3 napja nyomom a súlyos esetek osztályán a szociban. Napi 8 óra rohanás. És a betegeknek eszébe jutott, hogy kivel van dolguk. Ismét kezdődik ugyanaz, ami decemberben, de sajnos leszarom. Tök jó klinikák vannak errefelé és mindegyikben egyforma a betegellátás. Naponta egyszer pelenkáznak és a személy egész nap egy testhelyzetben tartózkodik: vagy fekszik egy helyben, vagy kiültetik kerekes székbe és ott van órákig.
Tegnap volt üzemorvos. Mind odagyűltek az orvosi elé, akiknek lejárt az egészségügyi alkalmasságija. Nekem nem járt le, csak több mint 1 hónapig táppénzen voltam, muszáj volt felülvizsgáltatni a 2 hónappal ezelőtti engedélyt. Megadta novemberig és J. főnővérke nem vette észre hogy bent vagyok már és megbeszélte a doktornővel, hogy milyen aranyos ez a nővérke és mindenképpen szeretne sokáig a főnöke lenni, mert a betegek szeretik és szót fogadnak neki, néha beszól valami marhaságot és a többiek jót mulatnak rajta. De aztán észrevette, hogy hallom ám.
Tegnap csináltam a festést, szerintem kész lesz a hétvégén teljesen. Hétfőn megyek szociba reggelbe, utána szerintem lehet pakolni.
vannak olyan napok is...
7 órája
1 megjegyzés:
Ez jó! Gyakran nem vesszük észre, ha szeret bennünket valaki. :)
Megjegyzés küldése