnapra összeszedem magam, vásárolnom kell és esőkabátot viszek.

Bácsi szakrális tájékán tenyérnyi decubitus, ami naponta többször bevérzik, tehát naponta többször kezeljük és átkötjük. Viszket az egész teste, kaparja ahol éri, a háta-lába-karja csupa-csupa karmolásnyom és azok is rendszerint véreznek. Szóltunk párszor feletteseinknek, de a válasz mindig ugyanaz: "Figyeljétek!" Oké, figyeljük, de attól nem lesz jobb. Nem engedik elvitetni a fertőző osztályra, vagy sebészetre vagy bárhova.
Kontrollra vittem egy nénit, aki kéthetente összeütközésbe keveredik hol az éjjeliszekrényével, hol az ajtóval, hol saját magával és a baleseti sebészeten köt ki.
Ebéd után érkezett egy fiatal tisztelendő úr egy régóta súlyos beteg fekvő alig ébreszthető démens nénihez feladni neki az utolsó kenetet püspökileg megszentelt olajjal, hogy bekeni a beteg érzékszerveit vele és közben így beszél: "E szent kenet által és végtelen irgalmából bocsássa meg neked Isten mindazt a bűnt, amit elkövettél látással, hallással..." Természetesen nem voltam bent a szertartás alatt abban a szobában, a mellettük lévő szobában ágyaztam éppen és áthallatszottak ezek a szavak. Sajnálom szegény beteg nénit. Az egész úgy kezdődött, hogy télen valamikor hasra esett a folyosón éjszaka, ügyelet elvitte, combnyaktöréssel műtötték és utána rohamosan romlott az állapota.

Ma egész délelőtt aludtam. Holnap ismét meló 4 délelőtt egymás után a nyavalya tudja melyik emeleten. Vennem kellene valami papucsfélét, de szerintem ebben a hónapban már nem. Nem költöttem el az egész fizetésemet, de tartalékolok a nehéz időkre vagy nem tudom, de nincs kedvem vásárolni. Nagy vihar készülődik éppen, mégis jó a kedvem. Tegnap este nálam volt a szomszéd, hozott süteményt, jót beszélgettünk, ritkán járunk össze, mert mindketten elfoglaltak vagyunk. Én meg főleg, mert reggel 4-kor kezdődik, mosakodás, nagy bögre kávé, valami péksüti, öltözés, indulás és fél 6-kor a harmadik emeletei nővérszoba megtelik élettel, vidám délelőttös műszak és lestrapált éjszakai társaik rövid baromkodása után 6-kor átadják az osztályt és beindul a gépezet, minden nap ugyanaz és ugyanúgy délután fél 2-ig, akkor ismét műszakváltás és a délelőttös műszak levonul az öltözőbe, átöltözik és hazaérve fáradtam esik be az ajtón. Nem könnyű a nővér élete. Főleg délelőttben nem.

Ma betegkíséretbe küldtek reggeliosztás után. 
  1. Neurológia. Néni egyik oldala agyvérzés következtében lebénult és kerekes székbe kényszerült. Agyvérzés oka valószínűleg a dohányzás és magas vérnyomás. Azóta sem hagyott fel rossz szokásával. A neurológus doktornőhöz kontrollvizsgálatra vittem, de állapota nem javult. 
  2. Általános sebészet. Másik néni. 1 hónapja hasi fájdalmakat említ. Én a magam részéről epekőre gyanakodtam, de inkább nem szóltam senkinek, mert ugye a kis hülye nővér nem ugrál. Gyanúm megerősítésre talált. Mire néni korára és egyéb betegségeire tekintettel műtét nem javasolt, ellenben diéta és 2 újabb gyógyszer.

 Amikor a kis hülye nővér korábban szólt, hogy a haldoklóhoz mentőt hívjanak, nem figyeltek rá.
 Egyszer osztályátadáson történt a következő eset:

Bácsi hónapok óta fulladt (azóta is). Rendeltek számára oxigénpalackot a szobába, hogy amikor nagyon fullad, nővér oxigénre köti maszk segítségével. Bácsi a szobában étkezik a harmadik emeleten. Ebédlő található az első és a második emeleten. Dohányzó a földszinten. A ház T betű formájú, lift a T betű talpában és a közepében, mindkettő mellett lépcsőház, a T betű maga pedig 3 folyosó. Bácsi naponta sokszor lépcsőn lemegy a dohányzóba. Osztályátadáson ez a bácsi volt a téma egyszer és a következő párbeszéd a műszakvezető helyettes és köztem:
   - P.I. bácsi új oxigénpalackja holnap érkezik. És ma ismét elfelejtettétek bevinni neki az ebédet.
   - Tiltsuk meg neki a dohányzást és menjen le az ebédlőbe.
   - Nem tilthatod meg annak aki 30 éve dohányzik.
   - És 30 éve eszik is. (erre 7 délelőttös és 4 délutános nővér együtt vihog)
   - De gonosz vagy, tudod, hogy azért eszik a szobában, mert nincs jól.
   - A dohányzóba le tud menni? (tovább vihog a műszakváltás)
   - ???
Nincs igazam? De tényleg.

Reggel óta egyfolytában nagyon nyugodt volt a társaság a munkahelyen. Legalábbis azt hittem. Fürdettem és reggelit osztottam az elsőn, utána segítettem a kezeléseknél és ebédet osztottam a másodikon. Örültek nekem J.A. és Sz.K. a második emelet nővérei, sokat segítettem nekik, mint asszisztens a műtétnél. Igazság szerint a bácsi nincs jó állapotban, rossz a keringése, erős fájdalmai vannak és sajnálom szegényt. Mély sebei vannak a csípőjén mindkét oldalon, sarkain és a szakrális tájékon. 58 éves, agyvérzése volt és teljesen lebénult. Ha annyi idősen rám is hasonló sors vár, akkor azt kívánom, hogy azt a kort ne éljem meg. Nyűglődés az ágyban, fájdalom, szenvedés, kiszolgáltatottság... Nekem alacsony a vérnyomásom, ezért bízom benne, hogy nem kapok agyvérzést, nem megy gallyra a keringésem idő előtt és a napi rendszeres vitaminbomba mindenféle zöldség és gyümölcs képében nem hagy cserben.

Szeretem a latint. Meg az összes többi idegen nyelvet is. A középsulis érettségi után elsőre bejutottam a bölcsész karra és másodévben felvettem a latint második fő szakomnak. És tutira mentem. Minden marhaságot felvettem, ami latin. Szövegolvasás dögivel, római történelem, irodalom, művészet, vallás és mitológia, egyházi latin és miegymás. Livius tetszett a történeteivel, meg Horatius is a hülyeségeivel. Ami viszont nagyon nem, az a dráma. Ugyanis az egész római dráma egy kaptafára ment, 4 fő karakter köré csoportosítva az eseményeket. Maga a latin nyelv azonban maga a tökéletes összhang. Nincs kavarás, nem variál, mindenre van külön igeidő, külön szabály, külön logika és nem rontod el, mert minden tartozik valahova. Mindig. Mindent ragoz és nincs százezer féle fajta határozószó meg magyarázkodás. És ezzel lezárul a latin nyelv dicshimnusza.

Ma nagyon jó a kedvem. Aludtam délelőtt fél 10-ig. Utána vásárolgattam: nadrágot, felsőt, melltartót szuperakciós áron, gyógyszertankönyvet 10% engedménnyel, mert azt mondtam hogy az orvosira járok. Nahát, nahát. De megérte. Apró füllentés és máris olcsóbb. Megjegyezte a nő a pénztárnál, hogy nagyon csinos a felső amit viselek és sok sikert kívánt a vizsgáimhoz. Hhhe, köszi szépen, ha tudnád már rég nem járok egyetemre és egyébként meg bölcsész voltam. Ami a felsőt illeti, rendkívül elegáns szerintem is meg kényelmes, csipkés, fűzős, tökéletes. Ma vásároltam egy ugyanilyet más színben. A gyógyszertankönyv legújabb kiadás, volt nekem egy régi, de kölcsönadtam és fogalmam sincs kinél van, visszaadni meg nem volt képes. Hétvégén pihenek, de vendégek lesznek nálam, tehát ismét nem tanulmányozom sem a Belgyógyászatot, sem a Farmakológiát. Jövő hónapban szabadságot kérek. Muszáj lesz.

Március 8-a óta hol melózok, hol pihenek. Inkább többet melózok, mint pihenek és minden nap kimerít a végletekig. Rengeteg a meló, mert egyre jobban lebetegszenek. Csomó kezelés, napi 3-szori ágyhúzás. Asszem jövő hónapban kérek pár nap fizetett szabadságot. Nyaralni megyek és jól kipihenem a sok melót.

Zs. nővér okozta a legtöbb konfliktust a szoci otthonban. Nálunk. Mióta áttették az egyik, város másik végében lévő házba, azóta keveset hallunk felőle. Nem felejtettük el őt, mert volt egy csomó ügye. Legújabb információ, amit hallottam róla, hogy 2009. december 11-én volt az első fegyelmije. Akkor én nem voltam ott. Azon a napon nem voltam boldog. Szájseb. ambulancián voltam aznap, Cs.Zs és M. társaságában és beszéltek, beszéltek, a végén magukra hagytam őket és kiderült, hogy aznap nem Cs.Zs. az osztályos orvos. Mondjuk nekünk sem ártana olyan beosztás, amibe előre beírják, melyik osztályon leszünk. Legalább felkészülhetnénk. De nem. Csak a hétvégét írják be, előző pénteken. Az összes többit reggel T.M. a főnővér helyettese variálja az osztályátadásnál. Egyébként meg tuti a rendszerünk. Iszonyatos a bürokrácia, mindent írni kell, akták egymás hegyén hátán, ahelyett, hogy mindent számítógépekben tárolnának és szükség esetén előhívja benne az információt.

Ma ismét az első emeleten kezdtem H.K-val, de a végére már össze-vissza keveredett az egész mindenség. Ugyanis 7 nővér volt beosztva a mai napra. Ebből az egyik kapásból kiállt gazdasági nővér pozícióra. Kedvenc kolléganőnk, D. aki egy kicsit értetlen és lassú, de kezdi összeszedni magát, a harmadikon maradt, mert még új meg figyelni kell rá, tehetetlen vagy nem tudom. Tehát 5-en maradtunk. A második emelet maga a krónikus sebészet komplett műtős felszereléssel, sebkezelés naponta 4 betegen, mindegyiknek legalább 2 vagy 5 decubitus. Nem elég a 2 nővér a másodikra, ma H.K-val felmentünk az elsőről és mindenben próbáltunk segédkezni nekik. Ágyat húztunk, vérnyomást mértünk, megfigyelőlapokat vezettük. Néha lementem az elsőre 10 percre, szétnéztem, de nem volt semmi különös. Fiziko-ra vittem pár beteget a másik házba és egész műszak alatt meg sem álltam, wc-re is csak ebéd előtt jutottam el, amikor már végképp muszáj volt mennem.

Anyum szereti a csokit. Főleg az étcsokit. Minél feketébb, annál jobban. Eddig majdnem minden évben valami cserepes virággal leptem meg anyák napján, de ma 3 féle fajta 70%-os étcsokit kapott, hadd nyammogja a tv előtt: trópusi gyümölcsös, mandarinos és szedres töltelékkel. Nekem nem válik be ez a fajta boldogsághormon, ugyanis allergiám van az összes növényi olajokra, olajos magvakra és a kakaóvajra is. Anyum helyettem is felhappolja a sok csokit.

Tegnap viszont tök jó kedvem volt. Jót ebédeltem-uzsonnáztam unokatesóm L. ballagási lakomáját. Minden volt az asztalon, amit csak el tudtam képzelni. Töltött húsok, fasírt, rántott mindenféle - husi, karfiol, gomba, stb. - , tuti kaják sorra tűntek el a torkomban meg a vadas pöri is. Miután jól belakmároztunk, az egész banda nekiiramodott és megkereste a sulit, annak hátsó tornaudvarában befészkelődött a tömegbe kényelmetlen iskolás székekre. Öregem, ilyeneken ültem én 12 évig (az egyetemen már párnázottak voltak). Volt élőzene (sulizenekar), ének, vers, könyvjutalmak, beszédek és a végén az összes végzős szélnek eresztett piros vagy kék lufit és szálltak a ballonok messze-messze a világ végére. Utána még egy kör L-éknél, csomó kaját küldött velünk haza a nénikém I., végül aztán hazafelé ránk esteledett és majdnem elaludtam a hátsó ülésen, bámultam kifelé a házakat, a búzamezőket, a legelésző nyájakat, az erdőket... Otthon aztán felhívtam Momót, hogy hazaértem, szép álmokat. 

Holnap az első emeleten leszek H.K-val, hátha nem üt be megint valami és lehiggad a mai banda is, de azért nem szólok inkább most már, akármi is lesz.