Tiliáéknál elkezdődött a szakmai gyakorlat hétfőn. Tilia ismét megnyerte a csoportvezetői pozíciót és nagyon mérges miatta.
1. nap: Sebészet. Fél 8-ra volt megbeszélve a találkozás a Klinika elé. Tilia kivételével mindenki elkésett. 8-kor bementünk és jelentkeztünk a portán, hogy a Foximaxi Képző Iskolából jöttünk gyakorlatra, a főnővért vagy a helyettesét keressük. Mire körbetelefonálta az egész házat a portás, hogy mihez kezdjen velünk, mert a főnővér szabin van, a helyettese 9-re jön, a másik helyettese az endoscop-ban asszisztál. Akkor leültünk az alagsorban és Tilia átnézte az angolt. 9 óra 10 perckor előkerült a főnővér helyettes, amelyik nem az endoscop-nál asszisztált, hogy senki nem tud rólunk, nem szólt senki hogy jövünk, nem vártak minket. Felvitte a csoportot a harmadik emelet fölé egy tetőtéri mocskos-ganés fura szagú néhai öltöző helyiségbe, kinyitott 2 szekrényt, hogy ott öltözzünk át hatan és mindjárt jön. Fél óra múlva értünk jött, bemutatta a házat és az ott lévő osztályokat. A kötözőben éppen volt egy punkciós játóbeteg a Bel Klinikától, azt megnézhettük. A beteg levette a pulóverét és a pólóját, leültették a székre, aminek a támlája volt elöl, oda könyököljön és maradjon veszteg. Az orvos leült mögé, egy injekciós tűvel beszúrt két borda közé bal felől. A fecsiben Lidocain, ahogy nyomta be, szívta is vissza közben és amikor megjelent a bentről érkező folyadék, kivette a fecsit a tűből (a tű bent maradt a betegben), a fecsi tartalmát a nővérke áthelyezte egy csőbe, felcímkézte és becsomagolta. Közben az orvos a bent lévő tűre ráillesztett egy átlátszó műanyag csövet, aminek a másik vége egy nagy műanyag edénybe illeszkedett, az meg valami gépre és kiszippantott a betegből másfél lites véres-gennyes-nyákos izét. Utána le a cső, ki a tű, leragasztották a munkaterületet, beteg felöltözött. A nagyedény tartalmát áttették egy üvegbe, felcímkézték és a kémcsővel együtt a betegnek adták, hogy vegye át a másik helyiségben a papírjait és menjen az összes kapott anyaggal vissza a Belre és ott adja le a labornak. Később a második emeleten összefutottunk egy orvossal, aki zöld ruhában a műtők felé vette az irányt. Tilia felismerte benne sebész jóbarátját Rókát, aki felvilágosítást adott a csoportnak, hogy hogyan is működik a műtős részleg, aztán bement a csapóajtón. Az első emeleten megnéztünk egy tüdőműtött beteget, akinek a hátán egy nagy kötés volt jobb felől, alatta az oldalából 2 cső ereszkedett korábban már látott nagyedénybe, amiben már félig volt a véres trutyi. A beteg ült az ágyban, háta 5 nagypárnával kitámasztva, a lábánál nagy fadoboz, hogy véletlenül se mozduljon se lejjebb, se feljebb. Az ITO részlegben minden második ágyban volt beteg, mind aludtak becsövezve és legalább 3 gép figyelte az életjelenségeket.
Az egész nap alatt Kobaknak halvány gőze sem volt, minden hallott, de semmit sem értett, testben ott volt, de lélekben aludt.
2. nap: Kb.ugyanaz mint az első nap, de akkor nem találkoztunk ismerőssel.
Tegnap szabadnapos voltam. RG is. Délután 1-től az összes nővéreknek kötelező volt részt venni a második emeleti ebédlőben Nővér Értekezleten. Az egésznek nem volt semmi értelme. Arról kellett (volna) tanácskozni, hogy kinek mi tartozik a munkakörébe, mi miért nem működik, mit hogyan kellene de nem kivitelezhető és 3 óra hossza telt el azzal, hogy Tilia és RG egymás mellett ültek, lent maradtak alfában és tojtak az egészbe. Végül aztán a főnök berekesztette a tárgyalást, mert ember és természet nem jutott közös nevezőre és nem találtak megoldást semmire.
napi jó 54. nap (2024)
1 napja
1 megjegyzés:
"Az ember és a természet" :) az én munkahelyemen sem jut közös nevezőre, mert olyan nálunk nincs. :)
Megjegyzés küldése