Pszichiátriában 2 féle diagnózist állapítottak meg és mindkettő a mai napig fennáll: 1.Paranoid személyiségzavar; 2.Alkalmazkodászi zavarok. Tehát papírom van arról, hogy nem vagyok normális. Ezért nem kellettem Momónak. Momó nem orvos és mégis minden vizsgálat vagy bármi nélkül megállapította, mire keresett egy fizetős útszéli szajhát, akinek van egy csirketenyésztő végzettsége (tehát akadémiai professzorasszony) meg 1 kereke. Momó egyébként vállalkozó és ahogy a mellékelt ábra mutatja, bármire vállalkozó és tökéletes orvos.
Nekem meg halvány gőzöm sincs, hivatalosan nem mehetnék emberek közé, mert ön és közveszélyes vagyok Momó meg Prof Dr Szajha szerint.
Ameddig az Elmegyógy Intézetben voltam háziorvosilag beutalva sok napig, voltak betegtársaim a 410-es számú kórteremben, akik szóltak hozzám, kibámészkodtunk az ablakon, figyeltük a szemközti Orvostudományi Kollégium ablakait esténként, hogy alig van ott olyan, ahol nem ég a lámpa.
Amióta kiszabadultam, nem tudok mihez kezdeni. Anyum és a tesóm szabadságon vannak, magukhoz vettek, őriznek engem és felújítják+átrendezik a szobát, amit egykor Momóval az otthonunknak tartottunk. Festés, új szőnyeg, új szekrény, de nem érdekel az egész, se iskolába menni nem akarok hétfő délben, se a szociba szerda reggel. Nem beszélek senkivel, csak ha nagyon erőszakoskodnak, nem megyek sehova, de anyumék magukkal visznek és nem érdekel semmi a világon. Egyfolytában azon gondolkozom, hogyan tudnék úgy megszabadulni ettől a nyomorult világtól, hogy biztosra sikerüljön, de ne fájjon. Nem tudom egy életen át cipelni a terhet, Momó emlékét, a büntetést amit kaptam tőle. Nem jut eszembe semmi hatékony, de fájdalommentes módszer, mert hátha megint nem sikerül, megakadályozzák vagy megmentenek vagy rokkant leszek és ez mind rosszabb lenne mint bármi. Mindenképpen tutira kell menni, de nem tudom hogyan.
3 megjegyzés:
Jólvanjólvanmár. Csak nyugi. Ne várd el Magadtól, hogy egy pillanat alatt visszaalkalmazkodsz, ez időbe telik. Annak, amivel bekerülték a szakmai neve "Alkalmazkodási zavar", azt jelenti, hogy az életedben olyan esemény, tragédia történt, amit nem tudtál egyedül feldolgozni. Ha valaki elveszti a gyerekeit például, arra is ez érvényes. Ez nem betegség, hanem egy akut állapot.
A személyiségzavar sem betegség, hanem a jellemvonásoknak olyan kombinációja, ami hajlamosíthat betegségekre. Olyan, mint mondjuk az "alma" alakú elhízás.
Ettől még nem vagy rosszabb, sem nemnormális. Személyiségzavara k... sok embernek van, nekem is (ezt Maminti is megerősítheti), és a világ legnagyobb művészei, tudósai, történelmi személyiségei, és a legmindennapibb, szerethetőbb emberek tömkelegének, akik ettől még simán tudnak boldogan élni, párt és szeretet találni. Persze nem öt másodperccel életük legnagyobb krízise után.
Momó egy idióta, szerintem ő beteg. Van egy fogadásom rá, hogy tíz év múlva Te nála sokkal harmonikusabban, boldogabban, sikeresen, szeretetben fogsz élni a párod mellett.
Just believe.
Egyetértek Fuhurral.Túl leszel rajta! Most az alagút közepe táján vagy, és sötét van, pedig ki fogsz érni belőle.
"Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.
Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan." Dante
Ezt érzed most. Később majd enyhül.
Nem vagyok orvos, de ahogy olvastalak, az jutott eszembe, vajon mit diagnosztizálna nálam egy pszichiáter? :-)
Ne várj csodát. Ez lassú folyamat. Próbáld egyelőre élvezni az apróságokat a mindennapokban. Vannak. Momo nélkül is. No meg vedd rá magad a sulira és a munkára. Segítenek.
Megjegyzés küldése