Авантюры в санитарии

Végképp el kell ismernem, hogy igaza van mindazoknak, akik azt mondják, hogy a fekvőbeteg ellátásban jobb meghalni. Mármint a beteg szempontjából. Ugyanis aki onnan kikerült eddig és ismerem vagy ismertem, mind egy szálig gallyra mentek. Nálunk a szociban az utóbbi időben voltak páran valamilyen okból kórházban az ellátottjaink/lakóink közül. Ők mind egy szálig nekrotikus vagy váladékozó vagy szörnyen mély decubitussal a sacrum vagy csípőtájon kerültek vissza hozzánk az otthonba. Természetesen naponta kezeljük őket, de tudjuk ám, hogy minden hiába, nincs értelme, mert ezek a felfekvések soha az életben nem gyógyulnak be. Olyan sebek ezek, amik sohasem zárulnak. Tudnivaló, hogy ez attól jön létre, hogy a beteg fekszik és nem mozog, mert nem tud vagy nem akar. Megoldás a megelőzés. Ilyenkor mindenképpen forgatni, mozgatni kell, kiültetni a székbe, stb mert az érintett részt, amin fekszik, nyomja az alátámasztás (mármint az ágy) és hámhiány keletkezik, aminek a végeredménye ez a borzalom. Ilyen kezelésekről írtam már korábban, hogy egy egész nagy doboz kezelőfelszerelés szükséges: kötszerek és vegyszerek. Kezeléshez át kell öltözni, kesztyű, orr-száj maszk, be kell mosakodni, a végén ki kell mosakodni, tisztára mint a sebészeten valami operáció. A kórházakban és klinikákban a nővérek nem ültetik ki a beteget a székbe, nem fordítják át óránként a másik oldalára és ők okozzák ezeket a súlyos sebeket. Egy ilyen seb látványra és szagra is iszonyatos meg fertőző is nagyon. Gyomor az kell egy ilyen kezeléshez, meg a kötelező biztonsági felszerelések. Ilyenkor néha eszembe jut, hogy miért vagyok én nővér és miért akarok én még nővérebb lenni a suli elvégzésével, ha ilyeneket kell látnom, hiába kezelnem, miközben tudom, hogy ez a beteg már tisztára szobanövényként él, vegetál csak, alig van életfunkciója, nem érez semmit, nem szól semmit, nem ért semmit és az értelme is gallyra ment. Ilyenkor már jobb meghalni.

Hétfőn megírtam egy anatómia zh-t ismét. Ezúttal a gerinc meg a koponya voltak a témák, mint korábban említettem volt. Most is elszúrtam dolgokat, például utólag jöttem rá, mikor már beadtam, hogy a koponyának csak a külső részét kérdezte, mire nekem megvolt az öreglyuk meg ékcsont és társai is, tehát mindenféléket írtam már. Jobb lett volna ha be sem adom, vagy beadom kitöltetlenül "Téli berek a nyomtatott betűerdőben" címmel és majd valamikor december végén írok egy normálisat. Legközelebb nem alszom el az anatómia könyvön, a legapróbb részletekig betanulok mindent és nem alszok egyáltalán. 24 órába nem fér bele naponta 8 óra meló, 8 óra suli, meg tanulás és alvás. Főleg amikor egy nap alatt többféléből kell zh-t írni. Tisztára mintha egyetemista koromban kizárólag szemináriumokat vettem volna fel és semmi mást. Mennyivel könnyebb volt akkor. Volt egy pár zh a szorgalmi időszakban, és vizsgaidőszakban kb 6-8 vizsga másfél hónap alatt, aztán kezdődött elölről. Itt a vizsgaidőszakban csak azok vizsgáznak, akik egyest kaptak valamelyik zh-jukra vagy kétes a jegyük és nem lehet egyértelműen eldönteni.
Nos miután elszúrtam az anatómiát, bealakítottam 3 db ötöst informatikából és ezt decemberben ismét egy három részből álló komplex zh-nál megismétlem majd. Azt követte szakmai angol 1 db ötös max pontszámú zh plusz pontokkal, ami már felér egy hatossal. Kedden aztán bekövetkezett egy váratlan, előre be nem jelentett Orvosi latin és naná, hogy ötös. Nehogy már egy magamfajta latin szakon egyetemet végzett személy bármilyen apró hibát ejtsen. Visszaadhatnám a kifogástalan tudást elismerő okiratot az egyetemnek, hogy bocs, de ezt nem érdemlem meg.

A közeljövőben ritkán fogok majd írni, abban biztos vagyok, mert a múltkori bénázásom után kezdek félni. Itt a Megelőző orvostan című tantárgyról van szó, ami igyekszik megkeseríteni az életemet a betegségeivel meg a védőoltásaival meg a terápiáival meg mindenféle tanulnivalóival. Munka mellett nem könnyű egy ilyen nagy volumenű tudományt elsajátítani. Éjszaka vagyok kénytelen tanulni egyébként is, mert nappal vagy suli vagy meló. Ez borzasztóan megterhelő és kimerítő. Nem alszom eleget, nem eszek normálisan és nem is igazán tudok már odafigyelni mit is tanulok egyáltalán. Az én hibám, tudom, ha nem lennék ennyire maximalista és nem félnék állandóan a kudarctól, bizonyára tojnám is le az egészet. Az utóbbi időben fontosabb lett nekem a tanulás és oda összpontosítom a több energiát, de azért a munkámban sincs hiba. Kivéve természetesen rosszakaró, alattomosan fúrkálódó munkatársaimat a szociban, akik egyfolytában azon mesterkednek, hogyan túrhatnának ki a szociból, nehogy más okosabb legyek náluk.
Tehát muszáj összeszednem magam. Mindenképpen legalább négyesre kell írnom az elkövetkezendő zh-kat, meg kell írnom a beadandókat is határidőre. Én nem fogok tandíjat vagy költségtérítést vagy mit fizetni a következő félévben az biztos. És megbukni sem akarok.

Új órarendünk van a suliban. Megszűnt a Szakmai kommunikáció nevű tantárgy (semmi számonkérés, se beadandó, se semmi, fura, de mindegy) és befigyelt helyette 2 másik: Mentálhigiénia és Elsősegély. Ja, és ezentúl nemcsak hétfőn, hanem kedden is van Megelőző (megalázó) orvostan. Ó, hogy tegyem a tombolára! Így is megszenvedek vele és most meg duplán rám eresztik. Az Elsősegély meg nem szimpatikus, mert a tavalyiaktól hallottuk, hogy náluk 10 ember hasalt el Elsősegélyből, mire nem folytathatták a sulit. Nos, amikor a jogosítvány megszerzésén dolgoztam, én simán átmentem elsősegélyből, nem volt semmi gond, de itt ezek szerint valamit nagyon erőltet az a tanár, ha már tízen végképp elszúrták meg vele füstbe ment minden egészségügyi törekvésük a nővérré válás útján.
A melóban megkaptuk a novemberi beosztást mindenki (legalábbis Tilia) legnagyobb örömére. Minden kívánságom teljesült: kaptam fizetett szabadságot is párat és kérvény benyújtása ellenében az összes sulinapokat biztosítják számomra pihenőnapok formájában.
További jó hír, hogy előkerítettem a Gnatológiát, amivel nem sokra megyek, mert a fogakra koncentrál inkább. Megtaláltam még a Maxillofacialis anatomia című orvosi tankönyvet, amit tavaly vásároltam akcióban egy pesti orvostanhallgató ismerősöm részére, de szakirányt váltott és mégsem tartott igényt a könyvre, mire Tilia gondolt egy s mást az ismerőséről meg az idiotizmusról, bevágta a könyvet a szekrény aljába és rátett egy Monopoly-t meg egy doboz évek alatt felhalmozott befizetett villanyszámlát. Meg letöltöttem Kai-féle atlaszt a netről, de még nem néztem át rendesen. Szentágothai-t egy kicsit félreteszem most, mert túl sok. Azért a jó öreg Donáth Anatómiai atlasz meg tankönyv is mindig kéznél van, ennyi mindenből majd csak összejön az az ötös.

Anatómia. Hétfőn ismét írunk. Ezúttal a gerinc és a koponya. Múltkor képek voltak a zh-ban, logikus lenne, hogy megint az lesz. Képek és állapítsam meg mi látható és hogyan működnek, meg mi mihez izesül. Na igen ám! Csak a koponya azért mégsem olyan könnyű az egyetlen izületével, mert minden varrat és apró részlet fontos. Hiába itt már Bosc Kobak latin nyelvtanári tudása. Úgysem tudom megjegyezni az a sok melyik mihez és hogyan fejlődik ki. Asszem van nekem valahol valami részletes tankönyv a témában meg a Gnatológia amit időszámításunk előtt szereztem be általánosan művelő vizsgámhoz egy orvostanhallgató ismerősömtől, de nem akarta visszafogadni, annyira megharagudott rá, így nálam maradtak mindketten (mármint a Gnatológia meg az a másik aminek nem tudom a címét, se hogy hol lehet). Orvostanhallgató régi gazdájuk azóta egyébként Belgyógyász. Borzasztó hideg van, nincs kedvem sehova se menni, se tanulni, csak egy jó meleg fürdővíz a kádban, puha paplan alá kucorodni és aludni az igazak álmát... Jól jönne most Dr Cs.Zs szájsebész, életem doktora, segíthetne rajtam, megírhatná helyettem anat zh-t, mert ő tisztábban látja a dolgokat. A gerinc az oké, értem a csigolyákat és tudom követni, de a maxilla meg cranium... Muszáj ötöst írnom. Nem szúrhatom el, mert átlagszámítás van az összes tárgyakból és aki félév végén 4,00 alatt teljesít az összes mindenségből, az a következő félévben tandíjat vagy költségtérítést vagy mit fizet. Én nem akarok fizetni semmit, de a sulit mindenképpen szeretném folytatni. És már Megelőző orvostanból van egy kettesem, amit nem engednek javítani, a következő zh-t kell jobbra megírni vagy januárban javítóvizsga. Ó nem, nehogy már, Kobak nem nyafog, nem adja fel egykönnyen! Nem fog ki rajta egy buflák pofa képe egy darab papírlapon. Összeszedi magát, megkeresi a baszott tankönyveket, betanulja, megnézi, megérti és ötöst ír belőle. A hideg pedig monnyon le!

Nem írtam egy csomó ideig, tudom, de nincs is mért magyarázkodnom, ugyanis történt velem egy s más az elmúlt pár napban.
Kezdjük talán azzal, hogy a hétvégén ismét rengeteget tanultam. Hétfőn megírtam az Egészségnevelést és a Jogi ismeretet zh formájában. Utána még aznap (hétfőn) megkaptuk a kijavított Megelőző orvostan zh-t, ahol az eredmény siralmas az egész bandának. Bosc Kobak zh-ja is meglehetősen siralmas, mi több megalázó, ahhoz képest, hogy mennyit tanult rá. Éppen hogy átcsusszantam a 2-es szintbe, tehát 2-es lett a fenébe is, Megalázó Orvostan! Kedden estére kijavították a jog zh-t, amit előző nagy írtunk és e-mailben kaptunk táblázatot, benne az egész banda eredményeivel. Természetesen előzetesen mindannyian engedélyeztük a közzétételt. Nos, Kobak rengeteget tanulta a jogot és a számítógép segítségét is igénybe vette, Béb jogtudor személyében. És a végeredmény 70 pont 4-es.
És most váltsunk témát. Mi dolgom volt még nekem az elmúlt napokban. Momóval az utóbbi időben sokat tanácskoztunk mindenféle témákban, meg hogy 5 év az mégiscsak 5 év. Kiderült, hogy nyáron azzal a csajjal nem volt együtt, ruhában feküdtek az ágytakarón (nem is az ágyban a paplan alatt), meg hogy csak együtt strandoltak, utána a csaj azt mondta, hogy nem megy vonata, nem tud hazamenni, nincs hol aludnia és Momó ezért vitte haza magával, reggel meg a csaj elment a vonathoz és meg is szakadt a kapcsolatuk egymással, nem beszélnek. Momó meg bánja már az egész dolgot.

Tegnap délutános voltam a harmadikon. Nem volt megállás, csőstül jött a baj ránk, de megoldottuk. Éjjel 11-kor értem haza, lefürödtem és ismét belevetettem magam a jog világába. Tegnap Béb felvilágosított bizonyos jogi kérdésekben, köszönet érte. Vannak minimum kérdések és azok alapján dolgozgattam ki a jegyzeteimet a tanár által email-en küldött óriás információhalmazból. 3 témakör: jogi alapismeret, polgárjog, büntetőjog. (Értelemszerűen ezek nagy vonalakban, nem mélyednek bele aprólékos részletekbe) Ezért aztán csináltam 3 kisfüzetet lapokra írt jegyzeteimből és így kb 20 oldalból megúszom mind a 3 témát és hétfőn megírom a zh-t és utána már csak harmadév végén veszem elő újra. Az a sok tanulás, jó ég. Hajnali fél 4-kor mentem csak aludni és délelőtt 10-kor folytattam tovább a tanulást. Most meg ismét délutáni műszak és éjszaka szerintem még egy kör jog. Holnaptól meg pihenek, se meló, se jog. Helyette egészségnevelés meg dietetika.

Ma 2-szer találkoztam a főnővéremmel, 2-szer köszöntem neki illedelmesen, mire ő nem vett rólam tudomást. De azért fél 10-kor valaki (ő vagy valamelyik helyettese) mégis engem küldött betegkíséretbe ismét. Ezúttal Trauma kontroll + rtg a Klinikában: röntgenasszisztens - kellemes modorú kortárs lány; röntgenorvos - fiatal kezdő doktor fiúcska, egy kicsit bénázott, de mégis nagy sokára megszületett a lelet; trauma orvos - középkorú stramm fickó; mentősök - idegenek és bunkók.
Ma eszembe jutott, hogy december végén lejár a szerződésem a szociban. Most, hogy a főnővérem valamiért megharagudott rám vagy nem tudom mi baja van velem, kezdek attól tartani, hogy nem hosszabbodik meg az a szerződés. Lehet, hogy decemberben álláskeresésbe kezdek elővigyázatosságból.
És most meg tanulom a jogot. Már tegnap elkezdtem, de most leírom magamnak külön vázlat formájában és azt tanulom meg.

Igen, az vagyok. Ma 2 kedves kolléganőmet egymástól függetlenül kifaggattam, mit gondolnak a főnővér viselkedéséről a tegnapi osztályátadáson. Mindketten azt mondták, hogy szarjam le, melózzak csak tovább, van egy pár kavarós nővér, akik árulkodnak a főnővérnek összevissza kitalált és félig valós történeteket, mindig rászállnak valakire. Azt feltételezik (mármint a 2 kedves nővértárs), hogy valaki mindenáron rosszat akar vagy bosszantani, vagy J. főnővérnek tegnap rossz napja volt és engem vett elő, mert félre értelmezett valamit.

Ma délelőttben betegkísérő voltam. 1.Bizonyos kórházba Parkinson-os kedvenc nénim hasi ultrahangra ment. A papírt belekeverték "véletlenül" a röntgenesekhez. De azért szóltam, hogy bocs már, időpontra jöttünk, lehetne hogy... Nos, így derült ki a dolog. Ha nem szólok, asszem még most is ott lennénk. 2.1-es rendelőintézet, bordasérült kontroll. Állapota gyógyult. Közben már megint láttam szörnyűséget, miközben várakoztunk ott a folyosón a Traumá-nál: 2 mentős érkezik piros ruhában, kerekes széket tol az egyik, benne egy igencsak nyurga, nyegle, vonagló-ágaskodó genetikai-neurológiai esettanulmány. Kb 20 körüli éves lehetett, úgy visított minden ok nélkül, mint akit nyúznak, rengett bele az egész folyosó meg az emberek húzódtak el a közeléből. Ja és mellesleg látványra is valami iszonyatos agyrém volt szegény. Korábban is volt már egy hasonló élményem, de akkor a trolin meg egyszer azt álmodtam, hogy van egy fiam, aki nem normális. Asszem ezek után már egyáltalán nem szándékozom gyereket vállalni, nehogy véletlenül valami ilyesmi bújjon ki belőlem mint életre szóló büntetés, mert 5 éves koromban óvodában felmásztam a szekrényre és levertem a lámpabúrát, ami miszlikbe tört.
Mikor a Traumáról visszaértünk a szociba, éppen kezdődött az osztályátadás. J. főnővér is ott volt. Nem akartam nagyon udvariatlan lenni, ezért nem másztam meg a sok láb között a nővérszoba végébe, hanem leültem az ajtóban a főnővér mellé egy üres hokedlifélére. Mire ő rám szólt, hogy üljek már szembe, hogy lásson engem. Akkor átültem a szemközti (szintén üres) nagyszékre. És elkezdte a monológját, amit minden délelőttös és délutános nővértársam hallgatott, de egyik sem szólt közbe és szót sem kért senki. Tehát mondta folyamatosan, miszerint ne legyek már annyira túlbuzgó, legyek tekintettel arra, ha a társam "beteg", ne szóljak vissza az idősebb kollégáknak, ne a sulis ügyeim legyenek a fontosak, szeretné ha ugyanúgy behívhatna bármikor ahogy tavaly is tette, stb. stb. Na most, bocsásson már meg a világ, de nem én voltam az egyetlen aki bevállalta szombaton a délutános műszakot is miután már lenyomta aznap a délelőttit? Nem H.K ajánlotta fel nekem a vasárnapi műszakcserét? Miért mondta nekem a főnővér nyáron, hogy maximálisan támogatja az iskolát? Most itt 2 lehetőség van: 1.főnővérnek rossz napja volt és ezúttal rajtam csattant az ostor; 2. valaki kavar ellenem a hátam mögött (lenne pár tippem, hogy kik).
Így is hülyére melózom magam, alig alszom, az összes szabadidőmben tanulok, nincs magánéletem semmi, alig van időm enni, lefogytam mint egy pók és alig állok már a lábamon. Mi több kell még? Egyébként meg tavaly ilyenkor 6 órában voltam bejelentve, tehát 8 órát melóztam, de annyival több pihenőnapom volt. És nem jártam suliba, meg nem tanultam éppen semmit sem. Akkoriban Cs.Zs doktor úrnál voltam sokat kontroll vizsgálaton, ami egy Betadine-os szájfertőtlenítés után kötetlen beszélgetésben folytatódott mindig. Misty barátném imádta is olvasgatni ezeket a történeteket ezen az oldalon.