Авантюры в санитарии

Busszal mentünk a szomszéd csajjal, mint Uru meg a Huru, ugyanis kb. 150 centi apró termetű vékonyka kis nő, de annál nagyobb a szája. Én is vékonyka vagyok, de egy kicsit magasabb nála kb 25 centivel. Útközben a buszon Monte Cristo grófja című romantikus regény tartalmát mesélte el nekem, meg hogy ötévente elolvassa, akkora hatással van rá a történet.
Georges Bizet: Carmen. Opera francia nyelven, magyar felirattal. Felmerül a kérdés: Magyarországon magyar közönség részére nem lenne-e célszerűbb magyar színészekkel magyar nyelven előadni? Talán nem járnának a fejek hol jobbra, hol balra a színpad és a kivetítő között. Ami tetszett az a zenekar játéka: tökéletes hangok, tökéletes összhang, semmi fura zaj... Minden más viszont óborzalom: a díszlet, a ruhák, az előadás maga meg az egész szervezés. Főleg a feliratos magyarul nem beszélős, felirat is tele helyesírási hibákkal... Szerencsére a jegyeket ajándékba kaptam, tehát nem vesztettem semmit. A vége előtt 15 perccel elkezdett zuhogni az eső és Carmen meg a szerelme mégsem haltak meg.

Ma este elviszem a szomszéd csajt valahova. Tavaly is hívtam, de későn szóltam és már előzőleg betervezett mást. Nagyon sajnálta és mérges volt magára, de idén a mai napon magammal viszem a szabadtérire kedvenc operájára. Tegnap délután már nagyon lelkes volt, alig bírt magával. A férje fog értünk jönni valamikor éjfél után, odafelé busszal megyünk és bízunk benne, hogy nem lesz eső. A hétvégén itt lesz Momó, aki ma dolgozik, holnap is dolgozik, utána jön és kedd reggelig marad. Augusztusra az 1 hetes vakációmra tervbe vettem, hogy vásárolok egy elemeiből összeszerelhető szekrényt olcsón és valami használható szőnyeget. A régi szekrényt kivitetem a bányába, vagy odaadom a szomszédnak szerszámok tárolására. 1 hét alatt kifestem a szobát, lerakom az új padlószőnyeget (az ágy alá nem), összeállítom az elemes szekrényt, képeket a falra, új függönyt (ami már megvan 2 hónapja) és a nagyszoba újjászületik. Lehet, hogy egy kicsit átrendezem majd, amihez keresek valami javaslatot a neten Hogyan Feng Shui-zd be a szobádat címszóval.

Először is szeretném üdvözölni Juditot rendszeres olvasóim körében. Tehát, Kedves Judit, Isten hozott nálam! 
Ma ismét betegkísérő voltam. Bőrklinikára vittem kontrollra egy démens nénit, aki a cég lábápoló alkalmazottja által került bajba. Ugyanis valamit elbénázott mert a néni 2-es ujja mindkét lábán a kétszeresére dagadt és meleg, kemény tapintású vörös képlet volt rajta észlelhető. Gyulladt seb felülfertőződés. 10-re volt időpontunk, de fél 1-kor jutottunk be. Bekopogtam, kérdeztem, válasz: "A betegellátás nem érkezési sorrendben történik, akkor sem ha betegszállítóval jöttek, az időpont tájékoztató jellegű!" Nos, legközelebb tájékoztasd időponttal a drága jó nénikédet, ha látod, hogy sürgős az eset, te vasalt orrú vén szipirtyó! Gondoltam magamban mindezt és türelmesen várakoztunk tovább, az orvos viszont normális volt. Az előbbi idősebb nővér többet nem került elő ottlétünk alatt. 

Először is szeretném megköszönni mindenkinek a türelmet és hogy vártatok rám, meg hogy továbbra is olvastok engem. Köszönöm azoknak, akik a saját blogjukon kilinkeltek engem, a rendszeres olvasóknak a rendszeres olvasást és Kedves Morgó Malac üdv a klubban, bízom benne, hogy kedvedre való lesz majd olvasni engem. 
Végre sikerült kipihennem a sok melót, összeszedtem magam. Nincs akkora hajtás és nem annyira betegek a nálunk élő idős emberek. Köszönhető ez a rengeteg törődésnek amit mi elkövetünk a szoci otthonban, a sok kezelés, kötözés stb. stb.  A közeli gyógyfürdőben is voltam, termálmedencében, pezsgőfürdőben, szaunában kiizzadtam a sok mérget, amit sikerült összeszednem az utóbbi időben. Otthon beáztattam a lábamat majdnem forró vízben, fürdősóval, utána lábápoló szerszámaimmal kezelésbe vettem: eltávolítottam a rinocérosz részeket, levágtam a körmöket, megreszelgettem a talpakat és végül bekenegettem citromos-gyógynövényes kencével és újjászületett. 
A melóban meg a múlt héten azonnali hatállyal elküldtek a cégtől egy közcélú takarítónőt lopás gyanújával, de az esetről hallgat a ház, tehát senki nem tud biztosat, mi is történt valójában. Topit mégsem helyezték át, ahogy tervezték, mert időközben nővérhiány lépett fel nálunk a házban, ugyanis H.M az első emeleten megcsúszott, lezuhant a lépcsőfordulóba és miszlikbe törte a könyökét, B.É (akinek a Jenő nevű kiskutyája van és a jó múltkor csontokat gyűjtöttem neki) meg cardiovascularis problémái miatt ismét gyengélkedik. Közben elkészült az augusztusi beosztás, megkaptam a kívánt fizetett szabadságot 3 napra (ez nagy előny, ugyanis eddig sose adta meg) és mehetek nyaralni Momóval, a többi sok-sok délután, kevés délelőtt, pihenőnapok arányosan elosztva.

Tilia borzasztó sokat melózik az utóbbi időben a szoci otthonban. Alig pihen, fáradt és kimerült. Ezért kéri türelmeteket és hogy várjátok meg, hamarosan írni fog, amint kilép a bűvös körből és új erőre kap.

Napi jelentések az egészségügyből. Illetve majdnem, mert ugye nem mindennap írok. Ezen az új néven fut ezek után a rendszer. Hamarosan szakmai témájú bejegyzésekből sem lesz hiány, de nem maradnak el a mindennapi ügyes-bajos nyafogós történetek sem. Lehet, hogy beiktatok valami közvélemény kutatás féleséget, mert biztos vannak témák, amiket szívesebben olvastok és vannak amiket kevésbé.

Hiába foglaltam le jó előre az apartmant, mégsem megyünk Momóval nyaralni, mert a múltkor is elutaztam és felhívott T.M a főnővér helyettese, hogy menjek már be délelőttbe, mert csak 7-en lesznek, ha nem megyek. Udvariasan elküldtem őt a csába, hogy talán hívjanak be mást, oldják meg, nem vagyok otthon, sem a városban, sem az országban, nem érnék vissza, nem megyek haza és nem megyek be délelőttbe. T.M azóta sem szólt hozzám, köszönni sem köszönt. Egyébként hallottam azóta egy-smást, hogy főnővéri és igazgatói utasítás, ami kijelenti, hogy ez egy 24 órás meló, bármikor behívhatnak, mert joguk van és az alkalmazottnak kötelessége rendelkezésre állni minden percben. Készenléti díjat természetesen nem fizetnek. Ezek után már nem merek elutazni, mert ha ismét behívnak és ismét a nyaralást választom, esélyes leszek egy "azonnal fáradjon az igazgatói irodába" telefonhívásra a folyosói telefonon, ahogy eddig sokan mások, akik nem teljesítették nővéri kötelességeiket és nem álltak készenlétben. Szerintem a jövő héten lemondom a foglalást és nem megyünk sehova, pedig minden ki volt találva, meg volt szervezve, 3 nap életre szóló élmény egy nagyon klassz magyar városkában, kirándulás a természetbe, wellness-gyógyfürdő szaunával, jó levegő, tiszta víz, csend és nyugalom... Ehelyett meló ezerrel a szociban, ágyhúzás, kajaosztás... és vágyódás az elveszett nyár után.

Lesz az a suli, amit már korábban emlegettem, de nem részleteztem, mert féltem hogy mégsem jön be a dolog. Szeptemberben kezdődik, már alig várom. Államilag támogatott, esti tagozatos szakképzés. Nővérsuli, ahol az ember felnőtt szakápoló lesz minden vonzatával együtt és nem egy mezei kis hülye ápolónő a szociális otthonban. Heti 2 nap elmélet hétfő-kedd délután. A gyakorlat meg nem tudom, hogyan lesz, mert előbb még tájékoztatás lesz, órarend, szabadon választott gyakorlati hely. Vannak ismerőseim, akik segítenek ebben, de minden valószínűség szerint nem a bizonyos kórházba fogok menni, pedig az Intenzív elég korrekt hely, normális nővérekkel és orvosokkal. Mindegy, ha minden kötél szakad, asszem bevállalom azt. A legjobb mégis "álmaim klinikája" lenne vagy valamelyik másik intenzív. Ajánlották a Krónikus Bel-t és a Szájseb-et is, előbbiben R. korábban asszisztens a Sebklinikában, utóbbiban M. aki elintézte nekem a fogműtétet, de bénázott és a végeredmény Dr Cs.Zs rezidens lett, aki aztán csodákat művelt. Meg arrafelé egyébként is iszonyatos a fejetlenség. Nyilván Cs. Zs doki is azért ment ki Angliába.

A hétvégén nem történt semmi különös a szociban, semmi baleset, semmi rosszullét, sem vérnyomásproblémák, semmi a világon. Volt időnk pihenni, fagyit vettünk, lementem a másodikra H.K kolléganőhöz este 8 után egy kicsit beszélgetni... Az egyetlen zavaró tényező a borzasztó hőség volt, ittunk pár liter ásványvizet, mégsem adott enyhülést.

Ezúttal Topi a kiszemelt áldozat szerda esti kitörése miatt. Ugyanis éjszakás volt, mi a délutánban szétszedtünk egy csomó gyógyszertartó dobozt rekeszekre és beáztattuk 3 lavórba. Topi bejött az éjszakai műszakba azzal, hogy "Tudtam! A múltkor is nekem kellett!" Tegnap délután a társaim ezt a jelenetet megbeszélték a harmadik emeleti nővérszobában, véleményt nyilvánítottak és elhatározták, hogy beterjesztik Topit a főnővérhez az esti viselkedése és más problémák miatt. Én megjegyeztem közben, hogy engem ne keverjenek bele, én ebben nem veszek részt. Topival valóban vannak bajok, mert nem igazán veszi ki a részét a melóból, igyekszik menekülni a nehéz feladatoktól, például nem emelgeti a betegeket, hanem egy másik nővért kér meg. Nos, ez az emelgetés tényleg nagyon megterhelő, mert én a 65 kilómmal, vékonyka alkatommal kiültetek a székbe egy 120 kilós személyt és közben azt érzem, hogy hamarosan leszakad a vesém. Az ilyen emeléseket férfiak végzik a kórházakban, beteghordók, akik jó erőben vannak. Nálunk ez nem adatik meg, nem vesznek fel az ilyen melóra külön embereket. Mindent a nővér csinál. Bizonyos technikák vannak az ilyen nehéz személyek ültetésére, átemelésére, fektetésére, mozgatására, de mégis borzasztó nehéz. Lehet, hogy jobb lenne nekem valamelyik klinikában...

Ma meg holnap. Szerdán délutánba megy a melóba 5-öt a harmadik emeletre. Beszámoló hamarosan.

Az utóbbi időben egyfolytában az elsőn vagyok, most zsinórban a negyedik nap és még megyek holnap és holnapután is. Jó társakkal voltam és vagyok mostanában, a csapat is elég oké a házban, de iszonyatosan sok a meló. Sorra halnak és helyettük sorra jönnek a démensek, legutóbb egy Borderline-kóros asszonyka, akitől minden éles és szúrós tárgyat távol kell tartani, mert kárt tesz magában, mellesleg össze-vissza beszél marhaságokat, mondhatni zagyvál, néha tökjó a kedve, néha szarul van, eltéved a folyosókon, ezért leginkább ki sem megy a szobájából a jobb pillanataiban. Kaptam ma fizetést, reggeliosztásnál jött az sms, meló után anyummal mászkáltunk a városban, vásároltam egy hátizsákot, ami nagyon tuti, de sajnos meg kellett küzdenem érte, ugyanis a boltban csak készpénzzel lehet fizetni, mert nincs egy nyavalyás terminál, ahol lehúzhatná a kártyát, ezért aztán félrerakattam a hátizsákot, elsétáltam a két háztömbnyire lévő automatához, ami kidobott magából egy kerek címletet, vissza a boltba és a kedves pénztárosnő nem tudott visszaadni, várni kellett, hogy valamelyik későbbi vásárló adjon aprót... mindezt egy kibaszott szaros hátizsák miatt. Jó ég! De végül az enyém lett a hátizsák és hazajöhetett velem. Anyum magának mindenféle apróságokat és kajákat vásárolt. 
Tudnivaló, hogy én nem lakom anyuméknál, mert 7 évvel ezelőtt a nagymamámhoz költöztem, mert idős és gyenge volt, vigyáztam rá és segítettem neki. Később megörököltem a házat tőle és azóta nem költöztem el (és nem is akarok). A tesóm Cs. anyummal lakik és ő meg azt örökli meg (csak tippelek).
Borzasztó ez a hőség, alig lehet bírni és egyfolytában melózok. Augusztusra kértem pár nap fizetett szabadságot és nyaralni megyek Momóval. Minden ki van találva (de Momó még nem tudja, csak hogy szabadságot kell kivennie arra az időszakra). Momó egy pasi, 4 éve és 8 hónapja ismerem, nem lakunk együtt, ritkán találkozunk (általában kéthetente pár napig van a városban). Tavaly 1 hónapig nálam lakott, de nem vált be az új munkahelye, nem volt türelme sem hozzá és visszaköltözött oda, ahonnan jött. Mostanában ismét kilátásba helyezte az ideköltözést, de nem reménykedem (hátha ismét nem lesz türelme az új melóhoz). Egyébként egyéni vállalkozó.