A pozitív gondolatok jobban gyógyítanak, mint ezer orvos szaktudása. Főleg amikor orvos osztja az észt és a pozitív gondolkodást.
Mint már említettem korábban, kaptam könyveket a pozitív gondolkodásról, hogy olvasgassam. Ezek közül egyet elolvastam félig: Kánya Kata művésznő tankönyve a társtalálásról. Ja, csak nekem nem jön össze. Átgondoltam ám, hogyan lehet ismerkedni. Probléma, hogy én nem ismerkedek, hanem engem ismernek meg, én sohasem keresem, engem találnak meg. Az egyetem alatt sokkal könnyebb volt, mert volt egy csomó marhaság, amit tanulni lehetett, áthallgattam más szakokra és karokra, így lett egy csomó ismerősöm azzal, hogy odaült mellém az órán, beszélt hozzám, legközelebb ismét odaült és ismét beszélt és barátság alakult. Azok a barátságok még a mai napig is megvannak, de akkor nem lett belőlünk semmi és most meg már pláne nem lesz, mert ezek a fiatalemberek már találtak társat.
Következő rendkívül ígéretes címet viselő kb 30 éves agyonolvasott tankönyv egy másik munkatársamtól jött kölcsön: A pozitív gondolkodás hatalma. Igen ám, csak itt Isten a legfőbb gondolat, hogy ő az aki alakítja a világ dolgait és mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ha ebből indulok ki, én mivel érdemeltem ki azt ami történt velem? De most komolyan.
Anyukámtól már 2006-ban megkaptam egy olyat, hogy Éld az életed. Akkoriban Momó már elkövetett egy-két gorombaságot: alaptalanul vádaskodott, támadóan vagdalkozott nagyon súlyos szavakkal és sírtam és féltem, de néhány nap alatt helyreállt a rend. Ezt a könyvet akkor nem olvastam el, csak lapozgattam, egyébiránt mentális kezeléssorozatok, hogy megszabaduljunk káros gondolati beidegződésektől. Sokra megyek vele.
Kapcsolatok. Lélekgyógyászat. Róka doktor úrtól kaptam tavaly, hogy legalább olyan boldog kapcsolatot érjek el Momóval, amilyen neki van a feleségével. Egyébként valami univerzális energiát emlegetnek, ami hozzánk idomul és azt csinálja, amit mi szeretnénk. De én nem hiszem el.
Hogyan legyünk boldogok. Pszichológiai megközelítés, gyakorlati tanácsok, hogyan hozzuk helyre az életünket. Főleg ha valaki más fullasztotta kudarcba az egészet.
Vigasz a mindennapokban. Vallásos reménykedés Isten ígéreteiben, amik soha az életben nem teljesülnek. "...kérjetek és megadatik, zörgessetek és megnyittatik..." A könyvet egyébként szintén egy orvos ajándékozta nekem szeretettel, mert neki bevált. Oké, mondjuk tényleg jó kis élete van, szívesen cserélnék vele (is).
Ha már a vallásnál tartunk, Momó családja Isten nevében szórt rám átkokat és Isten nevében élték mindig a mindennapjaikat, ezért Isten megjutalmazta Momót és megbüntette Tiliát, mert Momó Isten nevében egy útszéli szajhát választott mert Isten megkérte rá, hogy így tegyen és bántsák együtt Tiliát, üldözzék ki a világból, mert Isten így akarja... Most ha az az Isten tényleg ilyen, akkor asszem megköszönném, ha szépen békén hagyna és elutazna a barátaival Cabo-ba.
2 az 1-ben :)
3 hete
15 megjegyzés:
Csak sokkal később jövünk rá, hogy mi miért történik.Tudom, ez nem vigasztal.De általában így van.
Valamint, ha valaki Istenre hivatkozik, nem biztos, hogy egyáltalán ismeri Őt. Miért hiszed el nekik, amit mondanak?
Sok baj történt már Isten nevében. De sok ember vesztét okozta már.
És ha én Rád hivatkozva teszek rosszat, Te tehetsz róla? :-)
Ha tudok róla és hagyom, hogy megtedd, akkor igen. Az emberek esetében Isten minden lépésről tud és mégsem akadályozza meg a gonoszságot, mert szerinte az jó. A jókat hagyja szenvedni és odaküld egy szajhát Momó részére, bántva ezzel a jót és meg is jutalmazza a tettükért a rosszakat. Mindig ez van. Még soha egy gonosz ember sem kapott büntetést, mindig csak a jók.
Tudod, egyszer valahol olvastam ,hogy egy gyerek sétál az erdőben az Apjával. Meglát egy gyönyörű szép bordó gyöngyöcskékkel teli bokrot. Mindenáron enni akar belőle, de az Apja nem engedi, mert tudja, hogy a növény mérgező. A gyerek éhes, és nagyon haragszik az Apjára. Az Apa nem tudja elmondani, miért nem engedi mert néma, csak egyszerűen hajthatatlan. Valahogy így vagyunk mi is...nem tudjuk...
Egyszerűbb Istent hibáztatni, mint azt mondani Momo egy nagy tévedésed volt. Eljön annak is az ideje. Tudod a legnagyobb felismerésem az volt: én vagyok a hibás, mert hagytam, hogy úgy bánjanak velem, ahogy :-) De ez már az út "vége" volt.
Én nem hiszek ezekben a dolgokban. Nem volt jogos, hogy így megbüntettek engem.
Nem bírom befogni, pedig kéne. Jogos? Megbüntettek? Az élet nem óvoda, hogy ha jó vagyok játszhatok a legjobb játékokkal, ha meg nem, állhatok a sarokba. Az élet inkább egy akadálypálya. :-)
Akadálypálya, ahol a rosszaknak egyenes az út, a jóknak életveszélyes.
Ezt csak be akarod Magadnak magyarázni. Már alapból nincsenek rosszak és jók, mindannyian emberek vagyunk. De úgyis hiába beszélek, úgyis addig fogsz hemperegni az önsajnálatban, amíg meg nem unod. Így van ez velem is, másokkal is. Két napja velem is történt valami, ami elrontotta az elmúlt hónapokat. De mindegy. Vár a munka a kertben, az élet meg legrosszabb esetben is max száz év, utána hazamegyünk és Isten megvigasztal.
Én már kétszer mentem volna vigaszra, de nem vett magához, ezért aztán elveszett a remény és már nem hiszek a létezésében sem. Egyébként meg nem sajnálom magam és százszor megkértem már mindenkit hogy hagyjanak fel a sajnálattal. Nekem nem kell olyan barát, aki sajnálatból foglalkozik velem. Köszönöm és bocsánat.
Ha ez nekem szól, én nem sajnálatból foglalkozom Veled, sőt azt szeretném a legjobban, ha semmi ok nem lenne sajnálatra, és újra harmonikus lenne az életed, lesz is, csak idő kell. Néha azért úgy néz ki, mintha Te sajnálnád Magad, de lehet, hogy rosszul értelmezem. Egyébként szerintem ebben a helyzetben az önsajnálat normális reakció, csak azt szerettem volna mondani, hogy a gyógyulásnak megvan a maga üteme, ha pozitív gondolatos könyveket olvasol, az tök jó, még akkor is, ha egyenlőre nem hiszed el, ami le van bennük írva.
A hétvégén hallottam egy könyvről: Kassai Csilla: 5-ről a 6-ra. Ez a nő előadást is tartott nálunk. Esetleg ez még belefér?
Fuhur: Több sajnálkozó van. Én nem sajnálom magam. Én csak szeretnék megszabadulni ettől a nyomorult világtól, de kétszer nem jött össze, ezért most várnom kell, majd csak könyörülnek már rajtam odafent.
Kacaj: Megjegyzem. Elolvasom előbb azt a sokat és utána ez jön.
Megjegyzés küldése