A távolmaradás oka

Az utóbbi időben igencsak rám járt a rúd és jobbnak láttam, ha nem írok inkább semmit. Első baj az egyik új beteg a szociban. Első látásra semmi különös. Kissé ijesztő külsejű bácsi, bócorgós, tévelygős, talán az új környezet teszi – gondolnánk első blikkre. Igen ám, csak ha közelebbről megnézi őt az ember és eltölt vele egy műszakot, akkor jön csak elő a valódi kiléte. Nos a bácsi klinikai eset, elsősorban pszichiátriai eset tanulmány. Ugyanis megy, szobákba, folyosókon, lépcsőkön az egész házban. Főleg éjszaka. Bemegy szobákba, pakol, befekszik ágyakba, olyanokba is ahol már fekszik valaki, összeszedi mások cuccait, leágyaz a földre, bevizel a kukákba és a mosdókba, öltözik és vetkőzik bárhol és bármikor. Egyelőre elég ennyi pszichiátria. Most nézzük anatómiai szempontból. Aki most eszik éppen, az hagyja abba egy kicsit vagy később folytassa az olvasást. Tehát külsőre, mint már említettem, ijesztő. Távolról nem, mert közelről lehet észrevenni bizonyos testi hibákat. Például nincs szempillája, sem szemöldöke, a szeme meglehetősen apró és nem tudja normálisan kinyitni (kicsit mintha hunyorogna vagy ilyesmi), de lát vele, mert nem megy neki az oszlopnak és nem botlik meg a lépcsőn. Egy kicsit nagy a szája, mármint a fej többi részéhez viszonyítva. Törzs oké. A jobb keze csökevényes, ugyanis egy normális kézen a hüvelykujj 2 ujjperccsontból áll, a többi 4 meg 3-ból. Ebben az esetben mindegyiket csak 1 ujjperccsont alkotja és azokon vannak valami apró körömféleségek, fogni értelemszerűen nem tud, csak a másik kezével, ami normális. A lábait nem tudja rendesen használni, mert csoszog, nem emeli a lábait, amik aránytalanul nagyok a testéhez képest. A hangja pedig mély, érdes, alig érthető és összefüggéstelen a beszéde. Az egész emelet retteg tőle, mert zavarja a nyugalmukat a viselkedésével. Így is volt már elég őrült a szociban, de ez már mégiscsak sok egy kicsit. A bácsi VIP-s lakó, tehát minden szempontból előnyt élvez és kifogástalan ápolói ellátásban kell részesíteni, sétálni vele, kísérgetni, állandó felügyelet. Tegnap eszembe jutott, hogy felmondok. Aztán meggondoltam, hogy majd csak elteszik onnan valami zárt osztályra ahol kedvére bócoroghat és nem zavar senkit.

Másik baj, hogy valami nem stimmel a torkomban. Alig tudok beszélni, mert annyira fáj a beszéd, hogy nem lehet kibírni. Mintha valami nagy kő nyomná és oldalról meg egy kés vagy sok kicsi tű szúrná. A légzéssel nincs semmi baj, sem a nyeléssel, megfázva sem vagyok, csak a beszéd okozza a problémát. Egy kicsit rekedt a hang, halkabb is mint kéne meg nagyon tompa és hamar elfogy a levegő, meg elhal a szóvég. Egyáltalán nem is dohányzom, meg nem iszok hideget sem. Mindegy, megy a menta meg a méz meg a matricaria chamomilla, tegnap óta már javult egy kicsit, de még mindig nem az igazi.