A csizma

Tegnap délelőtt Tilia végképp nem bírta tovább és elment a bizonyos belvárosi cipőboltba, hogy megvásárolja álmai csizmáját, megoldva ezáltal a csizma kontra ápoláskönyv kérdést. Igen ám, de Tiliának, mint tudjuk, nem való a vásárlás, ugyanis ismét egy nagy égés volt az egész, mint régebben a hátizsákkal meg sok minden mással.

Tehát Tilia mindenképpen tutira akart menni, lábára húzta a csizmákat, biztos jó-e a méret, aztán levette, visszavette amiben ment, bedobta választottját a kosárba és elbattyogott vele a pénztárhoz. Adta volna a kártyát, hogy fizet, mire a kasszás: „Csak készpénz!” (ú, baszki!) Erre Tilia elszontyolodott, megkérte a kasszást, hogy őrizzék meg számára az árut a pénztárpult alatt, mindjárt érte jön, csak keres automatát. Lógó orral átbandukolt a közeli szupermarkethoz, ahol ATM-en a felirat: „Nem üzemel”. Akkor tovább lógatta az orrát, elsétált a buszmegbe, megvárta a trolit, ami elvitte őt egy bankhoz, ahol az automata volt szíves kipréselni magából a bankjegyet, amit Tilia nagy örömmel fogadott. Amikor Tilia megfordult, Albával találta szembe magát (bővebb információ róla a lábjegyzetben), aki szintén az automatával kívánt üzletelni. Utána együtt mentek tovább, Tilia elmesélte Albának, hogy éppen most futja kálváriáját egy hőn áhított lábbeliért. Mire Alba elkísérte Tiliát a cipőboltba, együtt végigállták a sort. Akkor Alba* odébb tolta Tiliát és jó hangosan leüvöltötte a pénztárost, hogy mindenki jól hallotta: „Nesze, vazzeg, készpénz! Csizma a pult alatt! Talán hasznos lenne a bejáratnál egy felirat, hogy «Bankkártyát és utalványt nem fogadunk el!» Szégyen!” A pénztáros nem szólt semmit, elfogadta a pénzt, adta a csizmát és fura képet vágott. Kint Tilia félrehúzta Albát és sípcsonton rúgta, miközben így beszéltek: „Elment az eszed, Alba, mindenki hallotta! És ha odahívja a biztonságiakat?” „Nem hívta oda és au!” „Meg minek fizetsz helyettem? Kértelek rá? Visszaadom, pillan…” „Nem kell! Meghívsz egy gyros-ra, aztán kész.” „A csizma 10 gyros ára volt!” „Szard már le!”

* A. egy velem egyidős fiatal altatóorvos. A kapcsolatok című bejegyzésben már volt róla szó. Egyetem alatt ismertem meg az orvostudományi kar szakestjén és azóta jóbarátok vagyunk. A doktor úr magas, vékony, kék szemű, szemüveges, szőkésbarna rövid haja van és mindig vidám. A foga tökéletes, tavaly egyszer kifehéríttette a fogát és utána kijelentette, hogy soha többet fogorvost. Utálja ha esik a eső, ha kioktatják és a továbbképzéseket. Imádja a zöldalmát. Mindig szóvá teszi, ha a könyékig felgyűröm a pulóverem ujját, hogy mért nem inkább rövidujjúban vagyok.