Авантюры в санитарии

Március 16-ával kezdődött. Előtte 4 db éjszakai műszak. Reggel 6-kor letettem az éjszakát és fél 8-ra mentem Cerebrovascularis Neurológiára gyakorlatra 5 társammal. Kivoltam mint a liba a nemalvástól meg a sok melótól, egyfolytában azon járt az eszem, hogy nincs is jobb dolog a világon az alvásnál, én meg itt vagyok és nem lehet aludni. Iszonyatosan borzalmas volt az első nap. 1 nővérke foglalkozott velünk: bemutatta az osztályt, reggelinél segíthettünk a betegeknek zsemlét félbevágni és vajazni, megmutatta a betegfelvételt (mert jött éppen egy, betegszállítóval), elmagyarázta az EKG-gépet, hogyan kell használni, melyiket hova, stb. Utána körbeálltuk őt a nővérpultnál és elkezdte, hogy először a láb grafikáját csinálja a gép, a mellkasi résznél "frontalis síkban meredek tengelyállás, normal átvezetés... széles S hullám... negativ T hullám, jobb nyaláb vezetési zavar..." És ezeket állítólag minden szakápoló álmából felkeltve is kielemezni köteles és közli az orvossal, ha kórgyanús eredménnyel találkozik. (Na ennek azért utánanézek, hogy tényleg a befőtt teszi-e el a nagymamát.) Ha nincs gáz, tilos zaklatni a doktort. Egyébként ottlétünk alatt csak a reggeli vizit alkalmával láttunk  egy egész orvosnőt 5 feltűnően ágrólszakadt lenyúzott megjelenésű bámész orvos gyakornok társaságában, akik rendkívül megvetően pillogtak ránk ahányszor előkerültek. Mindannyian civilben voltak, felül köpeny Dr vagy dr X.Y felirattal.
Cerebro neuro-n nincs pelenka, se gyógyszer, se kötszer, se semmi. Mindent a beteg/hozzátartozó szerez be és névvel ellátva elzárják valahol a cuccot. Az osztály maga ízléses berendezésű, minden tiszta, de minden eszközből csak 1 van és mindenki nagyon ráér.
Hétvégén délig gyak, délután szoci.
(folyt.köv.)

Egyszer már volt egy "nagy sikerű" szavazás errefelé a tanulmányi eredményeimet illetően. Most ismételten feltennék egy kérdést, de ezúttal konkrétum kell és nem igen vagy nem. Csak egy kicsit közvélemény-kutatok, hogy hogyan is legyen a jövőben. Ezúttal rengeteg idő van és egy valaki többször is szavazhat ha akar.

Kérdések merültek fel bizonyos emlegetett személyekkel kapcsolatban, hogy nem lehet követni. Most egy kicsit bővebben bemutatom őket.
Róka: Dr K... sebész szakorvos a Seb. Klinikában. Egyidős velem. Magas, gebe, szőke, szürke szemű, flegma, hiperlaza stílus. Felesége ovónő, aki átlagos alkat, kedves szőke középmagas vidám személyiség, kötött pulóveres stílus.
Alba: százszor beszéltem már róla. Dr B... aneszt-ito szakorvos, világosbarna rövid haj, kék szem, szemüveg. Magas, normális alkat, szarkasztikus de aranyos, okos, szuperhiggadt, türelmes, laza stílus. Van egy barátnője Adri, aki kozmetikus, vörös haja van és mindenkivel barátkozik, munkájának él és be nem áll a szája.
Momó: Julien Sorel-re hasonlít, utálja az egészségügyet, aggodalmaskodó, munkamániás, imádja az elektromos kütyüket, válogat az ételben, rendkívül kényes a külsejére.
Misty: boltos, munkamániás, legjobb barátnőm, normálisan néz ki, kedves, vidám, be nem áll a szája, optimista mókagyár.
Ibi: munkatárs, jó fej, sokat lógunk együtt, nem szól bele a többiek munkamenetébe, udvarias, utálja ha valaki hülyére melózza magát.
Hercsi: munkatárs, kicsit flegma, kicsit trágár, a betegek szeretik, okos, laza, együttműködő és figyel az emberekre.
Most éppen ennyi jutott eszembe. Talán így könnyebb követni.

Ma 1 éve kezdődött ez a történet Tiliáról a nővérkéről, aki egy mezei olasz-latin tanárként kezdte és jobb híján fejest ugrott az egészségügy nagy úszómedencéjébe, hogy együtt küzdje magát előre egy közös cél felé orvosokkal, asszisztensekkel, más nővérekkel… és veletek. Ez idő alatt lett 19 rendszeres olvasó, néhány zugolvasó, akik nem vallották be, hogy olvasnak; érkezett egy csomó komment, csomó email, ismerősök lettek az idegenekből… Mindenképpen szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akit a bloggal megbántottam, nem volt szándékos és sajnálom. Sok örömet okozott nekem ez a blog, hogy olvastátok, figyeltetek rám, velem voltatok örömömben, velem a bajban… Nem tudom eléggé megköszönni. Grazie mille vagy ha jobban tetszik magnas gratias ago.

Szerdán délben a második emeleti folyosón beindult a készültség. Ugyanis fél 1-kor megjelent ott az M1 televízió készülék. És a szoci főnökség elküldött minket, hogy vigyük már az ebédes kocsit a fenébe, nem látjuk-e, hogy épp zavarjuk ott a környezetet, takarodjunk már a betegszobákra, mégis mit képzelünk. Én a magam részéről tojtam is le, hogy mit filmeznek azok és különben is kit érdekel ebben a nyavalyás országban a mi szocink, ki nem szarja már le egy alföldi szociális otthon életét. Aki akarja, vasárnap figyelheti, hátha meglátja a tévében, hogyan takarodik Tilia a betegszobába fehér egészségügyi egyen pizsamában.
Csütin reggel még fel sem ocsúdtunk a nagy megrázkódtatásból, de azért jó volt a kedv a második emeleten. Délután Róka értem jött a belvárosba, előre megbeszélt helyre és időre autóval. És együtt utaztunk a nagyvárosba. Róka továbbképzésre ment, én meg Momóhoz. Útközben Rókával rengeteget marháskodtunk, eldalolta nekem a Lencsilány-t, mire én meg neki a Sandybell-t és a végén megbeszéltük, hogy legjobb lesz, ha ő a Nyugatinál tesz le, mert ott már én elleszek, ő meg menjen csak a továbbképzésre.
Westendben találkoztam Fuhur-ral a vízesésnél és átmentünk a Mekibe, ettünk és beszélgettünk sokat. Nagyon kellemes a társasága, okos és figyelmes. Klassz délutánt töltöttem vele és köszönöm neki még egyszer.
Momó ezúttal nem az Ikeába jött értem, hanem bizonyos kórházhoz, ahol már korábban is jártam.
Pénteken Momó anyukája tejfölös-túrós édes tésztával kínált minket és Momó nem volt igazán lelkes, ezért inkább a hűtőhöz fordult élelemért.
Péntek délután szép volt az idő. Momó dolgozott. Közben én bementem bp-i belvárosba és a Blahán a Corvin-nál Lukannon-nal találkoztam, akivel fagyiztunk és megbeszéltük, hogyan élünk és az élet nagy dolgait. Később metróval elmentünk Árkádba, ott megvártuk a lakótársát, ő is beszélgetett velem és hárman mászkáltunk az áruházban. Mindketten nagyon kedves emberek és Lukannon-nak köszönöm szépen az együtt töltött szép délutánt.
Végül átmentem Ikeába, ott volt Momó és magával vitt egy rendkívül hangulatos étterembe, ahol nagyon meglepődtünk a számlán, hogy mennyit ettünk és mégis alig fizettünk érte.
Ma hazafelé Momó elvitt a nyugatihoz az állomásra, de nem jött be velem, mert nem tudott parkolni. A pénztárnál ismerős személyt fedeztem fel sorbaállni. Odasunnyogtam mögé és "Ó, doktor úr! Ön is utazik?" Mire Alba megfordult: "Engedelmével." Ő a szüleinél töltötte az időt szerdával kezdődően Székesfehérváron és előre nem volt megbeszélve, hogy találkozunk. Együtt kértünk jegyet, egymás mellé. Megkérdeztem, mért nem autóval ment a szüleihez és kiderült, hogy javítás alatt áll, mert a fék tropa.
Szerintem jobb lett volna, ha nem jövök haza ma. Mert itthon 3 befizetnivaló számla, meg egy kedves email az osztályfőnöktől, hogy az egész osztály a déli SzES-re menjen és este nem lesz. Én az esti SzES-t jobban szerettem, mert kevesebben voltunk a csoportbontás miatt és jobban be tudtuk gyakorolni. Ehelyett most mindenki menjen le a varrodába SzES-t tanulni a félév végéig mindig és nem lehet elférni, hangoskodik a hátsó traktus és nem lehet figyelni, mert zavarnak a koncentrációban. Ezért jó, ha az egészségügyi suliban divattervezést és szabás-varrást is oktatnak az alagsorban.

Hát nem hittem a szép szavaknak. Annyi eszem azért van. Igen ám, de aznap éjjel álmodtam egy furát.
Álmában Tilia a Krónikus Bel-en éjszakás nővér. Kimegy egyedül az osztályra halovány világításnál és ahogy halad a folyosón (ami meglehetősen végeláthatatlan), jobbról-balról ajtók csapódnak ki és mindegyik mögül valami fehér pizsama szólal meg: "Okos enged, ha már szenved!" "Ép testben ép ész." stb. A folyosó végül megszűnik előre és balra folytatódik, de ott már csak 2 ajtó van egymással szemben. Tilia megáll (addig egyfolytában talpalt előre), és hallgatózik. A tőle jobbra lévő ajtónál ismerős hang beszél: "A C vitamint valamennyi állat szervezete képes szintetizálni, kivéve a tengerimalacok, a pézsmatulok és a főemlősök." Alba az, a jelen orvostársadalom igazi kommandósa, akinek valamennyi észrevétele éles elméről tesz tanúbizonyságot. A másik ajtónál nem beszélnek. Tilia észreveszi, hogy az ajtó résnyire nyitva és ott bekukkant: egy nagy sötétkék lepedővel letakart asztalnál jelentéktelen külsejű másik egészségügyi keresztes lovag bámulja az üres asztalt. Fehér köpenye úgy szikrázik a kislámpa fényénél, mint egy hollywoodi sztár fogsora. Róka az. Tilia megmozdul, az ajtó megnyikordul, Róka arranéz, Tilia bemegy. Róka megszólal: "Mind ide jutunk. És elérhető majdnem ingyen, minden szinten, szinte minden." Erre Alba az ajtó felől: "Poszt-operatív sokk!"  És Tilia felébred.
Most több lehetőség közül lehet választani. Mit is jelent ez?
-Az egészségügy lassan, de biztosan a társadalom aljára süllyed, mint a homokórában, elkeseredetten reménykedve, hogy az idő talán jobbra fordul.
-Esetleg vannak rosszakaróim, akik addig konspirálnak ellenem, míg ki nem fúrnak.
-Valamilyen okból választani kell Alba és Róka barátsága között.
-A belső szervek megbetegedéseinek okait kifürkészni éppolyan megfoghatatlan, mint az univerzum születése.

Ma kaptam D.K-tól egy email-t. A lány csoporttársam volt az egyetemen és most Londonban dolgozik egy nyelviskolában. Meg van egy arab férje. Itt annyi a lényeg, hogy Londonban van meg az hogy mit írt. Javasolja, hogy szeretettel fogadnának engem otthonukban, külön szobát biztosítva ingyen és bérmentve. Valamint ajánl kétféle ideiglenes állást arrafelé. Első egy olasztanári meló lenne 20 GBP órabérért a nyelvsuliban, ahol ők maguk dolgoznak. A másik egy ápolói állás egy kicsit messzebb tőlük 15 GBP óránként fekvőbeteg osztályon. Első olvasásra nem kicsit gyanús. Miért most bukkan fel? Amióta kint van egyszer sem küldött semmilyen üzenetet, sem levelet, sem telefoncsörgést, sem képet, sem postagalambot, sőt nem is füstjelzett. Akkor most mért hinnék el neki bármit is. Főleg ezt. 15 angol font az nem semmi órabér átszámítva, ha 318 HUF-ot ér 1 GBP a mai árfolyamon. Ha most átgondolom, az 4770 forint lenne óránként. Az egy 8 órás műszakban 38.160, ami egy napi bér. És ha én 1 hónapban 20 napot melózok (hipotetikusan), akkor az 763.200. Most vagy rosszul számoltam, vagy ez tényleg túlzás. Annyi pénzt még nem is láttam egyben és el sem tudom képzelni. Elképesztően sok pénz az. Jól van, profi angolos vagyok, ahhoz kétség nem fér, de ezt én nem veszem be. Kimegyek, mint egy idióta, akinek halvány gőze sincs, hogy ott miféle szabályok szerint élnek, jól átvernek és se meló, se szállás, a pénzem is elfogy és a konzulátus fog hazahozatni és itthon meg elveszítem a helyemet a szociban és mindenki utálni fog, hogy íme az áruló, aki lecserélte a honfitársait az angol betegre.
D.K még nem kapott választ a levelére, de valami ilyesmi lesz: "Kedves K. Azt hiszem, ez most néhány évig biztosan nem aktuális, de köszönöm hogy gondoltál rám."
És ez nem lerázás. A mondatban minden szó igaz, ugyanis itt van az otthonom, a munkahelyem, a barátaim, rám szabott ruháim... Ott meg kezdhetném elölről az egészet. És amikor onnan visszajönnék, akkor meg itthon kezdhetném elölről az egészet. Lehet, hogy ha elvégzem végre a nővérsulit, ami így is kihívás a javából, mégis nekivágok a nagyvilágnak és pár hónapot ott töltök valahol, de semmiképpen sem segítségnyújtó munkával, mert én mindenképpen előnyben részesítem a magyar betegeket/diákokat mint az idegeneket.

Általában szerdán történik valami nagy hülyeség. Ezért Tilia nem nagyon szereti a szerdákat.

Március 16-án megyek először a Cerebrovascularis Neurológiára gyakorlatra. 4 csoportra osztottak minket. Mindegyiknek van csoportvezetője, aki összeszedi a csoportjába tartozók indexeit, egészségügyi könyveit, vezeti és aláíratja a jelenléti ívet. Az első banda már kifutott. Én a harmadik bandában vagyok és benne a csoportvezető. Ó, hogy tegyem magam a tombolára! Nem kapunk öltözőszekrényt, ahogy az első csapat sem kapott. Ők a személyzeti illemhelyen öltöztek át felváltva és a cuccaikat a gyakvezetőjük elzárta az osztályos nővérszobában egy szekrénykébe a papírtörlőkhöz. Ezt megtudva, kieszeltem a következő tervet. Mielőtt ezt ismertetném, tisztázzuk a viszonyokat. Nálunk a városkában az összes klinikák egy rakáson vannak a helybéli folyóparton felsorakoztatva. Amerre a szem ellát arrafelé, ott mindenhol valamilyen klinika. És most a terv: átmegyek az út másik oldalára, ott az intenzíven Alba, akinek van öltözőszekrénye és kulccsal zárható. Ott elmegyek valami kishelyiségbe, átöltözöm és a cuccaimat Alba elzárja a szekrényébe. Akkor visszamegyek a Neurológiára melósruhában. Amikor vége, akkor ismét át az intenzívre és Alba előadja a cuccaimat. Ugyanez a terv Rókával is működik, ugyanis a Sebklinika éppen egyazon útvonalon átlóban van az intenzívvel. Akkor van gáz, ha mindketten épp aznap pihennek. De még nem beszéltem velük erről. Gáz ez a gyakorlat, de tényleg. Semmit sem engednek csinálni, és még a cuccaimat sem lehet biztonságba helyezni. Óborzalom.

Tegnap megkaptuk a SzES-t kijavítva. Említettem, amikor megírtam, hogy nagyon nagyon elszúrtam, mert semmit sem tudtam rá tanulni. Azért nem tudtam tanulni, mert egyfolytában melóztam. Ezért aztán saját kútfőből sikerült összehoznom hármasra. Igen ám, csak az összes többinek mindnek max pontszámmal ötös lett. A nemtanulós, lógós, mindenmásból balfaszoknak is. Ennyit érne a becsület, vagy csak nincs igazság a földön. Ma írok egy javítót, most átnéztem, de még ha ötös lesz, sem lesz ötös, mert átlagol úgyis és az már rég négyes. Bassza meg a kutya.