Авантюры в санитарии

Tegnap egész éjszaka sírtam. Végül a sok sírástól elaludtam. 4-kor keltem, bementem melózni, és ahogy felértem osztályátadásra, kiborultam teljesen, nagyon sírtam és a többiek kérdezgettek, muszáj volt elmondanom, elmondtam az egészet és próbáltak vigasztalni, a mellettem ülők simogatták a hátamat, a kezemet és annál jobban sírtam. Lementem osztályra, másfél óráig bírtam, utána annyira sírtam megint, hogy felmentem a műszakvezetőhöz Vidihez, hogy "Engedj haza!", mire ő megölelgetett, bevitt a nővérszobába, megszeretgetett, vigasztalt és telefonált a főnővérnek hogy milyen állapotban vagyok magánéleti probléma miatt, nagyon nagy a baj, nagyon sírok és hazaenged. Később a főnővér is beszélt velem telefonon és bocsánatot kért, hogy január óta állandóan piszkált, szólnom kellett volna, hogy baj van, ő nem tudta, azt hitte kerülöm a munkát, ne haragudjak és írassam ki most magam egy időre, ne dolgozzak, de hozzá menjek be valamelyik nap és beszélgessünk. Közben Topi is odajött és ő is megszeretgetett és mindenki sajnált és vigasztalni akartak, de engem senki nem tud megvigasztalni. Szeretnék elbújni valahol egy lyukban és ott szépen meghalni, megszabadulni a fájdalomtól, Momó emlékétől, a tudattól hogy Momó szeretgetett, ölelgetett, csókolt, simogatott és hogy százezerszer mondta hogy mennyire szeret és hogy örökre együtt maradunk, mert senkit nem tudna úgy szeretni, ahogy engem. De most már tudom, hogy engem senki nem tud szeretni, mert nem vagyok rá méltó egy hangyányit sem. Én már nem akarok semmit az élettől. Én csak Momóért éltem, Momó volt az aki miatt érdemes lett volna. De Momó nem akar engem, ezért nem nem akarok már élni. Beszedhetnék egy csomó gyógyszert, Tiapridal-t vagy ilyesmit, hogy aludjak és ne érezzek, ne gondolkodjak és ne fájjon. És elaludnék. Örökre.

Gyáva vagyok, tudom. De most az egész történet előzményeit is leírom, hogy mindenki értse, mekkora mocsokság áldozata lettem. Decemberben voltam Momónál, de rosszul sült el több szempontból is. Utána legközelebb március közepén találkoztam vele (írtam is róla) és utoljára 2 hete vagy mikor volt itt nálam. A közti időszakban telefonon is alig volt kapcsolat köztünk, mert a vonalasa állandóan csak csörgött a végtelenségig és nem vette fel. Valamikor éjszaka hívott mindig és kb 5 perc volt az egész beszélgetés (pedig éjszakai időszakban ingyen van). A mobilja állandóan ki volt kapcsolva. Januártól kezdődően egyfolytában tiszta idegzsába voltam, hogy baszki mért nem lehet elérni Momót és mért nem jön. Azzal magyarázta, hogy a vonalasnál rossz a kábel, a mobil meg akkumulátorhibás és csak akkor oké, ha töltőn van. Pénze nincs se másik kábelre, se másik aksira, se a benzinre hogy idejöjjön, mert gyűjt a vállalkozásra ami itt volt tervezve és már csak meg kellett volna nyitni. Az adóra gyűjtött (állítólag). És én szépen mindent elhittem és vártam rá türelmesen, miközben hülyére aggódtam magam mindig.
Tegnap este jött el a vég. Egész este vártam, hogy hívjon, de nem tette. Mire próbáltam a mobilját és felvette egy nagyon goromba artikulálatlan női hang üvöltve extrém trágár szavakat használva: "Biztos a ... (Momó) volt kurvája vagy. Mi  faszt akarsz még tőle, értsd már meg hogy nem szeret és nem akar veled beszélni, mert állandóan kavarod a szart és unja a hülyeségeidet..." utána ismét sok sok trágárság és bumm lecsapja. Mire visszahívtam, hogy mégis mire véljem a dolgot és megkérdeztem, ki ő és adja nekem Momót. De nem mondta meg ki ő és Momót sem adta. És elkezdte trágár szavak kíséretében, hogy ők már fél éve együtt vannak, együtt laknak, össze fognak házasodni és gyereket terveznek. És hogy hagyjam őket békén, ismét trágár szavak. Itt már nagyon sírtam, de azért harmadszor is próbálkoztam és akkor meg már a kocsis is szebben beszél a lovával. Mire fél órával később Momó hívott a vonalason, hogy úgy szeretlek majd megeszlek, szokásos kedves bűbájjal. Ma délután többször hívott és össze-vissza zagyvált, mire sikerült kiszednem belőle a lényeget és akkor mondta meg, hogy ő nem költözik ide, nem akar már engem és én szúrtam el azzal, hogy decembertől mostanáig vártam rá, hogy ő férfi és nem bírja ki nő nélkül ezért keresett más(oka)t és tönkretettem a kapcsolatot a várakozással stb. Estefelé ma még egyszer tisztázni akartam vele, hogy nem-e szórakozik velem, mire megkért hogy ne keressem és közben megszakadt a vonal. Újrahívtam és a csaj vette fel és nagyon gorombán üvöltött velem ahogy tette tegnap is meg hogy "aztán megbaszhatod a saját anyádat!" kijelentéssel levágta a telefont. Így ért véget 5 és fél év románc Momóval és baromi mérges vagyok és utálom és úgy letépném az arcát és addig kínoznám mindkettőt még el nem véreznek. Ki kell taposni a belüket. De látni sem akarom Momót és emlékezni sem akarok erre az 5 és fél évre, ezért aztán összepakoltam az összes ittmaradt ruháit és más cuccait, minden ajándékot amit tőle kaptam, egy nagy kék szemeteszsákba, amit hétfőn magával visz a kukáskocsi. A fényképeit és leveleit bezártam egy szekrénybe, amit nem nagyon használok. Az ágyneműhuzatokat is, amiket használt, össze fogom szedni és azok is mind mennek a kukába.
Abban viszont biztos vagyok, hogy vénlány leszek, remete, mert engem nem lehet szeretni, ezért hagyott el Momó. Ha egy kicsit is tudna engem szeretni bárki, Momó most velem lenne. Igazam van, vagy igazam van?

Momó ma telefonon kirúgott. Közölte, hogy miért nem jött hozzám, miért nem volt elérhető és azért nem hívott már naponta ugyanazokban az időpontokban. Hiába vártam a hívását mindig. Néha mégis hívott, de később és csak pár szót váltott velem. De kedves volt és éreztem hogy szeret és igazat mond. Még mindig elhittem hogy ideköltözik hozzám, ahogy ígérte, feleségül vesz, ahogy az eljegyzéskor ígérte.
Momó másvalakit választott. Nem engem. 5 és fél évet dobott ki az ablakon. 5 és fél év ragaszkodás, szerelem, vágyakozás, vallomások, testi kapcsolatok, boldogság, egymás karjaiban alvás, vidámság, ölelés és még nagyon sok minden. És ma egy telefonhívással lezárta ezt a boldog időt. Eldobott, mint egy használt papírzsebkendőt. És én azóta sírok egyfolytában és nem is értem, hogyan lehet ennyit sírni, hogyan lehet ennyire sírni. Anyukámnak elmondtam és próbált vigasztalni, de nem tudott. Mért nem lehet engem szeretni? Mért nem akar engem Momó? Csúnya vagyok. Nem vagyok okos, nem vagyok szép. Aki látott már, az tudja hogy igazam van és csúnya vagyok. Nagyon csúnya az arcom és a lábam és a kezem és minden. Én nem akarok így élni. Egyáltalán nem akarok élni sehogy. Momó nélkül nem megy. Momót akarom. Hogy jöjjön ide és válasszon engem, maradjon velem, szeressen engem. Hogy mondja meg, hogy az egész egy hülye poén volt csak és viccelt és mégsem rúgott ki ma azzal a telefonhívással. Mondja azt, hogy az a sok levél, amiket írt nekem az évek alatt, azok a szép szavak mind igazak voltak és idejön és itt marad. De nem hív, mert azzal a másikkal van lehet és szereti őt, őt szereti, azt a másik lányt, aki megérdemli őt, de én nem érdemlem meg Momót, mert engem nem lehet szeretni. És soha senki más sem tudna szeretni egy magamfajta bénaságot, aki egy szociális otthonban nővérkedik, akit naponta megaláz a főnöke, akinek nincs szép arca, nem tökéletes a fogsora, és nincs benne semmi szeretetreméltó. Mért történik ez velem? Miért a gyűlölet? Miért nem akar engem Momóka? Momó olyan szép és olyan tökéletes, amilyen én sohasem leszek. Nem akarok sírni. Úgy fáj már a szemem és a nyakamba folyik ez a sok könny az arcomról és alig kapok már levegőt. Szeretném ha Momó jönne és megszeretgetne, érezném a karjait, az ölelését, a melegséget amit annyira szerettem amikor odabújtam hozzá. Most is szeretném ezt. Szeretlek Momó. Gyere vissza hozzám, válassz engem, maradj velem, szeress engem.

A remény hal meg utoljára. És vannak barátaim. Itt vannak nekem és segítenek. Segítenek küzdeni valamiért, aminek nincs értelme. Okosnak tartanak engem és hisznek valamit, amit én nem. A reménytelen helyzetekben is látják a reményt. Ezért a héten bementem a suliba és az összes órán ott voltam és a barátaim javaslatára olyasmit csináltam, amit kétségbeesésében szokott az ember. Kértem, hogy engedjenek javítani. Mire SzES-ből állapotfelmérést és anamnézist kellett beadni másnapra. Anatómia: a kulcslyuk ábra ért a legtöbb pontot és hiába volt minden más rendben, mégis hármas - javítási lehetőség ugyanezek a kérdések május 2-án + endokrin. Pff. További zh-k: ápr 11 - szoc; ápr 18 - mikrobiosz; május 3 - fertőtlenítés és ápolástan. SzES még egy zh várható, EKG elemzés, hogy mit mutat és mire utal. A témában segítségnyújtásra jelentkezett egy Alba nevű orvos és mutatott arrhytmiákat az életből, rég halott betegek anyagából. Meg rajzolt is vonalakat, hogy ha az van, akkor mire kell gyanakodni. Átnéztem, de nekem az nagyon tudományos. Hátha elszúrom a zh-ban és megint másnapra anamnézist kell írni.

A rend kedvéért szeretném felhívni a tisztelt olvasók figyelmét, hogy az oldalsávban látható szavazást nem véletlenül írtam ki. A határidő lejártáig tisztelettel megkérném mindazokat, akik voksoltak bármire, hogy email-ben szíveskedjenek felfedni kilétüket, mert felvételt nyernek egy másik egészségügyi blog olvasói közé, ahol csak meghívott felhasználók skubizhatják meg a dolgokat. Elsősorban magamnak készítem adatbázis jelleggel, mert úgy érzem, a blog a legnagyszerűbb ötlet, ami ember fejében megszületett raktározási cél megvalósítására. Könnyebb előállítani, könnyebb kezelni és jobban néz ki, mint a papír formátumban dokumentált ismeretanyag. Tehát, aki szeretné olvasni/használni, az jelezze. Köszönöm.

Tegnap email jött osztályfőnöktől a következő tanév gyakorlati beosztásával kapcsolatosan, hogy legyünk szívesek nyilatkozni, iskolanapokra avagy azon kívül időzítsék-e nekünk a gyaknapokat. További információk az ügyben: tanév alatt 200 óra gyakorlatot kell teljesíteni 40-40 órát a következő 5 féle területen: Bel, Sebészet, Gyerekosztály, Fogyatékosok/Pszichiátria, Bölcsőde/Szociális otthon. Ezek közül az utóbbi hármat inkább kihagynám, köszönöm szépen. Az utolsót meg pláne, ugyanis egy szociális otthonban dolgozom, tehát munkaidő alatt teljesítem a gyakorlati napokat, aztán felejtsenek el. Probléma vele, hogy ha egy csapat kisnővér odajön a melóba hozzánk és közülük néhány túlzottan aktivizálja magát, lehet hogy elbúcsúzkodhatok a munkahelyemtől, mert ők okosabbak, szebbek, vastagabb a lábuk, stb. Mondjuk külsőre tényleg nem vagyok egy hej de, viszont hülyére melózom magam és a betegek szeretnek. Legalábbis azt éreztetik szavakkal, szófogadással, sok ajándékkal, miközben semmit sem várok az ápolásért cserébe. Egyébként a Bölcsőde és a Szoci felettébb egy színvonal, jó a párosítás. Fura lenne, hogy ott is naponta kétszer vérnyomásmérés, heti két cukormérés, Perdox-ot megkapta, szemekbe cseppentve, Clexane beadva, sebe Betadine-os fedőkötéssel ellátva, stb. Most egy felnőtt szakápoló mért nem a felnőtt osztályokkal foglalkozik? De komolyan.
5 hét van ebből a félévből és vége az első évnek. Azt még valahogy kibírom, remélem, és majd nyáron átgondolom, érdemes-e folytatni. Rosszak a jegyeim és nem is biztos, hogy engednek tovább.
Ami tetszene a továbbiakban az a klinikum és a gyógyszertan. Gyerekeket viszont nem akarok ápolni, sem beteg gyerekek közelébe kerülni, mert nincs rosszabb, mint amikor egy gyerek szenved és iszonyatos fájdalmakkal való küzdelemben alul marad és ez a kudarc az életébe kerül, amikor még alig kezdődött el az élete. Ne már.
Mindenki azt mondja, hogy 3 műszak mellett nem könnyű maximálisat teljesíteni és nem igazság, hogy 4,00 átlagot kell elérni a bennmaradásért. Anyukám mindig mondja, hogy aki gyesen van az hiába 24 óra gyerekgondozás, mert a gyerek alszik, játszik, apuka-nagyszülő is foglalkozhat vele és olyankor az anya nyugodtan ráér tanulni, ellenben a 3 műszakos állásban az ember lenyom 8 óra rohanást, aztán otthon alig lát már és tanuljon ezerrel. Ez a két dolog nem egyforma és össze sem lehet hasonlítani. A véleményt osztja még Alba, Róka, Ibi, Hercsi és még egy-két jóbarát. Momó nem tudja, hogy utálom már a bénázást amit művelek a sulival. Meg azt sem tudja, hogy bénázok.

Két oszlopba kellene sorolnom, de nem tudom megoldani, ezért két tömb lesz.

Kórház
- többágyas kórtermek vannak (általában)
- napi 24 órában van orvos
- van beteghordó személyzet
- a betegek cserélődnek (ált. max 2-3 hét, kiv. ito)
- előzőből következik, hogy nincs kötődés
- kötszer, pelenka, inj csak orvosi rendelvényre
- eseti gyógyszer: orvosi rendelvényre (mifelénk)
- beteg saját gyógyszerei: beteg/hozzátartozó szerzi be
- egyenruha és minden felszerelés a legtöbb helyen biztosított
- gyógyítás a cél

Szociális otthon
- betegszobák (kórterem jelleg) és egyénileg berendezett kétágyas lakószobák (szőnyeg, képek a falon, stb.)
- orvos heti 3x, szükség esetén ügyelet hívása vagy rendelőintézetbe szállítás intézeti autóval
- nővérke 3in1 (egy személyben ápoló, orvos és beteghordó)
- betegállomány állandó, halálozás esetén vesznek fel új beteget
- előzőből következik, hogy a betegek bizonyos nővéreket előnyben részesítenek és kötődnek hozzá, barátként viseltetnek iránta (ez gyakran probléma)
- kötszer, pelenka, inj.: raktárakban tárolva, havonta utánpótlás
- eseti gyógyszer: a gyógyszerszekrényben nővérek által hozzáférhető (darabonként nyilvántartva)
- beteg saját gyógyszerei: névvel ellátott dobozokban 7 napra előkészítve, kötségeit a térítési díj (lakbér) tartalmazza
- egyenruha, összes felszerelés, üzemorvosi ellátás, étkezés a személyzet részére természetes dolog
- az intézmény az otthont és a családot igyekszik pótolni otthonos környezet, foglalkozások, rendezvények stb. által
Itt megemlítendő, hogy egy szociális otthonban többségében olyan idős beteg emberek laknak, akiket sorsukra hagy a családjuk és ritkán látogatják. A kisebb százalék, akiket rendszeresen látogatnak, de otthon nem tudják az ápolását vállalni. És vannak azok az idősek, akik önszántukból választották otthonul a szocit.

Lehet, hogy ma megyek utoljára iskolába. Egy marék lepkének több esze van, mint nekem. Hogy a rohadt életbe lehet hármasra írni egy zh-t. De tényleg. Ma feltettek egy csomó jegyet az e-naplóba és minden hármas. Minden. És 5 hét van hátra a félévből. Pedig annyit tanultam. Úgy sírtam mikor megláttam, nem hiszem el. Aki nem éri el a 4,00 átlagot, azt nekifutásból rúgják ki. Hiába tanulok nappal és éjszaka, hiába tudom szó szerint, mégis minden hármas. Hogy van ez? :-(( Kiderült egyébként, hogy a tegnapi anatómiát a többség elbénázta, mert nem lehetett követni, hova is mutatnak a nyilak a képeken és mindenki írt már mindent és valami hátha jó lesz. Rajzol nekem egy nagy kulcslyuk formát, hogy az a méh és a körvonalából három nyíl megy kifelé, benne egy téglalap, annak a tetején a közepében és az alján számok. És kiderül, hogy a három peremnyíl nem ám a peri-, myo- és endometrium, hanem valami más, de hogy mi azt senki sem tudta. Pf. Szerintem meg nem nőgyógyászok leszünk, sem szülésznők, tehát van a méhfal meg a fent említett 3 rétege, aztán fundus uteri, corpus uteri, cavum uteri, cervix uteri és csókol anyád Bözsi. Úgysem tanulmányozzuk közelről ápolói munkánk során.

Elárulom mire hívta fel a figyelmemet (átvitt értelemben) a kórházas folyosós álom, ami a leírás keltette vidám hatás ellenére megrázó volt és ijesztő. A helyes válasz a B volt.
Tehát van Gy, aki miatt H.K barátnőm és munkatársam kikerült Acélba (a hyperdemens házba). Gy az, aki a legtöbb konfliktus okozója nálunk a házban. És valljuk be a legfőbb gonosz. Ő nem fürdet például, mert lusta beöltözni, bemosakodni, utána átöltözni és kimosakodni. Fürdetésről lehet hogy lesz később bővebben. Nos Gy-től akart óva inteni az álom. A leglényegesebb mondat, ami a megfejtést is adja, Alba idióta kijelentése, hogy "A C vitamint valamennyi állat szervezete képes szintetizálni, kivéve a tengerimalacok, a pézsmatulok és a főemlősök." Tehát: Veled a személyzet valamennyi dolgozója együtt tud működni, kivéve a sunyi munkakerülők, Gy és a kisfőnökök. Úgy derült ki, hogy a főnővérke múlt héten ismételten azonnali hatállyal magához hívatott az orvosiba és ezúttal is előállt a farbával, de mire a lényegre tértünk, baleset történt a közelben és rohanni kellett, így nem tudtam meg, mi bajuk megint. Később aztán ezen a héten az összes nővértársamat, akikkel az utóbbi 1 hónapban együtt dolgoztam, kifaggattam, vannak-e velem problémáik és hogyan viszonyulnak hozzám. Mire Gy kivételével mindenki a legnagyobb mértékben elégedett a munkámmal, páran túlságosan is és a védelmemre keltek. Azóta Gy-vel nem beszélek. A sunyi munkakerülők meg nem érdekelnek, majd én megcsinálom a melót helyettük, aztán kész. A kisfőnökök meg nincsenek osztályon, hanem az irodában, ezért rendkívül hasznosnak bizonyulna, ha mielőtt beszélnek, tisztában lennének azzal, miről is ítélkeznek valójában.

És március 22-ével ért véget. A neurológia gyakorlat. Erre a félévre. Az első napi tétlenkedés után a többi napon mindannyian aktívan részt vehettünk a Cerebrovascularis betegekkel való ápolási tevékenységekben. Én mint csoportvezető, nem szóltam bele a többiek dolgába, azt csinálhattak amit csak akartak. Én már az elején megmondtam a többieknek, hogy a betegfelvétel az enyém. Minden más az övék. Volt aki minden nap mást csinált: EKG-t, vérnyomásmérést, etetést, ágyazást, musc-os inj-t, csöveket címkézett, insulin-ozott, stb. stb. Engem nem igazán érdekelt sem a vérnyomásmérés, sem az ágyazás, sem etetés, sem inj, sem insulin mert ezeket naponta csinálom a szociban. Nem volt kedvem szúrkálni, sem mérni, nem kötöttek le sem a branülök, sem az infusio, sem a vérvétel meg a csövek, ahogy mutogatták. 1 ágy megüresedése után csináltam teljes ágyhúzást, az összes többi időmet betegfeltéveli és más dokumentációval töltöttem. Tehát mondjuk ki, az egész gyakorlatom alatt csak írtam. Na az EKG meg nagy népszerűségnek örvendett. Egy 5 kisnővérből és 1 rezidensből álló nyáj (ami engem nem foglalt magába) vette körül a rózsaszínt és egyikük sem igazán állt a helyzet magaslatán. Mire a rezidens kerített egy szakorvost, aki még annyira sem találta el, hogy mi baja a betegnek. Ilyenkor van az, hogy az tanítja, aki nem ért hozzá. Nekem már párszor készítettek EKG-t alacsony vérnyomásom okát megfejtendő, és máig sem jöttek rá, mi a hiba. Ugyanis nálam a pajzsmirigy tökéletesen működik, mellékvese szintén, fizikailag hyperaktív vagyok, mert állandóan melózok a szociban (fürdetek, öltöztetek, pelenkázok, emelek, kaját osztok, rohanok, stb. pattogok jobbra-balra mint valami egyszemélyes cirkusz), semmilyen gyógyszert nem szedek és az UH szerint a szív állapota kifogástalan. Szerintem a hypophysis a bűnös.