Авантюры в санитарии

… avagy mi minden történt velem 2010-ben.

Tilia tegnap óta nem bír magával. Előszedte az összes sulis jegyzeteit, email-ben tanároktól kapott órai anyagokat, tankönyveket és kinyomtatta a netről a tételsorokat. 9 tételsor van, mindegyikben kb 30 tétel és minden tételsorból van írásbeli, szóbeli, gyakorlati vizsga. Tehát összesen 27 vizsga 3 év alatt. Tilia elkezdi összeszedni és kidolgozni azokat a tételeket, amiket már eddig megkapott vagy áttanulmányozott valamelyik órán. Van egy nagy piros lefűzős irattartó, ami tantárgyak szerint elkülönítve tartalmazza az első félév teljes anyagát. Az a második félév kezdetére üres lesz, mert Tilia vásárol 9 mappát és oda pakolja a 9 féle tételsor tételeit. Ha mindezt harmadév végén tenné, bizonyára hülyét kapna vagy elmenne az esze a nagy zűrzavartól, ami akkortájt várható lesz az iskolás bazárja környékén. Január 17-én kezdődik a második félév, addigra rendet kell tenni, de közben meló van ezerrel, meg van 4 tantárgy amit az oktatók nem hajlandók lezárni és beírni a félévi jegyet az e-naplóba. Meg ezek közül 3 egyáltalán nem írt még be egy jegyet sem, nemhogy a félévit. Ha a szavazás végére nem kerülnek be ezek a jegyek, Tilia sajnos csak később tudja majd közzétenni az iskolai előmenetelét jegyhiány-tanárhiba következtében és ezért minden olvasótól elnézést kér.

Tegnap nem volt bent a főnővér, de hagyott a nővérszobában egy A4-es borítékot. Tilia csak később bontotta fel, mert előbb a félőrülten viselkedő MRSA-tól fertőzött asszonykát pesztrálta, hogy fogja már be egy kicsikét, de nem járt sikerrel. Később megjelent a házigazgató úr, hogy meg van elégedve a nővér személyzet egész éves munkájával, a hűtő tetején lévő csomagok tartalmát osszuk szét egymás között, Tilia meg legyen szíves és nyissa ki már a borítékot, nem véletlenül kapta. Tilia még mindig nem érdeklődött különösebben, lement inkább 2 kedvenc nénijéhez a másodikra és útközben találkozott az új nénivel is és most már ő is Tilia kedvenc nénijei közé tartozik. Tilia az összes szocilakót szereti, a legkiállhatatlanabbakat is, de ez a három valahogy mégis kedvesebb neki. Utána végre Tilia erőt vett magán, felbontotta azt a szerencsétlen borítékot, hogy mi a faszt akarnak már. Nos azt akarták, hogy Tilia írja alá a mellékelt munkaszerződés 3 példányát, 1-et tartson meg magának, 2-t szolgáltasson vissza a Munkaügyi Irodának, ami a Személyzeti Osztály, vagy köztünk szólva Banyalak, ugyanis 2 udvariatlan, akadékoskodó, semmit sem segítő és semmit nem tudó idősebb méregzsák birodalma az. Valamint akarták még a borítékban, hogy szíveskedjek leírni a januári beosztást, ha további kívánságom van, forduljak a főnővérhez. Azonfelül köteleznek arra, hogy 2014. június 30-ig szerezzem meg a foximaxi szakképesítést az általam már megkezdett képzésben. A beosztás hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanis minden van ott, mint az üres boltban, de fiz.szab egy sem, pedig kellene, mert Tilia szeretett volna elutazni egy kicsit szétnézni kis hazájában Magyarhonban, ami most a sűrű munkarend következtében kudarcba fullad.

Kezdem azt érezni, hogy hiába ez az egész. 2 hét alatt 5 beteget veszítettünk el. Ebből 2-t Tilia állapított meg. Valamit nagyon rosszul csinálok, az most már biztos. A két halál amit Tilia megállapított, előre állapította meg. Tilia megmondta időre pontosan, hogy az a 2 beteg mikor hal meg és igaza lett. Az elsőt december 12 reggelére tippelte és aznap reggel fél 6-kor bekövetkezett. A másikat december 24-én estére tippelte, miután délután megnézte a beteget és az este fél 6-kor exitált. Mind a 2 beteg nagyon beteg volt már, szobanövényként éltek, hónapok óta szenvedtek, mert életben tartottuk őket ameddig lehetett és tessék. Hiába volt minden és Tilia meg a nagy eszével állandóan figyelgette őket, hogy mennyi a testhő, mennyi a pulzus, beszélt a beteghez, megitatta fecsivel és előre tudta, hogy mikor telik le az idő. Az utolsó pillanatnál egyik esetben sem volt jelen. Mire A. azt mondta erre, hogy ez a szakma velejárója, hozzá kell szokni, hogy nem minden esetben lehet segíteni, vannak helyzetek, amikor már nincs mit tenni, ne hibáztassam magam semmiért, nem tehetek róla. Másik barát idióta poénja erre: Dr Valkűr. És nem szégyell így beszélni. Később aztán bocsánatot kért.
Kobaknak akkor is rossz, hogy nem tudott segíteni, nem tudta megmenteni a két beteg néni életét. Hiába ez az egész komolyan. :-((  Nincs semmi értelme az iskolának sem. Minek tanulok? Minek, ha ez lesz? Lehet, jobb lenne, ha hagynám az egészet, úgysem vagyok jó semmire és ezt a blogot sem kellene írnom, úgysem kiváncsi rá senki. Főleg így, hogy Kobak ennyire balfasz. :-((

Évente egyszer, egy csodás téli éjjel, bűvös, titkos álmok suhannak a széllel! Mindenki házába boldogság költözik. Szívünk örömmel megtelik! Boldog Karácsonyt!

Már 2 hete kaptam a felkérést Savanyúcukortól (illetve Álomtej), köszönöm szépen. Most van időm megírni a listát.
Tehát először is mindenképpen az egészség lenne a legfontosabb kívánság. Meg hogy az összes betegségekre legyen gyógymód és az emberek ne haljanak meg a betegségtől, hanem csak később végelgyengülésben vagy valami ilyesmiben. Kívánom, hogy legyen munkahelyem a szociban vagy máshol és a közeljövőben szeretném ha 2 régi elnyűtt, agyonhasznált melós nadrágaimat 2 szép tiszta új egyáltalán nem használtra kicserélné a szoci raktárosa Verona. Ha nem cseréled ki Vera még a héten, 8 napon túl fogsz gyógyulni! Kívánom még, hogy a suliban legyen már kész végre a diákigazolvány, amit nagy küzdelem árán végre sikerült igényelnem, de már 3 hónapja hiába várjuk. Azért kell, mert kedvezményes diákbérletet szeretnék, mert a teljesárú januártól drágább lesz, így is már 6ezerbe kerül és mindig fizetéskor jár le. Szeretném elvégezni a Foximaxi Képzőt, a nővérsulit, amire az összes szabadidőmet áldozom, legyen már értelme. Szeretném, hogy Momó be tudja fizetni az autórészletet meg a biztosítást meg a műszaki vizsgát és egész évben nyugta legyen tőlük. Szeretném végre leparkettázni a szobát, már 1 éve tervezem és még mindig nem volt rá pénzem elég. Szeretném még, ha Pepa végre hazamenne Debrecenbe, mert mindig Bp-n van, ugyanis ott tanul valami 2 éves felnőttképzésben. Azért menjen haza Debrecenbe, mert megígérte, hogy bemutatja a városkát. Szeretnék még hosszú életet magamnak meg az összes ismerősömnek. Szeretném még megszerezni az Ápolástan-gondozástan könyvet a suliba, ami éppen most megterhelő, mert drága, pedig  a napokban az összes könyvesboltok tele vannak, mint a déli busz és mégsem csökkentik le egy kicsit az árakat.
Most éppen ennyi jut eszembe, meg a világbéke. Még amit szeretnék kívánni: boldog ünnepeket és klassz új évet minden olvasónak. Mert ugye Kobak az ünnepeket a szociban tölti délutáni műszakban.
Aki még nem csinálta a játékot, szeretném ha ők is kivánnának ilyen listában: Misty, Béb, Kai, Mucus, B., Oximoron , Szandi, Toothfairy és Vadvirág.

Tilia ma végképp túlélte a suli első félévét és nagyon meg van elégedve vele mindenki, de ő maga nem. Lehetett volna jobb is, de egy háromműszakos melóval nem könnyű. Nem tudja eldönteni, megossza-e olvasóival az információkat, hogy hogyan is teljesítette a teljesítenivalóját a suliban, ezért most mindenki maga döntheti el, hogy kiváncsi-e rá avagy sem. Oldalsávban lehet voksolni 2 hétig. Jó nagy baromság, tudom, de ha egyszer másképp nem megy. Tehát a lehetőség adott. Kis játék vagy ilyesmi. Kérem, szavazzanak. :-)

Több mint egy hete kezdődött a szünet. Megint. Nem akartam, de sajnos nem tehettem mást, ugyanis nem volt lehetőségem írni, mert elutaztam. Elmentem Bp-re, utána meg itt volt Momó, meg ma suliban is voltam. Tehát mivel telt ez a több mint egy hét.
Sikerült végre megcsinálnom a felhős-kismamás szórólapot. Mindenféle marhaságokat kitaláltam, rajzoltam kávésbögrét, monitort, felhőt, gyümölcsöket, cipőt, ruhát, répát, vizes üveget, stb. és kaptam rá egy négyest. Megírtam a jog zh-t, de eredménye még nincs.
Megírtam egészségtan zh-t hármasra.
Megelőző orvostanon alaposan megalázott minket az oktató újfent. Elkezdte magyarázni, hogy az ő osztálya, most másodéves testvérosztályunk (ugyanazt tanulják, csak ők már másodikosok), hogyan áll mostanság tanulmányilag. Nos, ők annak idején 40-en kezdték a sulit elsőben, most 25-en vannak és éppen bukásra áll 5. Tiliáék 36-an kezdték, 3 kimaradt útközben, most meg éppen 4 áll bukásra Megelőző orvostanból, 1 anatómiából, 2 latinból és ők javító vizsgára mennek januárban.
Utána Tilia elhúzott Bp-re, ezúttal is volt egy hülye kalandja a vonaton, miszerint Tilia előkapta a hátizsákjából az Ápolási diagnózisok című tankönyvet és azt tanulmányozta. Mire a kaller meglátta és mikor Tilia menetjegyét ellenőrizte, megkérdezte, miért nem kedvezményes jegyet vált egy diák. Tilia suliba jár, de nincs diákigazolványa, mert hiába igényelte meg már 3 hónapja, még mindig nem csinálták meg, tehát nem tud kedvezményesen utazni. A másik meg, hogy Tilia nem az orvosira jár, ahogy azt a kaller elképzeli, mert már legyűrt egy egyetemet és az a bölcsészettudomány volt. Hháá. (Sokra is ment vele. Bhh..)
Miután Tilia túlélte a félreértést a vonaton, megérkezett Nyugati Pu-ra, ahol végképp nem bírta tovább, átment a közeli Center-be, hogy elmegy kétbetűs kitérőre vizeletürítés céljára, de sajnos az első szinten éppen takarították a mosdót. A második szinten dugig volt, végül a harmadik szinten volt egy szabad kishelyiség.
Később találkozott Álomtej doktornővel, körbejárták a karácsonyi vásárt és környékét kétszer, utána Álomtej a főnöke telefonhívására visszament az orvosi rendelőbe leváltani a főnökét, Tilia meg elbattyogott a metróhoz és meglátogatta Momót. Ott maradt Momónál és péntek este ketten hazajöttek Tiliához.
Ma Momó visszament Bp-re, holnaptól dolgozik. Tilia suliba ment, de nagyon nem volt már kedve hozzá.
Ezek történtek azóta, hogy megállt az élet a blogon. Ezen a héten a mai naptól Tilia nagyon szomorkodik, mert fél, hogy januártól lesz-e tovább munkahelye a szociban és fél, hogy mi lesz vele a suliban a 4 egész tudomisén átlagával.

Most egy ideig nem írok. Ma még megpróbálkozom betáplálni az agyamba az egészségügyi jogot, ha még fogékony lesz rá. Letelt az éjszakai műszak, kialudtam magam, de mégis azt érzem, sok ez már. Jobb lenne, ha holnap nem mennék suliba, csak a jog zh-ra, de sajnos a nagyon kedves osztályfőnök fenyegető email-je értelmében holnap a megjelenés kötelező. "Aki nem lesz ott, elégtelent kap." Jog az utolsó előtti órán van 16.35-től és addig bőven lenne időm még párszor átnézni, de nem, be kell menni 11.50-re és végigszenvedni azt a sok kifutott, lezárt jegyű órát, ahol már csak beszélgetnek és én hallgatom. Meg be kell adni a kismama napirendtájékoztatót is, ami nincs kész. Kedden aztán írok még egy etika, egy egészségtan és egy mentálhigiénia zh-t. Szerdán meg elutazom Bp-re és ott leszek a hét végéig. Tehát valószínűleg valahogy 20-a környékén leszek ismét gépközelben, mert nem viszem magammal a laptop-ot meg az USB netet sem. Addig türelem és mindenkinek kívánok kevés munkát, meg jó tanulást.

Tilia tegnap óta éjszakás. Tegnap este bement a melóba és útközben azt hitte, hogy kora reggel van, azért van sötét. Reggel, amikor haza indult, azt hitte, este van és azért van sötét. Amikor hazaért, meglátta, hogy 6 óra 40 az idő, kezd világosodni az ég és ő maga meg nagyon álmos, nagyon fáradt, pedig még csak reggel van. 1 óra hosszat még fent maradt, evett-ivott, átnézte a jogot, de nem lett okosabb, ezért lezuhanyozott és bemászott az ágyba, ahol néhány perccel később elaludt és valami bírósági tárgyaláson vett részt álmában, ahol ő volt a vádlott nővérruhában, fonendoszkóppal a nyakában és a következő etikátlan cselekedetekkel gyanúsították meg: ebédnél nem adott repetát a túlsúlyos cukorbetegnek, nem takarította ki a fentjárós beteg hűtőjét, elfogadott egy mézeskalácsos sütikosarat egy hozzátartozótól, paraszolvenciát fogadott el egy hozzátartozótól egy teljes ágyhúzásért. Hiába próbálta védeni az igazát, a bizottság meghozza a ítéletet: foglalkozástól való eltiltás. Mire Tilia felébred.

Miután a hétvégén osztályfőnökünk ránk szabadított egy fenyegető hangú email-t, ami egy rohamléptekkel közeledő katasztrófa eljövetelét helyezi kilátásba, miszerint gondoljuk át az esélyeinket, minek küzdünk, megbukunk úgyis, az osztályban beindult a rinyamalom.

Tegnap előtt az egész osztály email-t kapott, ahol az osztályfőnök elmagyarázza, hogy aki nem adja be a felhőcskés-házikós kismamatájékoztatót, az elégtelent kap a félévre. Aki nem jelenik meg az egészségtan zh-n, az szintén elégtelent kap. Aki elégtelent kap, az szóban vizsgázik az összes egészségtan szóbeli tételekből. És 3 bekezdésben taglalja a levél, hogy gondoljuk át, érdemes-e folytatnunk ezt a sulit, megéri-e energiát fektetni a képzésbe, hátha nem bírjuk a tempót, stb. Az egész osztály csak az ő tárgyából áll rosszul, tehát mielőtt fenyegetőzne, nem kellene-e inkább neki fontolgatnia, hogy nem-e benne van a hiba. Mikor Tilia "kistanár" volt, minden tíz perc után megkérdezte a gyerekeket, hogy van-e kérdés és mehetünk-e tovább. Ha valami nem volt világos, Tilia tanárnő elmagyarázta még egyszer és sohasem volt semmi gond. Abban a gimnáziumban kb fél évet gyakorlatozott és 2 dolgozatot íratott, mindkettőnél a legrosszabb jegy a hármas volt, mert normális osztály volt és a tanáruk nyilván megbeszélte velük, hogy tanítási gyakorlaton leszek ott és próbáljanak együttműködni. Tilia mindig felkészült volt, vidám volt, voltak nyelvtani játékok meg beszélj a képről meg szövegértés és nem azzal foglalkoztak a gyerekek hogy mikor csöngetnek már ki végre, Tilia meg nem tojt be és nem félt a gyerekektől. Nem fenyegetőzni kell, hanem ösztönözni. Nem büntetni kell, hanem jutalmazni. Természetesen választott nyelv volt és nem kényszerítette őket senki, hogy muszáj ezt tanulni. Nyilván ezért figyeltek oda és nem baromkodtak az órán. Mióta Tilia eljött az egyetemről, egyáltalán nem dolgozott tanárként. Most meg mióta a szociban van, az egészségügyben érzi jól magát és nem vágyik a tanári szakmába. De ezt a nővérsulit elvégzi ígyis, úgyis, nem hagyja hogy lenyomja egy gonosz tanár és nem ijed meg a fenyegetőzéstől. Hülye lenne.

Misty tegnap megmondta, hogy ne vigyem túlzásba a tanulást. Valahogy túl kell élnem ezt a 2 hetet és utána végre mindenki fellélegezhet. Hétfőn lehet, hogy nem megyek suliba, mert nem akarom látni az elszúrt anatómia zh-t, mert valami a kifejtős résznél hibádzik, szerintem a falszerkezet rossz sorrendben van, mert nem figyeltem megint és a haemoglobinnál is valami nem jó. Kedden latinból írunk ismét, pedig már van 5 db jegyünk, most a szív részei lesz mint anat-ból volt, hátha ezúttal nem bénázok. Kedden lesz még Megelőző orvostan, félig ismétlés, benne kötelező védőoltások és a fertőző betegségek csoportosítása. Én mindenre gondolok, ezért én a betegségeket is tanulom, hátha megint belekérdez. Utána következő héten jog és felelősségtan meg betegek jogai meg örökösödés és gyerekek és nők jogai meg férfiak jogai meg kinek a kije, mit mondjon az orvos, mit mondjon a nővér és mit ne mondjon. Mit csináljon és mit ne csináljon. Néha nem értem az embereket, de tényleg. Van egy nő aki gyereket szeretne. De nem akar szülni mert fél hogy meghízik vagy valami. Mire felbérel egy rokont aki megszüli neki. Ilyenkor a nőből kiveszik a sejtet meg a pasijától is leveszik a sejtet, megtermékenyítik mesterséges úton és az így készült molekulát beültetik a rokonba, aki kihordja és megszüli, a baba pedig a rokon nevére lesz anyakönyvezve és hivatalosan ő lesz az anyja. És amikor megszületett a baba, akkor a rokon eldöntheti, hogy örökbe adja-e a biológiai szülőknek a saját gyereküket avagy sem. Mert megteheti, hogy megtartja, mert ugye ő hordozta és táplálta őt 9 hónapig és a biológiai anya meg hoppon marad és lehet pereskedni. Nem lenne egyszerűbb, ha a biológiai anya leszarja hogy meghízik, maga szül és majd utána foglalkozik az alakjával. A dolog érthető lenne, abban az esetben, ha a biológiai anya valami súlyos betegségben szenved és nem javasolt nála a szülés.
Meg hátra van még a felhőcskés napirend a kismama számára, amit 2 hét múlva kell beadni, de nem tudom mi legyen vele, mert sem időm nincs rá, meg nem is érdekel. Kellett nekem az igazgatónál panaszkodni.

Reggel óta esik az eső. Az eső. December 1. van és nincs hó, semmi hójel, egy hangyányi sem, ami arra utalna, hogy tél van. Eső van egyfolytában kora reggel óta és nem áll el. Északabbra meg hóban járnak bokáig. 2 hét múlva ne essen itt hó, mert elutazok.
Hétvégén reggeles leszek a szociban. Előre tudom, hogy valami gagyi ebéd lesz megint. Jövő héten meg éjszakába megyek, ismét lesz éjjeli őrjárat, jó társam lesz. Karácsonykor és két ünnep közt meg végig délutánba nyomom, tehát összesen decemberben 4 délelőtt lesz, ami azt jelenti hogy 4 napi kaját kell befizetnem és több lesz a műszakpótlék a sok délután-éjszaka következtében. Yipp!
A suli félév december 22-vel véget ér, utána legközelebb január 17-én kell menni. Suli második félévben gyakorlat is lesz és a héten megmondták a gyakorlati helyet. Nagyon nem örültünk a hírnek, mert a város meg a megye meg az egész ország legborzadályosabb klinikai részlegén kell letölteni a gyakorlatot, ami inkább büntetés lesz. Nem akarok oda menni! Neurológia Klinika Cerebrovascularis Osztály a negyedik emeleten. Ez a részleg nagyon szépen fel van újítva, tiszta, modern felszerelések vannak, szobák ízlésesen berendezve. Igen ám, de az összes nővér tiszta idegzsába, az összes doktor utálatos és flegma. És ami a legnagyobb problémát okozza, hogy meló az van bőven. A szoci ebből a szempontból egy tökéletes munkahely, mert vegyes az összetétel. Ott meg 100 agyvérzett beteget kell ellátni naponta. 100-at. Agyvérzetteket, akiknek a fél oldaluk béna vagy nem tudnak beszélni, nincs elég beteghordó. Ó, Istenem, könyörülj már rajtam csak egyszer! Mért kell nekem hülyét kapni, ahhoz hogy e-kategóriás nővér lehessek? Nálunk a szociban legalább segítünk egymásnak és segít a beteg is, és agyvérzett van összesen 12 a 153-ból. A többi vagy fentjárós, vagy izületes, vagy szívbeteg, vagy incontinens vagy időskori demenciában szenved vagy egyszerűen csak öreg és gyenge. 12 agyvérzettel elvagyok, mert minden emeleten csak 4 van. Neuro-n meg 100 van és van rájuk 2 nővér a női folyosón és 2 nővér a férfiaknál. Ó, borzalom. Nem megyek oda. Tegyenek máshova. Belgyógy-ra vagy Traumára vagy Fül-orr-gégére inkább. Nekem ez nem fog menni.
Hétfőn voltam a Szemklinikában, hogy vizsgálják már ki mi van, hogy elfárad a szemem és fejfájás kezdődik tőle. Nos, kivizsgálták és odamondogattak, hogy mért nem használtam a szemüveget, ha egyszer már évek óta kellene. Most még rosszabb lett és másikat kell csináltatni, amit most már legyek szíves kiváltani és viselni, ha jót akarok magamnak. A szemklinikában találkoztam egy ismerőssel, évfolyamtárs az egyetemről, ő éves kontrollon volt vagy min és megvártam. Utána eljött velem bizonyos általa kedvelt optikába és segített nekem megfelelő keretet választani. Ő már az egyetemen is szemüveges volt és állandóan hordja. Nekem nem kell állandóan, mert csak távolra nem látok jól. Olvasásnál nem kell viselnem. Már csinálják a szemcsit és pénteken kell érte mennem. Nem lesz könnyű hozzászokni. Nagyon fogom szégyellni magam miatta az biztos meg fura lesz, de lényeg hogy látok vele és nem romlik le még jobban a szemem. Néhány ismerősömnek és barátomnak már megemlítettem és mind azt mondták, hogy szarjam le mit szólnak mások, lényeg hogy lássak és akinek nem tetszik az bekaphatja.