Авантюры в санитарии

Ma 2 esetben is voltam betegkísérő és mindkét beteggel ugyanazért kellett menni, de 2 külön szakirányba.
1. Onkológia. Ugyanaz a főorvos, akinél már a múltkor is voltam egy daemens beteggel. Ezúttal a beteg tudata tiszta, de a néni mozgássérült, kerekesszékben tartózkodik egész nap vagy az ágyban. Ugyanis nincs lába, mert érszűkület miatt mindkettőt amputálták. Nos, az Onkológia szakrendelés az I.Rendelő 1 emeletén egy félemeleten van, ami nem akadálymentes, mivel hogy lépcsőn kell odamenni. Igaz, hogy csak 4 lépcsőfok, de könyörgöm, hogyan vigyem fel oda a mozgássérült személyt. Megoldottam azért. A néni meglehetősen kicsi és vékony. Ezért aztán a lépcső alján kikaptam a kocsiból, felvittem a lépcsőn, ott letettem egy székre, visszamentem a kocsiért és fent átültettem bele a nénit. A kerekes szék majdnem nehezebb volt mint a néni, de mégis azt éreztem, hogy leszakad a vesém. Hogy pusztulna ki, aki kitalálta a nyavalyás félemeletet. Szakorvosi javaslatot kellett kérni valami kemo utáni regeneráló gyógyszerre, de most éppen nem jut eszembe a neve. Ja és lefelé ugyanaz volt a történet a kerekesszékkel.
2. Tüdőgondozó. Szintén kerekesszék, benne egy kb 100 vagy 150 kilós asszonyka, de a rendelő ezúttal akadálymentes. Itt is megkaptuk a javaslatot, Theospirex-re, teljes körű kivizsgálás után.
Meló után, amikor gyalogoltam a buszhoz, megláttam hogy egy helyen a város közepében ezerrel irtják a fákat egy lebontott gyár környezetében. A területen Árkád üzletház lesz és azért vágják ki a fákat a környéken, mert a cégtulaj attól tart, hogy a fa beárnyékolja majd az ablakot és a kedves vásárló nem tudja minden oldalról megfelelő megvilágításban szemügyre venni a cuccokat a boltokban és a fa lesz az oka, ha nem vásárolnak semmit, nem a magas árak. Egyébként az egész belváros tiszta káosz, mindent bontanak és túrnak mint a vakondok mindenfelé, felszedték a villamos síneket, körforgalom is lesz (már van vagy 30, de még mindig nem elég), meg ez a hülye Árkád, meg vásárcsarnok, új felsővezetékek a villamosok és a trolik részére, miközben az újfajta troliknak nincs is áramszedőjük, de a felsővezeték király, ezért mindenhova kell.
F.E-val ma is együtt nyomtuk a délutánt az első emeleten. Reggeliosztás után bejelentette, hogy esküvője lesz, mert egy gyerekkori szerelmével ismét egymásra találtak. Kb. 2 hete rúgta ki a pasiját H.I-t, akivel 7 és fél évig egy albérletben laktak, mert a fickó nem volt megértő a társa 3 műszakos munkája miatt, meg csavargott, a haverjaival lógott sokat, gyakran haza sem ment és csajozott is. Legalábbis F.E. azt hiszi. Utána volt egy ömlengős időszaka F.E-nek mert megtetszett neki az a kék szemű fényképész, egy második emeleti bácsi hozzátartozója. Most meg előkerült ez a régi barát vagy nem tudom ki és máris esküvő van kilátásban.

Tegnap este már megint nem tudtam elaludni. Szerintem mert tegnapelőtt délutános voltam és tegnap reggel sokáig aludtam. Ma meg reggel délelőttbe mentem a melóba és nem volt semmi bajom. Illetve majdnem lett, mert kivittem reggel egy ágytálat kiüríteni és elmosni az egyik fürdőszobába, ahol állt a víz és kifelé jövet megcsúszott a papucsom, de megfogtam az ajtót és hála neki, mégsem dobtam egy hátast, nem törtem ki a nyakam, se a lábam. Ja, és nem kellett mennem a Traumára, ahol Sz.J. doki kiszemelt magának, mert mindig nagyon bizalmasan beszél velem meg hogy milyen jól áll nekem az egészségügyi egyenruha és találkozhatnánk civilben is. Csakhogy én ilyenkor nem mondok semmit, mert nem az esetem, de azért szimpatikus. Szerintem meg a fehér köpeny meg nadrág mindenkinek jól áll.

Mindenfélékről elmélkedtem ma. Először is, hogy menne-e nekem a három műszakos munka mellett az esti iskola. Hogy van-e értelme egyáltalán elkezdeni, nem mennek-e egymás rovására. Lesz-e erőm és időm egyáltalán tanulni.
A másik dolog, amin gondolkoztam, hogy van ez a blog. Nyilván sok baromságot összehordok meg hátha csomóan tök hülyére is vesznek miatta, mármint akik olvassák. Vagy egyáltalán nem olvassák, csak bekukkantanak és inkább kihagyják az élményt. Ha magamból indulok ki, én olvasok sok mindenkit, de tényleg el is olvasom, még akkor is ha nincs hozzáfűznivalóm a bejegyzéséhez. Mindegy is, asszem folytatom és a suli meg a meló ügyében meg lesz ami lesz.

Ma délelőtt volt a beiratkozás napja a Nővérsuliba. És mint mindig, ez sem ment simán. 
Első baj, hogy a foglalkozás egészségügyi vizsgálat alkalmával mindenre alkalmasnak találtak, de elfelejtették jelezni, hogy egészségügyi szakmára is. Tehát most ismét mennem kell foglalkozás egészségügyi orvosszakértőhöz, aki beutal a tüdőszűrőre és onnan vissza hozzá, hogy találjon alkalmasnak az egészségügyi pályára, amire már egyszer alkalmasnak találtak, de nem jelezték az egészségügyi könyvben, hogy tegyem a tombolára a szuper magyar egészségügyet.
Hiába esti a képzés, mégis diákigazolvány kell, még ha semmilyen kedvezményre vagy bármi másra nem jogosít, lényeg, hogy legyen, de minek. Adtak hozzá igénylő lapot, ahol a legfontosabb és elengedhetetlenül szükséges információ a Tanuló Azonosító Szám, ami nekem ugye nincs, mert 2002-ben érettségiztem, ami után azonnal bejutottam az egyetemre és ott nem kértek ilyen számot. Ez az a pont, ahol fogalmam sincs, mi ez a szám és hol lehet kérni ilyet vagy mi alapján megy ez és minek ez egyáltalán. Meg minek diákigazolvány, ha úgysem tudok vele mit kezdeni.
Tankönyv még nincs, se semmi bővebb információ a képzésről, csak annyi, hogy szeptember 6. fél 2 az első tanítási nap és addigra az összes hivatalos sulis ügyet rendezni kell. Maga a tüdőszűrő eredmény 1 hét. Ha lenne egy üzemorvos ismerősöm, talán könnyebb lenne. Most meg aztán intézzem ezt a sok szart, meg közben melózzak is és a szeptemberi beosztásomról sem tudok semmit, mert szabin voltam. Sebaj, majd csak megoldom valahogy.

Vasárnap a Ramada Aquaworld-ben voltunk. A sokat ígérő név ellenére, nem volt egy nagy élmény. Itt is volt élménymedence meg pezsgőfürdő, csúszda, amit le is teszteltünk Momóval. UFO volt a neve, meredek volt mindenféle szempontból, úgy suhantunk lefelé a kétszemélyes úszógumiban, hogy majd beleszédültem. A közepénél volt egy nagy kerek terület, ott körbe-körbe kavillált velünk az úszógumi, besodort egy majdnem függőleges sötét lyukba és onnan teljes erővel berepített minket a medencébe és a nagy lendülettől a medence lealjáról libbentem a felszínre és onnan pucoltam is kifelé, mielőtt utolér a következő társaság.

Szombaton Momó nem ment a vagyonőr tanfolyamra, mert a jövő szombaton kezdődik. Ezért elmentünk a Palatinusra pancsizni. Csakhogy Momó elfelejtette, hogy a Palatinus a Margit-szigeten van, ahol csak külön engedéllyel lehet parkolni. Már bent voltunk a medencéknél, jókat lubickoltam, amikor Momó szólt, hogy kimegy megnézi az autót. 5 perc múlva visszajött, hogy öltözzek, hazamegyünk, nem lehet parkolni a strand előtt és baromi mérges volt.
Délután a Dagály Fürdőt vettük célba. Ott már lehetett parkolni a fürdő előtt. Volt gyógyvizes medence, pezsgőfürdő, finn szauna és aromaterápiás finn szauna. Már ezért megérte, ugyanis én minden lehetőséget kihasználok, szeretem a szaunát, főleg ha aromaterápiás illatanyag kering a levegőben odabent. Nagy a forróság bent, de éppen ez benne a pláne, hogy az ember minél jobban izzadjon és kinyiffanjanak a baktériumok, a test megszabadul ezáltal a sok méreganyagtól, amit összeszedett előtte. 

Pénteken útnak indultam Momóhoz, hogy meglepjem magammal. Mint említettem a vonaton általában mindig történik valami, most nem volt ez másképp. IC-vel utaztam másodosztályon, volt helyjegyem és már a felszállásnál fura volt, hogy mindenki oda ül, ahova akar. Elindult a vonat, fél óra múlva megjelent a kaller, hogy "Jegyeket kérem ellenőrzésre!" és eluralkodott a káosz. Mindenkit megkért, hogy oda üljön már legyen szíves, ahova a jegye szól és ne összevissza. Ezen felháborodott néhány utas, hogy nehogy már megmondják, hova ülhet, megvette a jegyet, tehát oda ül, ahova tetszik. Végül aztán jött egy másik kaller és ketten helyre igazították a háborgó népséget és mindenki a helyére került. Akkor elkezdtem olvasni Melissa Hill - Érted mindent című könyvét, ami egy barátnőmtől kaptam kölcsön, ő már olvasta. Elsőre valami romantikus lányregényre hasonlít, de mégsem teljesen az. 45 oldalt tudtam elolvasni és felfogni belőle, mert felszállt a vonatra 3 kisfiú, 2 középkorú nő és 1 idősebb pasi. A gyerekek egyfolytában mondták a magukét, szaladgáltak, ettek-ittak, kiabáltak, veszekedtek és a 3 felnőtt egyik sem szólt rájuk, hogy legyenek már egy hangyányit halkabban. Velem szemben ült egy idősebb asszonyság, rejtvényt fejtett, visszeres volt a lába, állandóan méregetett, mintha valami baj lenne a fejemmel vagy a ruhámmal, de nem vettem tudomást róla, hadd bámuljon. Később aztán elkezdett köhögni, majd' meg fulladt, legalább a szája elé tette volna a kezét vagy zsebkendőt, de nem. Sajnos nem volt nálam semmilyen gyógyszer, így nem tudtam megkínálni, hogy enyhítse a szenvedését és ne fertőzzön le.
A metrón meg volt az egyik ajtóban egy párocska, aki nem szégyellték magukat, kishíján felfalták egymást és folyton egymáshoz dörgölőztek. Már majdnem én éreztem magam kellemetlenül miattuk. 
A hév meg annyira tele volt, hogy alig lehetett beleférni. Mindenki egymást taposta, lökdöste és meg betúrtam magam a legsarokba, ott leültem a maradék helyre az ajtó közelébe.
Amikor leszálltam a hévről, felhívtam Momót, hogy otthon van-e. Otthon volt, de amikor odaértem, nem igazán lepődött meg. 
Aznap semmit sem csináltunk, csak zenét hallgattunk és ettünk.

Mint már említettem volt, szabadságra megyek. Tehát ez azt jelenti, hogy 1 hétre elvonulok. Nem viszem magammal a számítógépet, de ahova megyek ott lesz egy másik és ha lesz alkalmam hozzáférni, írni fogok. Ha véletlenül ez nem lenne lehetséges, akkor 1 hét múlva kárpótolni fogom magam a távolmaradásomért. Most egyébként már megint kezdek kételkedni magamban, hogy ha nem írok, nem fog e mindenki elpártolni tőlem és felesleges lesz minden. Ezen 1 hét alatt biztosan történnek majd velem mindenféle dolgok. Vonattal megyek Bp-re, tegnap vettem jegyet, de csak oda, mert vasárnap este Momó hazahoz és itt marad nálam pár napig. Első történet lesz szerintem a vonat, ott mindig van valami hülyeség. Utána kirándulni fogunk a hétvégén meg ki tudja milyen elfoglaltságokat találunk, strand meg mozi, ahol szintén vannak hülyeségek. Nos, aki megvár, az megvár és hűséges marad, aki meg nem az meg sajnálhatja. De még hátra van a suli, ami a jövő héten indul és tartogat meglepetéseket, tehát érdemes velem maradni. Szép nyarat nektek.

Kaptam megjegyzéseket az tegnapi bejegyzéseimhez és most nekik szeretnék kiegészítéssel szolgálni. Nem kivételezek velük, szó sincs ilyesmiről, csak közben van még hozzátennivalóm a témákhoz.
A kivándorlókkal kapcsolatban. G. azért ment ki Németországba, ha jól emlékszem, Nürnbergbe, mert az itthoni 120ezres fizetését zsebpénznek találta, egyébiránt szakmunkás a lelkem. Nos ő minden évben csináltatott magának új szemüveget, méregdrága kerettel, egyéb extrákkal (UV-szűrő, vékonyított lencse és hasonlók). Azonfelül imádott márkás cuccokat vásárolni, ja és állandóan dohányzott. Mióta kint van Németben, alig bírja fizetni a lakást, amiben lakik, nem vált be neki a kinti élet, de esze ága-bogában sincs hazajönni, nehogy már, ő G. és megoldja. A barátnője itthon meg várja és elhiszi azt ami soha az életben nem valósul meg. 
A szájsebészes dolog kiegészítése. Mint ahogy márciusban rengeteget írtam Cs.Zs-ről, aki meglehetősen kedvező benyomást tett rám tavaly, amikor a betege voltam. Olyan valaki ő nekem, aki nem csak mint orvos kiváló, hanem mint ember is. Márciusban egyébként nem említettem meg valamit a doktor úrral kapcsolatban. Oké, ez így nagyon hülyén hangzik, inkább mondhatnám hogy fiú, de mindegy minek nevezem. Nos, a műtét után párszor bejött hozzám a kórterembe, hogy jól vagyok-e, beszélt hozzám és nagyon kedves volt. Más beteget nem helyeztek el abban a szobában aznap éppen, tehát egyedül voltam és a legtöbb időt alvással töltöttem. Amikor harmadszor jött oda, az ágyban ültem, ő leült a mellettem lévő ágy szélére, hogy behozta a zárót, alá kellene írnom, kettőt itthagy. Aláírtam, de nem ment még el, beszélt a műtétről, a varratszedésről hogy mikor lesz, meg hogy szabadságra fog menni. Hallgattam őt és néztem az arcát, a nyakláncát, a köpenyét... És észrevettem, hogy fogom az alkarját, és ő nem húzza el, csak nézi, aztán én is néztem... Közben aztán felocsúdtam, hogy mi a fenét csinálok és megkérdeztem hogy mennyi az idő. Azt a kart viszont nem felejtem el amíg élek. Jó volt fogni és simogatni valamiért. Fogalmam sincs, miért csináltam, de asszem nem bántam meg. És szerintem ő sem.
Actinomyces: tetszik ahogy írsz, szívesen olvastalak téged korábban is, most csak emlékeztetőül néztem át újra az írásaidat és gyakran jókat nevetek közben. Egyébként a gnatológiát általánosan művelő tantárgynak vettem fel annak idején, mert az egyetem elején rengeteg szakos kurzust megcsináltam és a végére már alig voltak óráim. 4-est kaptam belőle a vizsgán, az állkapocs ízületről kellett beszélni.